Faszom beléd, kölyök, de komolyan! Hogy lehet annyi eszed, hogy Yoruval kettesben akarj maradni?! Hajdanán elmondtam a tök fejednek, hogy akivel nem akarlak kettesben hagyni, azzal jobb, ha nem is maradsz kettesben, de nem, neked persze makacskodnod kell és mégsem tudok rád igazából haragudni! Túl jó vagy… Attól tartok, nem kell félned, hogy Asahito eltüntet és nem azért, amiket múlt éjjel, a falhoz lapulva kihallgattam, vagy az Asaméd puszta ténye miatt, hanem csak önmagad erejéből meg tudod magad védeni. Nem látod, de valósággal ragyogsz, egyre szebben, mint egy gyertya, melyet az imént gyújtottak meg. Felolvasztasz magad körül mindent, s több leszel a tapasztalataidtól.
De baszd meg…! Igen, már megint értelmetlen minden féltésem és imádatom.
Leteszem ideiglenes szálláshelyemen a sporttáskát és az egyéb felszereléseimet, majd már fordulok is ki innen. Ugyanúgy, ahogy az éjjel, most is ott akarok lapulni a közelükben, hogy ha kell, ott legyek. Remek információkhoz jutok a beszélgetéseikből, de ha felhasználnám őket, azzal halálra ítélném magam. Asame, Asahito vagy Yoru nem tudna elpusztítani, de a kölyök mindükért bosszút állna, azt pedig nem akarom. Szükségem van a kis vadállatomra, ahogy neki is rám, ez pedig mindent felülír.
Halk macskaléptekkel térek vissza a konyhába, ám egy szót sem hallok. Lapulok, hátha csak némán ücsörögnek egymás mellett cigit szívva, míg Yoru lenyugszik, ám percek múltán sem hallok semmit és a dohány illata sem üti meg az orrom. Végül benézek és üres a konyha. Hogy az a…!
Pluszpont, kisfiú, ez ügyes volt.
De baszd meg…! Igen, már megint értelmetlen minden féltésem és imádatom.
Leteszem ideiglenes szálláshelyemen a sporttáskát és az egyéb felszereléseimet, majd már fordulok is ki innen. Ugyanúgy, ahogy az éjjel, most is ott akarok lapulni a közelükben, hogy ha kell, ott legyek. Remek információkhoz jutok a beszélgetéseikből, de ha felhasználnám őket, azzal halálra ítélném magam. Asame, Asahito vagy Yoru nem tudna elpusztítani, de a kölyök mindükért bosszút állna, azt pedig nem akarom. Szükségem van a kis vadállatomra, ahogy neki is rám, ez pedig mindent felülír.
Halk macskaléptekkel térek vissza a konyhába, ám egy szót sem hallok. Lapulok, hátha csak némán ücsörögnek egymás mellett cigit szívva, míg Yoru lenyugszik, ám percek múltán sem hallok semmit és a dohány illata sem üti meg az orrom. Végül benézek és üres a konyha. Hogy az a…!
Pluszpont, kisfiú, ez ügyes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése