313.

Yoru

Nem tudom, mit mondhattam, ami ennyire megbolygatta Deont, de most rajtam a sor, hogy támaszt nyújtsak neki. Alig van itt két hete maximum és minden a feje tetején áll körülötte. Azt hiszem, az ő helyében én is kiborulnék sok mindentől. Van időm kicsit elgondolkodni, míg őt figyelem, ahogy elmerülve saját gondolataiban igyekszik megszabadulni a feszültségtől. Valahol igazat kell adnom neki, valahol nem. Lecsillapodtak az indulataim Asával kapcsolatban. Én sem biztos, hogy kitálalnám neki, ha gyógyíthatatlan beteg lennék, de nem tudom. Nem voltam és nem vagyok az ő helyében, de még csak helyzetében sem. Ami engem igazán bántott és amivel Asa a legrosszabb helyre talált be, az az, ahogy beszélt az életéről, ahogy semmibe vette azt, hogy meghal vagy sem. Igen, erősnek akar látszani, de ne előttem tegye, mert előttem rég nem kell annak lennie és ezzel tisztában van. De ennek nem így kellett volna alakulnia... Nem így kellett volna a fejemhez vágnia és nekem sem így kellett volna kiszednem belőle. Hibáztunk, mindketten, mert vagyunk annyira hülyék, hogy mindig minden formában óvni akarjuk egymást. Mikor Deon rám sandít, elmosolyodom.

- Hülyék vagyunk – jelentem ki komolyan. - Asahito is, én is, mindketten. Én felkaptam a vizet azon, ahogy tálalt, holott magamnak köszönhettem a dolgot. Ha nem úgy próbálkozom be nála, ahogy megtettem, lehet, ő sem adagolta volna be ezt nekem ennyire nyersen... - vallom be őszintén. - Nem vagyok a helyében és nem is voltam, nem is akarom a helyét és a helyzetét. Lehet, így reagáltam volna én is, lehet, titkoltam volna, hogy keménynek tűnjek még mindig, bár köztünk ez már évek óta lefutott meccslabda. Mellettem nem kell erősen látszania... Nem egy jól felépített maszkba szerettem bele, hanem abba az Asába, aki a maszk nélkül él... Ölni tudna értem, ahogy én is érte, fáj, ha szenved a másik. De ha egymás előtt játsszuk a faszagyereket, attól semmi sem lesz jobb vagy szebb... Évekig láttam a gyenge oldalát, kaptam azt tőle, amit senkinek nem mutatott. Ha beteg volt, ápoltam, nem számított, hogy nem alszok semmit éjjel, és ugyanezt megkaptam tőle is... Engem ez bosszantott fel, hogy most egy olyan dolgot hallgatott el, ami a gyengesége, de ketten túl tudunk lendülni rajta, egymást támogatva, segítve. Ettől nem fogom másképp kezelni őt, nem lesz számomra kevesebb... - mosolyodom el végül keserűen. - Erre mondtam, hogy őt tudom kezelni, magamat nem.