Asame
Hűvös kezek érnek arcomhoz, s csak távolról hallom Deon hangját, mintha nem is mellettem lenne éppen, pedig itt van, tudom, érzem. Ahogy azt is, hogy kurva szarul vagyok. Ezen már nincs mit szépíteni, s bár nincs kedvem felkelni, felfogom szavait. Igaza van, tegnap nem törődve semmivel aludtunk el mindketten, most pedig nem ártana összekaparni magunkat, mielőtt Ryuu vagy bárki betalál ide. Végül kinyitom szememet, s halványan rámosolygok. Érdekes lesz, merőben. Megfogom balomat és visszafordulok félig ülő helyzetbe. Nagyszerű látvány a forgó szoba, de a körhintázást hagyhatták volna a vidámpark privilégiumának, nekem jó volt minden forgásmentesen. Feljebb csúszom egy kicsit az ágyon. Jól van, Asame, kapard össze magad, mert ennek nem lesz jó vége, de nagyon nem. El kellene jutnom a mosdóig, vagy legalábbis meg kéne mosakodnom. Érdekes lesz... felettébb.
- Mennyi az idő? - kérdezem csendesen, miközben inkább lehunyom még egy kicsit a szemem. Nem mintha nagyon érdekelne, hogy nappal van-e már vagy sem, esetleg délután, inkább csak azért kérdezem, hogy legyen időm magamhoz térni. Lassan ez sikerül is, ahogy csillapodik a szédülés, ám helyét átveszi a fejfájás. Alakulunk... Könnyítenem is kéne magamon, de az még Ryuu mellett is megalázó, nemhogy a kölyökkel. Nehezen, de végül teljesen felülök és beletúrok hajamba. - Segíts egy kicsit, csibe – kérem őt halkan, komolyan. Képtelen vagyok mozdítani balomat, még annyira sem, mint eddig sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése