Asame
Azon felvetésére, miszerint én nem tisztelem Ryuut, már nem reagálok. Sok mindent nem tud és nem lát még. Főleg azzal kapcsolatban, hogyan bánok Ryuuval és Naotoval. Ő csak azt látja, mint mindenki kívülről, hogy ugyanúgy ugranak az első szavamra, mint az engedelmes kutyák többsége, azt persze már nem, hogy sokszor vitatom meg velük egy-egy üzleti partnerem kívánságát és dolgát. Több szem többet lát alapon. Elvonulok átöltözni. Magamra veszem a hakamát és a fehér kimonót, és így térek vissza a társaságukba, hogy az egyik tatamira telepedhessek és nézzem őket. Tényleg kíváncsi vagyok, mit tud kihozni Akihito a kölyökből, mert ahogy észrevettem, ő is meglátta benne azokat a lehetőségeket, amiket én. Megnyugtató, felettébb...
- Na akkor, vágd magad vigyázzba – vigyorogja barátom, majd azért csak elrendezgeti a kölyköt. - Majdnem tökéletes, na jó, ne vágj ilyen képet, mert a dojo szellemei világgá szaladnak tőle, kölyök – lép hátrébb tőle és elveszi az egyik gyakorló wakizashit, hogy aztán egyből támadást indítson ellene. A reakciók azok, amiket várok és Akihito is várt, mert elvigyorodik. A kölyök hátrébb lép és maga elé kapja a kezét, mint egy védekezésképpen. - Ügyes, akkor ezt most próbáld meg úgy, hogy nem akarsz mindenáron megfékezni – magyarázza. - Amikor valaki feléd támad, az vagy dühből teszi, vagy baromságból, na de... a lendület a lényege mindennek. A támadód mozgásban van, nincs vele nehéz dolgod, ha feléd lép, próbálhatod erővel megállítani, de inkább ésszel csináld – mondja, s a kölyök mellé lép, csuklóinál megfogja kezét és felvetet vele egy egyszerű tartást. - Ha jön a támadás – magyarázza a mozdulatsort -, egyszerűen elég, ha egy fél fordulattal – mutatja is azonnal, vezetve Deont - kitérsz előle... - Elengedi a kölyköt és elé lép, majd újra felé támad a késsel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése