2011. szeptember 11., vasárnap

312.

Ryuuichi

Halk kopogás után Shinji lép be az ajtón. Asaméra pillantok, még alszik, így felállva helyemről odalépek a kölyökhöz. Átnyújtja nekem a dossziét, én pedig azonnal belelapozok. Tele van olyan adatokkal, amik Lux hollétéről, kapcsolatairól szól. Van néhány dokumentáció arról is, hogy mikor és hol akart találkozni Feijel, hogy mennyit költött Deonra, míg az úszó karrierjét egyengette. Nishida remek munkát végzett, ez vitathatatlan. Tovább bújom a papírokat. Találok néhány olyan információt is, amit én sehova nem tudok tenni jelenleg. Talán Asame igen, de ő most nem fog, abban biztos lehet. Majd megvitatjuk Deonnal, hátha ketten megyünk vele valamire, bár kétlem. Az egész olyan, mint egy számlázás, egy kimutatás, de semmi sincs hozzá, amiből tudnám, milyen, vagy melyik cégé. Deon apjáé nem lehet, ez az egy biztos... De akkor? Becsukom a dossziét.

- Minden rendben volt, Nino? - kérdezem őszintén, mire bólint. - Tatsuki? - térek rá arra, ami igazán érdekel. A kölyök előhúz egy cigit kabátjából és rágyújt, majd leülve a fotelbe kifújja a füstöt.

- Semmi - feleli egyszerűen. - Nishida kidobta őt, régen lehetett valami kettejük között, ami nem úgy sült el, ahogy azt a yakuza tervezte, mert eléggé harciasan fogadta Tatsukit – mondja komolyan. - De amúgy úgy viselkedett, mintha már régóta Kazukinak is a haverja lenne... beszélgettek, nevetgéltek, aztán mikor Deon egyedül akart maradni Kazuval, kimentünk. Telefonálgatott, de hogy miről... - vonja meg vállát. - Passz piros. A ház előtt egy férfi várta, aki hozott neki néhány holmit, szóval huzamosabb ideig marad itt. Mellesleg jobb, ha tudsz róla – pillant Asaméra -, azt a fickót akarják Deon testőrének... De erről majd beszél Deon, ha nem most, előbb utóbb-biztosan - nyomja el a cigarettáját.

- Hol van most Deon? - kérdezem meg.

- Yoruval. Asahito-sama pártfogoltja kiborult megint valami miatt, így Deon ott maradt vele, minket pedig elzavart - mondja komolyan. Rendben, akkor várok. - Mellesleg nyomatékosan megkért arra, hogy adjam oda neked azt a dossziét és hogy szóljak neked, nézd át, mielőtt ideér és döntsd el, mi tartozik rá - árulja el nekem, mire majdnem felnevetek.

- Mondtam én, hogy kis yakuza... - csóválom meg fejem. - Akkor egyelőre várunk. Menj, egyél valamit és kezd el átnyálazni azokat az anyagokat, amiket az asztalon hagytam, ha van valami, hívlak - engedem ezzel útjára, s miután távozik, ismét az aktába merülök, hogy mire Deon megjön, érdemben tudjak neki válaszolni és mondani bármit is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése