306.

Nishida

A hűség szó hallatán vitába szállnék a kölyökkel, de egyelőre nem érzem szükségét a felesleges intelmek elszórásának, ennyiben hagyom ezt a dolgot jelenleg, Hiroto említésére azonban a válaszom nemleges.

- Hiroto nincs olyan állapotban, hogy látogatót fogadjon. Takashi mesterséges kómában tartja, míg nem javul annyira az állapota, hogy ébren is el bírja viselni a fájdalmakat – mondom kimérten, tudatva ezzel Deonnal, hogy most nem látogathatja meg. A srác jól van, rendbe fog jönni, de egyelőre sem a látványa nem szívderítő és nem jó beszélgetőpartnernek sem. Nem érdekem védeni őt, de senki sem akarná, hogy ilyen állapotban lássák és ezt meg kell értenie neki is. - Ha jobban lesz, benézhetsz hozzá, most nem – jelentem ki, azzal tényleg útjára engedem a kölyköt és amint kilép dolgozószobám ajtaján, fülemhez emelem a telefont és Ryuuichit hívom.

- Hogy van, Asame? - kérdezem minden kertelés nélkül.

- Javul az állapota. A lázát egyelőre sikerül kordában tartani, de keveset van még magánál, és akkor is csak maximum fél órára - mondja a testőr őszintén. - Valami gond van, Nishida-sama?

- Nem tetszik, hogy ez a Tatsuki Deonnal lófrál – vallom be neki őszintén, mire felsóhajt.

- Egyelőre a mi oldalunkon áll. Védi a kölyköt és vigyáz rá, de szemmel tartjuk őt. Nem bízunk benne mi sem, csak és kizárólag Deon miatt tűrjük meg a jelenlétét a házban.

- Ne hagyjátok, hogy bármilyen információhoz jusson, míg ott tartózkodik, nem kell a nyakunkba még egy szarkeverő - jelentem ki, majd bontom a vonalat.