Kellene még egy kis odafigyelés, hogy eltávolítsuk az óvszert, letöröljük bőrünkről az élvezetemet, meg ilyenek, de mindketten bekómálunk, épp csak annyira van eszem, hogy kényelembe helyezzem magam, segítsek Asaménak magunkra húzni a takarót, aztán már fal is be a fáradtság. Már azt is csak félig alvó állapotban fogom fel, hogy ő még cirógat egy picit és homlokon csókol, aztán se kép, se hang. Valszeg úgy alszom éjjel, mint a tej, mert nem emlékszem, hogy felébredtem volna. Amennyiben nem lettem alvajáró, volt egy nyugtató nélküli, mélyen alvós éjszakám és most kellemesen érzem magam utána. Lassan mozdulok Asame mellett, mert a szuszogásából ítélve még alszik. Az jó, a múlt éjjel valószínűleg sokat kivett belőle és nem vagyok benne biztos, hogy használt neki, de utólag már úgyis mindegy. Helyette inkább óvatosan mozdulok, hogy ne ébredhessen fel, s az éjjeliszekrényen hagyott övtáskámból kikutatom Kapcsot és a gyógyszeremet. Fél tablettányit beveszek, majd az időre pillantok a telefonon. Kilenc óra elmúlt. Miután kiürítem a kezeimet, balomban megérzek valamit. Szépen a tenyerembe száradt az élvezetem és a hasam bőrét is húzza. Fain. Muszáj lesz ráncba szednem mindent, különben Ryuuichi leszedi a fejünket, főképp az enyémet, hogy még nekem sincs annyi eszem, hogy vigyázzak Asaméra. Kurva kínos lenne.
A szer hatni kezd, szédületes-csillámló-elmosódó lesz körülöttem minden, de most jó érzések töltenek el. Visszafekszem a yakuzám mellé miután magamhoz vettem pár papírzsebkendőt, és lassan tapogatózva keresem meg az ágyban az óvszert. Mikor megtalálom, érzem, hogy lángba borul az arcom és alig bírom ki röhögés nélkül, aztán gyorsan egy papírzsepibe csomagolom és kimászom az ágyból, hogy a fürdőben a kukába dobjam. Nem is tudom, mi a francot csináljak, mert képtelenség úgy akár csak vizet ereszteni is, hogy Asame ne ébredjen fel, anélkül meg ki nem teszem a folyosóra a lábam, hogy eltüntettem a nyilvánvaló nyomokat. Nos...? Állok a mosdókatyló előtt lefagyadozó talpakkal és a tükörképemtől kérdezgetem, hogyan tovább. Szánalmas. Ráadásul a srác, aki visszanéz rám, kibaszottul levágós, hogy egy szeretkezéses éjszaka után van: a haja szanaszét áll, elfeküdte és ragacsosnak tűnik az izzadtságtól, a szemei ciki helyzete ellenére is örömtelin csillognak, szája ravasz elégedettséggel mosolyra húzódik, miközben látszik rajta, hogy azért rendesen szégyelli is magát. Nem is nézek vele tovább farkasszemet, mert ez már tényleg gáz. Inkább megmosom a kezem, aztán az arcom, ledörgölöm a hasamról és a farkamról az odaszáradt ragacsot, végül megtörölközöm és visszaballagok Asaméhoz. Míg odaérek, átboronálom a hajamat, bár kétlem, hogy sokat segít, de legalább megpróbáltam. Leülök az ágyra és megcirógatom a yakuzám arcát.
- Sajnálom, hogy fel kell keltselek, de rendet kell csinálnunk, különben megnézhetjük magunkat – mondom neki, majd lehajolok hozzá, hogy megcsókoljam. A bőre forró, megint vagy még mindig, nem tudom, ahogy azt sem, hogy én hűltem vissza, vagy ő lázasodott be. Remélem, nem az utóbbi.
A szer hatni kezd, szédületes-csillámló-elmosódó lesz körülöttem minden, de most jó érzések töltenek el. Visszafekszem a yakuzám mellé miután magamhoz vettem pár papírzsebkendőt, és lassan tapogatózva keresem meg az ágyban az óvszert. Mikor megtalálom, érzem, hogy lángba borul az arcom és alig bírom ki röhögés nélkül, aztán gyorsan egy papírzsepibe csomagolom és kimászom az ágyból, hogy a fürdőben a kukába dobjam. Nem is tudom, mi a francot csináljak, mert képtelenség úgy akár csak vizet ereszteni is, hogy Asame ne ébredjen fel, anélkül meg ki nem teszem a folyosóra a lábam, hogy eltüntettem a nyilvánvaló nyomokat. Nos...? Állok a mosdókatyló előtt lefagyadozó talpakkal és a tükörképemtől kérdezgetem, hogyan tovább. Szánalmas. Ráadásul a srác, aki visszanéz rám, kibaszottul levágós, hogy egy szeretkezéses éjszaka után van: a haja szanaszét áll, elfeküdte és ragacsosnak tűnik az izzadtságtól, a szemei ciki helyzete ellenére is örömtelin csillognak, szája ravasz elégedettséggel mosolyra húzódik, miközben látszik rajta, hogy azért rendesen szégyelli is magát. Nem is nézek vele tovább farkasszemet, mert ez már tényleg gáz. Inkább megmosom a kezem, aztán az arcom, ledörgölöm a hasamról és a farkamról az odaszáradt ragacsot, végül megtörölközöm és visszaballagok Asaméhoz. Míg odaérek, átboronálom a hajamat, bár kétlem, hogy sokat segít, de legalább megpróbáltam. Leülök az ágyra és megcirógatom a yakuzám arcát.
- Sajnálom, hogy fel kell keltselek, de rendet kell csinálnunk, különben megnézhetjük magunkat – mondom neki, majd lehajolok hozzá, hogy megcsókoljam. A bőre forró, megint vagy még mindig, nem tudom, ahogy azt sem, hogy én hűltem vissza, vagy ő lázasodott be. Remélem, nem az utóbbi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése