321.

Asame

Csak ölelem őt, gyengéden nyugtatom és hagyom, hogy kidühöngje magát. Jobb, ha megszabadul a benne felgyülemlett indulatoktól, ha minél előbb kiadja azokat magából. A gondolatmenete, ahogy még ilyenkor is logikusan pakol össze mindent, nagyon tetszik, nem mindig azonnal esnek le neki dolgok, de hamar rájön arra, amire akar. S ezáltal idővel csak még nagyszerűbbé válhat. Egy olyan yakuzává, akitől félnek még a szövetségesei is. Hiába nyugtatom őt azonban hol csókot lehelve fejére, hol hátát cirógatva, Deonban nem csillapodnak az indulatok. Aggódva pillantok rá. Kölyök, ne most legyél rosszul nekem, mert nem tudok segíteni túl sokat...! Kicsit elhúzódom tőle, hogy több levegőhöz jusson, de nem eresztem őt, s mire a monológja végére ér, hirtelen megvilágosodik és tökéletesen összepakolja azt, amit titkoltunk előle. Erre mit lépsz, Tatsuki? Még csak egy fél mondatot sem ejtettünk el azzal kapcsolatban, mit akar valójában Lux, a kölyök mégis úgy pakolta össze az egészet, mintha minden ezzel kapcsolatos infót megosztottunk volna vele... Nem engedem kiülni arcomra, hogy észrevegye, mennyire eltalálta a dolgot, nem fogom hagyni neki, hogy felelőtlenül cselekedjen, s ha az kell, felkelek az ágyból és lenyugtatom. Nem érdekel hogyan, megteszem, mert az eszetlenség nem szül semmi jót.

- Deon, nézz rám! - kérem őt komolyan és megfogom állát, de még mindig nem túl erősen. - Nem lettél eladva senkinek – mondom komolyan szemébe nézve. - Vegyél mély levegőt! - kérem őt továbbra is halkan, nem utasítva, majd feltornázom magam megint és felhúzom őt is magamhoz, hogy ismét magamhoz ölelve, apró csókot hintve a nyakára érjem el célomat. - Luxnak dolga van itt – jelentem ki határozottan. Nem fogjuk tudni sokáig titkolni Deon előtt a dolgokat, ebben biztos vagyok. Nem hülye a kölyök, ha jóformán semmi infóból összepakolta pillanatok alatt az egészet. -, nekünk pedig az a dolgunk, hogy kiderítsük, mi – mondom még mindig csendesen. Ha most tombolni vagy dühöngeni kezd, nem fog érdekelni semmi, felkelek innen, hogy megállítsam, legyen bármi az ára. - Nem akarunk mélyen beleavatni, mert ez nem csak az én érdekem, de mindenkié. A Triádok nem csak itt próbált területet szerezni, máshol is. Nekünk azt kell megtalálnunk, hol rúghatunk úgy Luxba, hogy azzal ne indítsunk el egy háborút a Triádok és a Szindikátus között, mert annak semennyire sem lesz jó vége - árulom el neki csendesen. - Mi közöm van ehhez, ha csak egy vagyok a sok közül? Ha csak a területemért felelek? - teszem fel a költői kérdést, végül terítek neki. - Az oyabun az unokabátyám.