A rohadt életbe! Elmehet a picsába! Elegem volt! Elég! Miért kell neki ennyire seggfejnek lennie, miért kell neki játszani a kibaszott kemény yakuzát még akkor is, mikor nem az?! Kurvára nem... A falba öklözök a konyha ajtaja mellett. Idáig volt erőm futni... Hogy beszélhet így az életéről? Miért szarja le mindazt, ami kettőnkkel kapcsolatos?! Gyűlölöm ezt, gyűlölöm benne. Le kell higgadnom, de nem megy. Vissza kell mennem hozzá, de nem ilyen állapotban, nem most és nem így. Ha rajtam múlik, Asa, nem fogsz megdögleni! Nem hagyom! Most nem. Tudom, hogy nem én döntöm el, de igenis segíteni tudok abban, hogy ne következzen be túl hamar az, amit a képembe üvöltött... Hátam a falnak vetem és lecsúszok a földre. Térdeimen támaszkodva, hajamba túrva ülök ott, mint egy kivert kutya és csak bámulom a folyosó szőnyegének hülye mintáját. Most még ez is irritál, ahogy minden. Valaki megfogja vállam, én pedig lesöpörve az illető kezét nézek végül felé. Ölni tudnék a tekintetemmel, ám mikor meglátom Deont és a mellette lévőket megijedek... Picsába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése