313.

Tatsuki

Kicsit bosszant Ryuuichi magabiztossága. Bizonyosan jó kiképzést kapott, remek kutya, de ahogy egy alvilágival sem tud sokat kezdeni, úgy a vadászokkal, árnyjárókkal és egyéb, specializált harcosokkal sem lesz képes felvenni a versenyt. Többféle emberre van szükség, köztük valakire, aki tárgyal Luxszal. Nehéz ügy, mert nem csak a kölyök tartja itt, nem csupán végre meg akarja szerezni magának, hanem ő létesíti a hidat, amin a Triádok komolyabb kopói is átjöhetnek a hazánkba. Meg kell találnunk, mivel vehetjük meg a békét, márpedig egyelőre nagyon úgy fest, hogy csak azzal, ha Deont odaadjuk neki. Erre viszont senki sem hajlandó. A srác egyébként is szépen épül bele ebbe a világba, szövetséget köt a pártfogoltakkal, kivívja a neki járó tiszteletet a yakuzáknál, tervezi meg az életét, végre lát maga előtt célokat és a tudásszomja is megjött. Egyértelmű, hogy Asame mellett eltörpül az én szerepem, Deon mégis maga mellé akar engem, úgyhogy marad számomra a lavírozás, és ha kell, éveket várok, hogy a megfelelő időben csaphassak le. Nagy valószínűséggel nem érhetem el, hogy ha lelököm a trónjáról Asamét, a fiú engem választ meg a helyébe, ez azonban nem állít meg. Őt választottam és a riválisaimat igenis idővel eltüntetem a föld színéről. Egyelőre azonban támogatnom kell, elérnem, hogy szüksége legyen rám, a bizalmába férkőzni, hogy a közelébe kerüljek. Még nincs itt a megfelelő alkalom arra, hogy kiiktassam, Deon egyelőre beleroppanna, és talán sosem jön el az, amire várok, ha viszont megállnék, magam ellen vétenék, ezért megyek rendíthetetlenül előre.


Most az a legfontosabb, hogy a kölyköt biztonságban tudjam. Csak tudnám, hova a faszba tűnt el! Széjjel kapom a fejét, ha rosszul lesz, míg nem vagyok mellette! Az hiányzik csak, hogy kómába essen és a gyógyszere se hozza vissza. Akkor aztán megnézhetjük magunkat. Inkább kerítek egy pohár vizet és Asame szobája mellett strázsálva várom Deon megérkeztét, mert előbb-utóbb úgyis itt fog felbukkanni.