Asame
Hagyom, hogy lemászva rólam mellém fészkelődjön, bár nagyon is szeretem, mikor rajtam fekszik. Nem tudom, vajon most csak a sérülés miatt akar kímélni ennyire, vagy más miatt, nem érzem őt nehéznek még most sem. Magamhoz ölelem takarót húzva testünkre és vállát cirógatva nézem őt. Lassan tényleg elhatalmasodik rajtam a fáradtság. Lehunyom szemem még apró csókot lehelve homlokára, s bármennyire is kínos vagy sem, elnyom az álom és a gyógyszerek.
* * *
A reggelem maga a pokol, vállam úgy lüktet, hogy a levegővétel is fájdalmas nyilallást eredményez. Deon még mindig a karjaimban fekszik, nem akarom felkelteni, így ismét lehunyom szemem, de nem élvezhetem a nyugalmat sokáig. A jelenlegi helyzet nem túl rózsás és tulajdonképpen teljesen mindegy, ki jön be azon az átkozott ajtón, úgyis rájön, mi volt itt az este. Leszarom, leszarnám, de nem akarom, hogy Deont hibáztassa bárki is bármiért. Aprót mozdulok, épp csak annyit, hogy a vállamat sikerüljön olyan tartásba helyezni, melynél a fájdalom tompul valamit, még ha nem is szűnik meg teljesen. Remek lesz az elkövetkezendő pár nap, már előre látom. Gratulálok, Asame! Ennyit a nagy yakuzáról, de amilyen hülye vagy, méltóságteljesen is csak te vagy képes itt vergődni a fájdalomtól ahelyett, hogy félretennéd azt a fene nagy büszkeségedet és nem próbálnád meg a játszani a faszagyereket egy kétnapos lőtt sebbel. Nem is te lennél... Hát nem. Várok még kicsit. Annyira nem fáj a dolog, hogy emiatt bárkit, akárcsak Deont is ugrasszam. Nem a faszt nem! Remek, már magammal veszekszek... Tényleg öregszel, Asame. Megint fordulok, megint helyezkedem kicsit. Deonhoz hajolok és csókot nyomok fejére balomat megpihentetve csípőjén és ismét lehunyom szemem. Mélyen magamba szívom illatát, lassan nyugszom el. A meditáció segít kizárni a fájdalmat, így ahogy egyre jobban belesüllyedek, tompulni kezd a lüktetés, már nem kínoz pokolian, s ismét képes vagyok nyugton feküdni a kölyök mellett, míg ő fel nem ébred.
Valahol azonban sikeresen megint átcsúszom az álmok világába. A mélység úgy ránt le magával, hogy még így is érzem, fordul velem a szoba, aztán megszűnik minden, s nem marad más, csak a kölyök testének melege és illata...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése