310.

Kazuki

Olyan furcsa ez az egész helyzet, mégis annyira kellemes. Jól kifogtuk mindketten, azt hiszem. Cseppet sem zavar az, hogy itt öleljük egymást, valahol mindkettőnknek szüksége van most erre. Deon kezd több lenni, mint egy barát. Bármit megtennék érte és bármikor megvédeném, ha tehetem. Olyan, mint egy testvér, egy öcs, csak az öcsémmel nem biztos, hogy beszélnék ilyenekről. Végül is gőzöm sincs, milyen az, ha valakinek testvére van. Egyke voltam, utáltak.

- Azt még nem – vigyorgok rá, ám amit Tatsukiról mond, meglep. - Akkor tényleg meg kell tanulnom, hogy kell befogni a számat – gondolkodom el komolyan, de elnevetem magam. - Nem venném a lelkemre, ha fejvesztve kéne innen menekülnöd legközelebb – vigyorgok megint. Kezd a hangulatom megint egyre jobb lenni. - Te, szerinted Tatsuki és Shinji megették már egymást odakint? Túl nagy a csend – nézek az ajtóra gyanakodva. Persze tudom, hogy Shinji nem az a csevegős fajta, mint Deon, akire ha egyszer rájön a szófosás, nehéz lelőni. Néha el is gondolkodom azon, Asame hogy bírja, mert a yakuza sem a szószátyárságáról híres.

- Egyikük sem eszik embert, ha nincs rá komoly okuk - válaszol vigyorogva. - Nem fognak egymásnak esni, amíg engem nem kell a másiktól védeniük - teszi hozzá kuncogva.

- Sosem tudhatod... Lehet, Shinji egy veszélyes emberevő bennszülött – vágok ezen állításomhoz komoly képet. - A csendesség, visszahúzódottság tökéletes álcája lenne, nem? - kérdezem még mindig teljesen komolyan, végül elnevetem magam. - Mellesleg a srác egész jó fejnek tűnik.

- Ha az volna is, Tatsukiba hiába mélyeszti a fogait - jelenti ki mosolytalanul, őszintén, az ajtót fixírozva, amitől felettébb komolynak tűnik a kijelentése. - Sajnos nem volt időm sokat beszélgetni Shinjivel, mert mikor egy légtérbe kerültünk, meg kellett ismertetnem magammal, hogy hűen el tudja játszani a szerepét a versenyen, azóta meg némán kísér, mint egy árnyék.

- Tény, hogy nem egy Deon, ha szófosásról van szó – vigyorgok barátomra. - Velem se vitte túlzásba a dolgot, bár próbálkozott, ám az autó bejött neki és meg is lepődtem, hogy ért hozzá – vallom be őszintén. - Nishida vérebeinek hiába mondtam bármit is az autóról, néztek rám, mint borjú az új kapura, Shinji viszont úgy vettem észre, eléggé otthon van a témában, ami azért meglepett. - Deon arcára fanyar félmosoly ül és hümmög egy sort.

- Asame vérebe lesz, szóval nem tudom, mennyit lóghat majd velünk, de majd igyekszem beinvesztálni közénk, hogy a szófosásból és az autókhoz értő személyből se szenvedj hiányt.

- Ne duzzogj, téged nem cseréllek le senkire – vigyorgom.

- Duzzog a vérszegény hárpia a móló szélén - vág vissza elvigyorodva. - Egyébként komolyan gondoltam. Mármint azt, hogy szerintem is jó srác, illene közénk, bár azért Asame arcát megnézném, mikor magammal vonom a verdákhoz - árulja el kuncogva. - De nem fog jönni, túl fontos neki a testőrködés - folytatja aztán komolyan. - Remek véreb lesz. - Felnevetek.

- Úgyis lesz valaki, aki téged fog kísérgetni béke idején is – kacsintok rá. - Ki tudja... - vonom meg vállam. - Már most sem lehet rossz, ha Naoto helyére szánták – mondom komolyan. - Hány éves is? Nem lehet idősebb nálam, vagy ha igen, akkor kurva jó a kozmetikusa.

- Tatsuki mellém adja a legjobb emberét, Asame pedig később szándékozik vérebet választani mellém, bár ahogy én sejtem, igencsak előre hozza ennek időpontját, ha megtudja, hogy Tatsuki akár ma ki tudja nekem rendelni Bakarit - osztja meg elgondolkodó hangon. - Lehet, hogy egyelőre tényleg Shinji lesz mellém rendelve - mondja végül elmosolyodva. - Nem tudok róla semmit, de kurva jó lehet, mert Ryuuichi ragaszkodott hozzá, hogy velem tartson ma, amit kétlek, hogy hármunk haveri viszonya miatt akart volna. Másfelől Ryuuichi megmondta nekem, hogy nem bízik Tatsukiban, szóval jah, tudhat valamit a srác. - Elgondolkodom.

- Gondolod, Asame belemegy abba, hogy valaki olyan kerüljön melléd, akiről semmit nem tud? - kérdezem őszintén. - Asame minden emberét leinformálja, mielőtt komolyabban foglalkozna vele. Hetekig figyelteti őket, a szokásaikat, hogy kivel találkoznak... Érdekes helyzet lesz, ha Tatsuki tényleg ezt tervezi... Shinji meg... süt belőle az, hogy milyen kiképzést kapott, majd egyszer figyeld meg, mikor együtt van Ryuuichivel – kacsintok rá. - Gondolom, az ő keze van a dologban.

- Kicsit érdekes helyzet ez, Kazu... - kezdi és elhúzódva tőlem komolyan a szemembe néz. - Tatsuki anno tanított engem és annak fejében segített Asaménak Fei kézre kerítésében és Kobayashi megbuktatásában, hogy folytathatja a tanításomat. Gyakorlatilag két pártfogóm van, ezért Asame hiába pattog majd, Tatsukinak úgymond joga van mellém adni valakit. De azt hiszem, megfelelően be lesz mutatva Bakari, mert Tatsukinak érdeke, hogy Asame elfogadja az emberét mellém. Érthető is a szitu, mindketten akarnak egy-egy olyan embert, akiben bíznak, akik engem védenek... - magyarázza.

- Így merőben más a gyerek fekvése, az tény – mondom komolyan. - Na igen, nem vagyok egy gondolatolvasó, hogy ilyeneket tudjak – mosolygok rá. - Meddig maradtok? - kérdezem meg csendesen. Nem akarom, hogy elmenjen még, de ha vissza akar menni Asaméhoz, nem szeretném meggátolni benne.