Őszintén rábólintok a kijelentésére, hiszen szerintem is az a legfontosabb, hogy Asame minél előbb és minél teljesebb mértékben felépüljön, amihez pihenésre és nyugalomra van szüksége. Ezért vagyok itt. Talán nem kellene ezt ennyire komolyan képviselnem, de inkább megteszem feleslegesen, mintsem kihagyjak egy fontos lépést. Felállok és átveszem a dossziét, majd visszaülök a nekem felkínált helyre. Furcsa most az asztallal szemben ülni és nem rajta, mégis tökéletes. Nem otthon vagyok, ezért ez a legjobb hely, amit kiérdemelhetek.
- Asame arra kért, vigyem ezt haza és adjam Ryuuichinek – osztom meg a yakuzával, aztán ahogy elárulja, miért ilyen nagy körültekintéssel adja nekem a dossziét, elnevetem magam. Nem olyan szabadon, ahogy szoktam, inkább azért, mert úgy érzem, tesztel is, nem csak komolyan megkér és ez... kicsit mulattat. - Tudok róla, hogy az ebben rejlő adatok – paskolom meg finoman, célzatosan az ölemben nyugvó dossziét - nem feltétlen tartoznak rám, ezért hiába nagy úr a kíváncsiság – használom szándékosan azt a kifejezést, amit Nishida -, megnézni nem fogom, ha úgy nem ítélik, láthatom – jelentem ki komolyan. Aprót bólintok, mikor a yakuza biztosít arról, hogy továbbra is támogat minket, megköszönve így neki. Fogalmam sincs, kell-e, de ezt is inkább megteszem feleslegesen, mintsem elmaradjon, mikor illő volna.
Azt gondoltam, kimarad az a rész, miért jelentem meg Tatsukival, ha már nem ezzel kezdte Nishida. A szokotthoz képest le bírta volna harapni a fejünket, mégis ezeddig várt, hogy rátérjen erre. Hát jó...
- Pontosan azért, mert egy vadkutya – jelentem ki egyszerűen, újból a yakuza kifejezését használva. - Jelenleg a testőröm, de a szalonját magamnak akarom – árulom el szemérmeskedés nélkül Nishidának ezen szándékomat. Nem kell a beleegyezése, mert amit akarok, azt elérek, de jobb az elején tisztázni szerintem, hogy ő az én emberem, mielőtt felelőtlenül odaadják Hirotonak. - Régi ismerősöm – folytatom és célzatosan megsimogatom orrnyergemben a pirszinget, ezzel egyértelművé téve, miképp kerültem kapcsolatba Tatsukival -, tanított pár dologra és megbízom a hűségében – osztom meg ezeket is a férfivel, majd felállok. - Köszönöm, hogy fogadott és most nincs szükségem semmire. Engedelmével Kazuki előtt Hirotohoz néznék be – teszem hozzá.
- Asame arra kért, vigyem ezt haza és adjam Ryuuichinek – osztom meg a yakuzával, aztán ahogy elárulja, miért ilyen nagy körültekintéssel adja nekem a dossziét, elnevetem magam. Nem olyan szabadon, ahogy szoktam, inkább azért, mert úgy érzem, tesztel is, nem csak komolyan megkér és ez... kicsit mulattat. - Tudok róla, hogy az ebben rejlő adatok – paskolom meg finoman, célzatosan az ölemben nyugvó dossziét - nem feltétlen tartoznak rám, ezért hiába nagy úr a kíváncsiság – használom szándékosan azt a kifejezést, amit Nishida -, megnézni nem fogom, ha úgy nem ítélik, láthatom – jelentem ki komolyan. Aprót bólintok, mikor a yakuza biztosít arról, hogy továbbra is támogat minket, megköszönve így neki. Fogalmam sincs, kell-e, de ezt is inkább megteszem feleslegesen, mintsem elmaradjon, mikor illő volna.
Azt gondoltam, kimarad az a rész, miért jelentem meg Tatsukival, ha már nem ezzel kezdte Nishida. A szokotthoz képest le bírta volna harapni a fejünket, mégis ezeddig várt, hogy rátérjen erre. Hát jó...
- Pontosan azért, mert egy vadkutya – jelentem ki egyszerűen, újból a yakuza kifejezését használva. - Jelenleg a testőröm, de a szalonját magamnak akarom – árulom el szemérmeskedés nélkül Nishidának ezen szándékomat. Nem kell a beleegyezése, mert amit akarok, azt elérek, de jobb az elején tisztázni szerintem, hogy ő az én emberem, mielőtt felelőtlenül odaadják Hirotonak. - Régi ismerősöm – folytatom és célzatosan megsimogatom orrnyergemben a pirszinget, ezzel egyértelművé téve, miképp kerültem kapcsolatba Tatsukival -, tanított pár dologra és megbízom a hűségében – osztom meg ezeket is a férfivel, majd felállok. - Köszönöm, hogy fogadott és most nincs szükségem semmire. Engedelmével Kazuki előtt Hirotohoz néznék be – teszem hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése