A munka akkor sem áll meg, ha fáradt vagy, más dolgod van, élni akarsz, nem vagy a helyeden, nincs kedved gályázni, rohadtul leszarod az egészet, ezért felhívok pár súlyos arcot, nehogy morogni kezdjen. Kiosztok néhány feladatot másnak, mivel előreláthatólag vagy egy hétig nem mozdulok Deon mellől, az élet azonban ugye nem áll le, te hiába esel ki a hintájából. Míg intézem a dolgaimat, gondosan ügyelve arra, hogy az engem mustráló aranyos kis tacskó egy szót se érthessen a beszédemből és arra is figyelve, hogy ha Deonnak szüksége lenne rám, egy másodperc alatt ott lehessek mellette, fel-alá járkálok. Nem mindent adhatok át az embereimnek, ezért utolsónak Bakarit hívom. Megkérem, hogy hozzon el nekem pár cuccot, köztük egy hétre elég ruhát és az utazó rajzeszközeimet. Le kell mondanom a kényelemről, de nem érdekel, inkább ez, mint az állandó idegeskedés. Jól ismerem Deont, bármennyire is erősnek tűnik, még gondban van. Majd akkor lesz túl ezen az egészen, ha megkér, hogy tegyek be neki egy újabb ékszert. Az fog lezárni mindent, addig pedig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése