Aprót bólintok a kérésén.
- Azt hiszem, joggal kijelenthetem, hogy egyelőre az a legfontosabb mindannyiunknak, hogy Asame minél előbb talpra álljon – kezdem komolyan. - Pár napja kért tőlem néhány információt – veszek elő a fiókból egy dossziét és átnyújtom neki. - Nem tudom, mennyire tudtál Asaméval beszélni ezzel kapcsolatban, vagy mondott-e bármit is, de akkor kérte, hogy ha lehet, előtted ne nagyon emlegessem a témát. Miért mondom el ezt? A kíváncsiság nagy úr, Deon, ezért én is kérlek, hogy ha lehet, ebben a formában jusson el Ryuuichihez a dolog. Ha ő úgy ítélné meg, vagy esetleg Asame döntene másképp, akkor gondolom, úgyis tájékoztatnak arról, mi áll azokon a papírokon – mondom komolyan. - Továbbra is megkapjátok a támogatásomat mindenben, mert ismerem annyira Asamét, hogy az általad vázolt helyzettel teljes mértékben egyetértsek. Néha úgy a legkönnyebb megtanulni úszni, ha kapásból a mély vízbe dobnak - magyarázom komolyan. - Nincs okom rá, hogy ne bízzak meg Asame pártfogoltjában, bár érdekelne, mit keres az oldaladon egy olyan vadkutya, mint Tatsuki... Ha van még valami, amire szükséged lenne most, szólj és intézkedem. Kazuki fél órával ezelőtt még aludt, de ha meg akarod látogatni, nyugodtan menj be hozzá. Biztos örülne a jelenlétednek. Kicsit még kótyagos ugyan az agyrázkódása miatt és erősen küzd a kettős látással is, de az én fejemet venné le, ha nem engednélek be hozzá – mondom kimérten, ezzel útjára engedve Deont, hogy meglátogathassa Kazut, ha szeretné. Részemről egyelőre vége a beszélgetésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése