313.

Ryuuichi

Hosszú percek óta bámulom azt a lapot, amit Nishida küldött egy kimutatásról. Sem a név, sem semmi nem ismerős, talán fel kellene hívnom, hogy megkérdezzem, ám mielőtt ezt megtehetném, kopogtatnak. Bezárom a dossziét és lerakva az asztalra megyek ajtót nyitni. Tatsukival találom szemben magam, aki minden kertelés nélkül kérdez rá a dossziéban szereplő információkra.

- Igen, kapcsolódik – felelem kimérten, összefonva magam előtt karjaim, és az ajtónak támasztom hátam.

- Akkor oszd meg velem őket - kéri komolyan.

- Semmi olyan, amiről már ne tudnál - mondom kimérten. - Hacsak nem az is érdekel, hogy napjában hányszor megy szarni, vagy hány szűzfiú seggét keféli rongyosra - morgom. - Telefonokat intéz, de mivel az én kínai tudásom jócskán elenyésző Asame-sama tudása mellett, egyelőre nem tudjuk, kivel és miről fecseg olyan nagy elánnal az úr... - vonom meg vállam.

- Ha segítünk egymásnak, nagyobb az esélyünk, hogy meg tudjuk védeni Deont. Most még a srác is ül a fenekén, mert beijesztettem, de el fog jutni arra a pontra, hogy kijátsszon mindenkit és maga menjen el Luxhoz, hogy hazaküldje. Jobban ismerem őt nálatok és ilyen szempontból lényegtelen, mit tudunk arról a faszról, mert csak akkor tudjuk megakadályozni, hogy Deon közelébe kerüljön, ha gyorsabbak vagyunk, minthogy a kölyök megelégelje a körülötte rendezett cirkuszt - mondja komolyan. - Lux vezényeli a kutyáit, de ez csak a felszín. Nem egy buta ember, tudja, hogy minden telefonban elnyögött szavát halljuk, ezért szépen megrendezi a műsort nekünk, elmondja, hogyan kívánja magával vinni Deont, de mérget vehetünk rá, hogy nem úgy tervezi igazából. Kialakított egy második lehetőséget is az embereimben, de a harmadik fog teljesülni, amiről hallgat.


Úgy teszek, mint aki nagyon erősen elgondolkodik azon, amit mondanak neki. Tisztában vagyunk vele, a papírok, melyek a telefonbeszélgetéseket tartalmazzák, kapásból négyféle verziót vázolnak fel arról, hogyan vihetné ki innen Deont. Játszik velünk, húzogatja a mézesmadzagot, hátha ráharapunk. Fejemmel intek Tatsukinak, hogy jöjjön be, bár nem szívesen teszem, viszont az sem lenne előnyünkre, ha Deon felbukkanna, míg ezt a témát feszegetjük. Az íróasztalhoz lépek és kiveszem a dossziéból a már említett beszélgetéseket, majd a kezébe nyomom azokat. Tatsuki átfutja tekintetével őket, majd visszaadja, mondván, ezeket ő is ismeri. Sejtettem.

- A négy lehetséges verzióból kell megszülnünk az ötödiket - mondom komolyan, mire Tatsuki megcsóválja a fejét. - Akkor? - tárom szét karjaim.

- Az ötödiknek semmi köze nem lesz az előzőekhez. Ez mind a Deonra vigyázóknak szól. Feszültségnövelő. Lux tudja, hogy a kölyök maximalista, céltudatos és képes küzdeni a céljaiért, ahogy azt is, hogy akit szeret, azért bármeddig elmegy és a feszültséget sem bírja.

- Ergo arra játszik, hogy még mi itt szarozunk azzal, hogy lehetséges verziókból kirakjuk, mi a terve, felhasználja az egyre nagyobb feszültséget és megvárja, míg Deon magától sétál bele az egészbe...

- Igen. És Lux számára eszköz lesz Asame is - biccent az ágyon fekvőre. - Ha az kell, hogy Deon elmenjen hozzá, akkor megöli.

- Azzal azért jelen helyzetben akadnának gondjai. Én magam bilincselem az ágyhoz Asamét, ha csak eszébe jut belátható időn belül felkelni onnan. Lux meddig hajlandó várni, hogy lépjen, ha sem Asame közelébe nem tud kerülni, és Deont is meg tudjuk akadályozni abban, hogy odamenjen? - kérdezem őszintén, mire Tatsuki felnevet.

- Deont senki semmiben nem fogja megakadályozni - jelenti ki büszkén. - Ha bezárod egy szobába, nem eszik, nem iszik, ha másképp nem tudja elérni a célját, s mikor bemész, hogy megtömd, agyonüt és elslisszol. De ha végképp nem tud mit tenni, tök mindegy, hogy a tizediken van, ki fog ugrani. Nem tudod megfékezni, mert bekattan tőle - és ezt teljesen komolyan mondja. - Mellesleg nem csak Asamén keresztül fogható meg, mert építi a kapcsolatokat. Kazuki, Yoru, én... A kölyök van elég önfeláldozó és lelkiismeretes, hogy inkább ő maga lépjen le, mintsem hagyja, hogy valaki miatta kerüljön páclébe.

- Az ablakon kiugrálás témakörét inkább mellőzzük - dörzsölöm meg halántékom, Tatsuki pedig mosolyog.

- Én tanítottam vakmerőségre - jelenti ki vigyorogva. - Örülök, hogy ebből nem veszített.

- Nem... De vakmerőség és felelőtlenség között ég és föld a különbség. Mindegy... Nem posztom érteni a kölyökhöz, ha az lenne, testőrnek tanítanák, nem pedig annak, aminek Asame-sama szánja.

- Ha felelőtlen lenne, már nem élne - jegyzi meg könnyedén. - Folytatom Deon harci tanítását, amitől ugyan magabiztosabb lesz, de ha tényleg meglóg, nagyobb esélyünk lesz, hogy meg tudja védeni magát. Nem az a fontos, Lux mit tervez, mindent azért mesterkél ki, hogy fokozza a feszültséget, hanem az, hogyan érjük el, hogy hazamenjen. Ugyanis nem támadhatunk rá, ha nem akarjuk Kína haragját. Lux nem akárki, hogy csak úgy kicsináljuk - teszi hozzá ridegen elvigyorodva. - A pénz sem fogja érdekelni, már rég nem azért akarja a kölyköt, mert kifizette, hanem mert kiskaput jelent a Triádoknak. Amit megtudtam az emberemtől, hogy Lux tejben-vajban fürösztené Deont, Feitől is tett lépéseket, hogy megvédje.

- Volt Luxnak embere a lövöldözésnél?

- Igen. Két vadász. És nem csak ott, itt is megjelent kettő, de mivel nem találták meg Deont, eltűntek.

- Tudunk valamit arról a két kopóról? Bármit, fénykép... használható infók?

- Tudomásom szerint a két vadász nem tért haza szerda éjjel. Nem kopók, ők nem. Felbérelt gyilkosok.

- Ennél kicsit több kellene - mondom komolyan. - Asame-samát aznap éjjel nem egy kóbor testőr lőtte meg, ahhoz túl jól dolgozott...

- Erről beszélek. Míg mindenki le volt foglalva Feijel, Lux szépen behálózott mindent, mint egy pók és már csak azt várja, hogy a hálójába akadjanak a legyek.

- És Lux átbaszta Feit is, hogy megszabadulhasson Asame-samától... - gondolkodom félhangosan, majd újra a dossziéért nyúlok és kiveszem belőle az ismeretlen cég számlázását. - Mi a véleményed erről? - nyomom a kezébe a papírt.

- Feinek az volt a dolga, hogy minél több adatot szolgáltasson - kezd beszélni, miközben szeme az adatokat falja. - Ő volt a kutyák elé vetett konc - beszél erről is könnyedén. - Feltűnően sok hülyeséget csinált, hogy feltérképezhető legyen, ki kivel van, ki mit csinál, hogyan reagál, ebből pedig megtudható, melyik kockát kell kihúzni, hogy az egész torony összedőljön. Megtalálták. Asame a kivégző, és ami köré épül, az mindenképp bukik, ha ő meghal. Akarod tudni, mi ez? - kérdezi meg felemelve a fejét és elmosolyodva.

- Azon kívül, hogy egy számlázás, érdekelne - felelem őszintén.

- Azt hiszed, azért vagyok itt, hogy tudjak valamit, pedig csak utána kellene járnom, Nishida mi után nyomozgat és mindenhez hozzáférnék, kivéve az olyan emberek munkálkodásaihoz, mint Akihito - jelenti ki visszaadva a papírt. - Egy olyan hálózat meglehetősen jó pozícióján posztolok, ahonnan ezek már simán elérhetőek. Hogy akkor miért vagyok itt? Shinji már hallotta, az alvilági kutyákat nem választják, hanem ők választanak gazdát. Én Deont választottam, és azt akarom, hogy ami most az én kezemben van, az az ő kezébe kerüljön nagyrészt. Olyan yakuzát faragunk belőle Asaméval, amilyen nem fog egy olyan csapdába beleesni, mint amibe a mostani gárda megtette - jelenti ki magabiztosan. - Chenggel és Feijel volt elfoglalva mindenki, miközben Lux, Xeon és hat másik, az ország különböző pontján megjelenő kínai elkezdte behálózni a nagyobb területeket, hogy előkészítse a terepet a Triádoknak. Az a két gyökér ízelítő sem volt, az igazi finom falatok a nemesek, akik a Triádokat támogatják. Ráadásul őket megtámadni olyan, mint hadat üzenni Kínának, ami nyilván nem lenne egy előnyös lépés. Egyelőre nem tudom, milyen számlázás ez, gyanítom, Lux vagy valamelyik másik nagykutya meglepetésére bukkant rá Nishida, de utánajárok.

- Velük voltak elfoglalva, ez tény, azonban mikor napvilágra került a dolog, az oyabun és a Szindikátus is be lett vonva... Mennyire? Gőzöm sincs, mindent velem sem osztanak meg. Nishida nem fogja elárulni, mi után nyomozgat, talán csak Asame-samának...

- Olyan magaslatba én nemigen látok fel - ismeri el. - Néhány dolgot ki tudok talán deríteni, de már Asame is az a kategória a számomra, amelyikkel azért nem foglalkozom, mert túl nagy hal a yakuzaóceánban. Nishidával ráadásul nem állok valami felhőtlen kapcsolatban, tekintve, hogy korábban meghiúsítottam valamit, amin nagyon dolgozott.

- Akkor ezért nem volt elragadtatva a jelenlétedtől - húzom halvány mosolyra számat, mikor eszembe jut a telefonbeszélgetésünk Nishidával, Tatsuki pedig vigyorogva bólint egyet.

- Mit találtatok még?

- Ez minden, amit egyelőre kaptunk - vallom be.

- Nagyszerű. Akihito mit tudott meg?

- Rájött a Lux-Fei-Nathan Elerden hármasra, ezért verték el, hogy esélye se legyen tájékoztatni minket arról, mire készülnek a versenyen, csak nem számoltak azzal, hogy a kölyök nem az az átlagosnak nevezhető tinédzser, akit ilyen korban az izgat inkább, hogy hány csajt tud az ágyába rángatni, vagy hogy melyik este melyik bárban igya le magát részegre a haverokkal... - mosolyodom el.

- Mindkettő bizonyos mértékig érdekli ám - veti oda játékosan, vigyorogva. - Nyugodtan kezdd el adagolni Deonnak, micsoda Lux. Félelmet nem fog érezni, nem az a fajta, de ha megvilágítjuk neki, hogy nem pusztán arról van szó, hogy egy bolond öregember egy szép szajhát akar magának, nem akar majd egymaga cselekedni.

- Ha te mondod, én csak annyit látok belőle, amennyit maga is hajlandó megosztani, mellesleg itt azért elég nehéz lett volna bebizonyítania ezen oldalát - felelem. - Rendben van, lassan akkor beoltom Lux ellen.

- Nem szokta titkolni, ha valami tetszik neki, vagy ha valami kifejezetten ellenére van, úgyhogy szép lassan úgyis rá fogtok jönni, hogy szeret és tud élni - jelenti ki, azzal sarkon fordul és az ajtóhoz lépdel. - Viszont nem egy mutogatós fajta, elég szégyenlős, ami azt illeti, úgyhogy ha valamit tudni akartok róla, kérdezzétek. Szóban nyíltabb - azzal kinyitja az ajtót.

- Az utóbbiból már jutott. Elég érthetően adta a tudtomra, hogy nem tetszett neki valami - árulom el félmosollyal. Deon szégyenlősségére vonatkozó kijelentésére és arra, hogy szóban nyíltabb, csak aprót bólintok, és végül hagyom, hogy Tatsuki is menjen a maga dolgára.