Elmosolyodom és csókot nyomok fejére, míg hallgatom őt.
- Míg nem volt Kazuki, Nishida előszeretettel törte be azokat, akiket én nem, mert nem akartam, vagy épp annyira jelentéktelennek éreztem őket, hogy messzebbre amúgy sem jutottak volna az első bárnál... Nem minden az, ha csak engedelmes szajhát faragsz belőlük, az engedelmes szajhák általában night klubokban végzik, mert értéküket vesztik valamilyen szinten. Persze, kell az engedelmesség és alázat is, de ha kiölöd belőle azt, amitől igazán jó szajhájává válhat egy yakuzának... a kör zárul, vége - magyarázom a dolgot Deonnak. - Téged meg már megszokásból fenyegettelek vele - mondom könnyedén. - Igazából Kazuki után nem igazán foglalkoztam a szajhákkal, más dolgok kötöttek le, kicsit komolyabbak. Talán ha egy-kettő fordult meg a házban, de elég gyorsan túl is adtam rajtuk, utána pedig jöttél te - mondom el neki őszintén. - A legtöbb yakuza, ha talál magának pártfogoltat, már nem foglalkozik szajhákkal. Vagy azért, mert beleszeret a saját választottjába, vagy pedig, mert utána annak akarja szentelni az idejét, hogy foglalkozzon vele. Az utóbbinál inkább csak hozat magának egy-kettőt valamelyik bárból és lerendezi, amit le akar, vagy épp feleséget tart ilyen célból – osztom meg Deonnal. Igazából nem tudom, kell-e még ennél többet magyaráznom, vagy elég. A lényeg, hogy Nishida szereti Kazukit, nem tart mellette senkit, csak néha szereti ő is túlzásba vinni a munkát, abból pedig akad neki bőven, általam és más által is. - Szerinted nem vagyok olyan jó? - heccelem őt én is. - A mellényeket amúgy sem szeretem... - húzom félmosolyra számat és újabb puszit nyomok fejére. Tényleg hiányzott a közelsége, hogy itt legyen mellettem. - Én is észrevettem – mondom témát váltva ezzel. - Akkoriban kellett, ma már nincs szükségünk arra, hogy titkoljuk, rossz berögződés, ennyi. A Szindikátus magasról leszarja, ki kinek a borja, azt azonban nem, ha egymásnak ugrik kér olyan yakuza, akik minden tekintetben fontos szerepet töltenek be – folytatom tovább. - Mellesleg elég sokat gondolkodtam ezen a dolgon ahhoz, hogy ha nehezen is, de megszülessen bennem a döntés – jelentem ki komolyan. - Most is távol tartottam őt magamtól, mert nem akartam, hogy közel kerüljön a Fei-mizériához, de nem vártam semmi jót ettől a helyzettől. Asahito ereiben is Seichirou vér folyik részben, innentől kezdve a makacsság és önfejűség nyugodtan tekinthető veleszületett rendellenességnek – mosolyodom el. - Tudom, hogy így sokkal többet ártottam neki, eddig legalábbis biztosan, de az ő érdekében. Ellenkezhetsz, érvelhetsz, de van, amikor muszáj a felhúzott falat a legutolsó pillanatig állva hagyni, mert ha engedsz, nagyobb kárt okozol te a falat áttörőnek, mint ő magának - magyarázom a dolgot. - Beszélni fogok vele, nem most, nem biztos, hogy holnap, de rövid időn belül, addig pedig ha Asahito azt szeretné, maradhat. Elég nagy ez a ház és legalább miattad sem kell aggódnom állandóan, hogy mikor támad kedved elveszni benne – heccelem kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése