306.

Deon

Látom, hogy Nishida igencsak kételkedik Tatsuki hűségében, pedig ha valamiben, akkor abban meg lehet bízni. Ha egy kutya gazdát választ magának, kitart mellette, míg meg nem döglik, vagy akkorát csalódik benne, hogy ellene fordul. A rottweilerem esetében legalábbis erről van szó. Az már más kérdés, ki mennyire bízhat meg benne, nekem azonban ugyanúgy nincs okom bizalmatlannak lenni Tatsukival, mint a yakuzának velem szemben. Mivel ő nem tér erre ki, én sem. Nem azért, mert csak ő irányíthatja a beszélgetést, vagy valami, hanem ha ő nem tartja szükségesnek, hogy kioktasson, én sem tartom létszükségnek, hogy vitába szálljak vele. Ráérünk még, nem igaz, Nishida?


Amit Hirotoról hallok, lesújt. Nem gondoltam, hogy ennyire ellátta a baját Fei. Sejtettem, hogy rossz állapotban van, de ezt én inkább értettem lelkire, mint testire és noha én nem vagyok valami nagy ismeretségben vele, vagy jó pszichológus, mégis szerettem volna jelét adni annak, hogy mellette állok, mint egy haver. Ha akarja... Nehéz szívvel biccentek a yakuzának, jelezve, hogy értem, miről beszél. Mesterséges kóma...? Ez jobb a fájdalomnál? Lehet, de én inkább a fájdalmakat választanám. Még egyet biccentek, megköszönésül és elköszönésül, azzal kezemben a dossziéval és és a kabátommal elhagyom a dolgozószobát. Kint Tatsuki azonnal hozzám lép, én pedig a mellkasára simítom a tenyerem, így nyugtatva őt meg.

- Minden rendben ment – mondom is meg neki, hogy tényleg lecsillapodjon. Jutalmul összesimogatja frufrum tincseit, szelíden rám mosolyog, aztán Shinjivel hárman megyünk Kazu szobájához. Jelzek két testőrömnek, hogy bejöhetnek, azzal kopogás nélkül bedugom a fejem az ajtón. Ha alszik, nem akarom zavarni, az ágya azonban üres, ezért bemegyek. Fülelek, víz azonban nem csorog. Ez nagyon nem tetszik nekem, viszont szerencsére Kazu megszólal a fürdőből. Rögtön nagy lépésekkel megyek oda, majd elé lépek és megfogom a vállait.

- Deon vagyok – mondom neki csendesen, bár aggódva. Furcsa az, ahogy Nishidát szólítja, minden tekintetben meglepő a számomra, de egy szót sem szólok erről neki, nem az én dolgom. - Hogy érzed magad? Akarod, hogy segítsek valamit? - kérdezgetem őt, s az ajtóban Tatsuki is megjelenik.

- Fei senkivel sem szarozott... - állapítja meg ilyen formában, hogy barátom nincs valami jó bőrben.