Asame arra kér, hogy nézzek rá, de már nem igazán látom őt. A szemeit igen, íriszei színe beleégnek a pillanatba, de minden más elmosódik. Elszédül a tér, hallom, hogy mormol valamit, a szavait azonban nem értem, nem fogom fel. Csak arra tudok gondolni, hogy igazam van, hogy eladtak... hogy a saját apám eladott ágymelegítőnek egy kínai trottynak. Nem lehetetlen, pontosan tudta, hogy emberkereskedelemmel foglalkozik, ráadásul mindenkit felhasznált a saját céljaiért. Lux pedig engem akar, mert a tulajdona vagyok gyakorlatilag. Ezért nem mondtak nekem semmit és ezért tartanak távol tőle... Ezért fizetne Tatsuki és Asame is gondolkodás nélkül értem, de ha ez megtörténne, akkor csak annyi változna, hogy az ő tulajdonukat képezném. A kör zárult, csapdába kerültem. Béklyók fognak le, nem engednek mozdulni, hiába ficánkolok. Hal vagyok a hálóban, vad a megszorult hurok végén, és hiába vergődök, csak jobban és jobban beletekeredem. A kétségbeesés és a düh egyszerre rohan le, a mozgásom is egyre vadabb, noha szabadulni nem vagyok képes. Állatias hangon, morogva, hangosan kiabálok, pedig tudom, senki nem fog a segítségemre sietni. Nincs menekvés, mert én nem tudom rendbe tenni ezt a helyzetet, a csapda azonban magától nem ereszt el. Eladtak, ezért bármit teszek, végül mégis árucikk lettem. Méghozzá olyan, amelynek átadása talán könnyen megoldhatná a problémát, de ez nem fog megtörténni, mert Asame ragaszkodik hozzám, Tatsuki az élete árán is megakadályozza, hogy Luxhoz kerüljek, és hiszem, hogy nem csak ők nem engednék meg azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése