315.

Asame

Megküzdök magammal és megküzdök a sötétséggel is, mely még húzna magához. Elegem volt belőle, az álomtalan álmokból és ahogy egyre tisztábbá válik tudatom és haladok a valóság szülte világ felé, végre megjelennek az álmok is. Bár ne tennék! Rémképek, a fantázia ócska szüleményei, a már megélt dolgok újraéledése. A lövés ismét eldördül, ahogy eldördült azon az estén, ám most nem érzem az utána keletkező fájdalmat és a sötétség sem húz magával megint, helyette újabb képek jelennek meg. Ismeretlen hely ismeretlen képei... Nem értem őket, szabadulni akarok tőlük. Lázálom? Nem lehet, azt már ismerem. Akkor apámat látnám, a hangját hallanám a sötétségben, ez most más... érzem, tudom... Felnyitom szemem. A szoba fordul velem egyet és még a rosszullét is elkap hirtelen. Ryuut látom felém lépni, az egész mégis annyira elmosódott, mintha még mindig nem lennék magamnál, pedig igen. Tudom...

- Asame – hallom, hogy engem szólítgat, majd ellép mellőlem, és telefonál. - Mi a francokat adtál neki? - Tehát Takashit hívja. - Remek, és mégis mi a jó anyámat kezdjek egy betépett, meglőtt Asaméval? - kérdezi morogva. - Igen, ki... - feleli végül valamelyik kérdésre. - Mikor? Rendben – teszi le végül a telefont, és segít kicsit feljebb ülni, majd megitat. Az agyam végre tisztul, és rendeződik körülöttem minden, mégis úgy érzem magam, mint akit leütöttek egy baseballütővel.

- Mi a franc ez? - kérdezem fáradtan, mert az émelygés sem akar szűnni egy percet sem.

- Morfiumot kaptál - mondja egyszerűen, én meg képtelen vagyok napirendre térni efölött. - Nyugi, hamarosan jobban leszel. Igyál még – tolja elém a poharat, úgy teszek. Talán tizenhét éves lehettem, mikor először és utoljára próbáltam ki drogot, most megint eszembe jutott, miért nem tettem azóta sem. Kösz, Takashi, jövök neked eggyel. Megnyuvasztom legközelebb, csak kerüljön a szemem elé! - Nézd a jó oldalát – vigasztalna Ryuu -, legalább kipihented magad... - Ki. És az első dolgom az lesz, hogy téged is nyakon csaplak, ha jobban leszek. És ezt veheti fenyegetésnek mindenki.