304.

Nishida

Belemélyülve a papírokba fogadott reggel Ryuu telefonja, miszerint Deon meglátogat engem. A testőr felvázolta nagy vonalakban, hogy amíg Asame lábadozik, addig a kölyök az ő segítségével intézi Asame ügyeit. Nincs ellene kifogásom, van, amikor az ember úgy tanul a leggyorsabban, ha egyből bedobják a mély vízbe. Tíz óra magasságában várhatóak, így mielőtt belefeledkeznék nagyon a munkába és azoknak az anyagoknak az összegyűjtésébe, amiket Asame kért, még benézek Kazukihoz. A kölyök mélyen alszik, így nincs szívem felkelteni. Amúgy is ráfér a pihenés, mert az egy dolog, hogy szédül és rosszul van, az már egy másik, hogy helyettem a kettős látásnak köszönhető hasonmásomat akarja megérinteni. Na mindegy. Miután visszatérek a dolgozószobámba, újra átnézem az e-mailjeimet. Semmi olyan nincs köztük, ami érdekelne, néhány könyvelés, kimutatás, amit a különböző éttermek küldtek, de ezekkel most nem igazán tudok foglalkozni. Asame makacsul a fejébe vette, hogy kiiktatja Luxot is, bár azt már nem közölte, hogy ezt hogyan is szeretné kivitelezni. Megölni egy ilyen embert biztos nem fog, tisztában van azzal, hogy mit indítana el ezen tette. Majd ő tudtomra adja a dolgokat, ha akarja. Tíz után pár perccel végül kopognak és miután nyílik az ajtó, Deon lép be rajta és...


Felállok székemből.

- Hogy van képed idejönni? - kérdezem ridegen Tatsukit. - Kifelé! - parancsolok rá higgadtan, tudtára adva, hogy a viszontlátása itt cseppet sem kívánatos. Kibaszott az oroszlánnal és még van képe besétálni a barlangjába is? Bátor és ostoba. Nem érdekel semmilyen magyarázat azzal kapcsolatban, hogy Tatsuki miért van itt, vagy mit keres Deon mellett, nem kívánom a jelenlétét a házamban, mikor pedig végre távozik, visszaülök helyemre és intek Deonnak is, hogy foglaljon helyet. - Ryuu tájékoztatott arról, hogy beszélni szeretnél velem – beszélek hozzá azon a nyugodt, érzelemmentes hangon, ahogy mindig is szoktam beszélni az emberekkel. - Kíváncsian várom, miről van szó - adom meg neki a lehetőséget ezzel arra, hogy elmondja.