2011. szeptember 11., vasárnap

337.

Asame

Miután Ryuu végez a masszírozással és visszarakja a párnát mögém megigazítva azt, visszafektet abba a félig ülő, félig fekvő pozícióba, majd a vizes törülközővel ismét végigjárja testem, hogy hűtsön és betakar. Azt hiszem, így már nem lesz kedvem nekem sem csatangolni sok, ruha nélkül legalábbis. Ryuu jelenléte nem zavar már, régen rettenetesen idegesített, mikor így látott, de rá kellett jönnöm, hogy nincs miért, mert ő és Naoto volt mellettem mindig ilyen helyzetben. Mielőtt elindulna végül, még kezembe nyomja a poharat és rám parancsol, hogy igyak. Kénytelen vagyok, bár nem tudom, meddig bírom ki anélkül, hogy megint megcélozzam a mosdót. Egyelőre tartom magam rendíthetetlenül, s amint testőröm távozik, hogy elhozza a reggelinket és a kávénkat, jobbommal kinyúlok Deon felé, s miután kellő közelségbe csúszik az ágy szélén, magamhoz ölelem. Rettenetesen hideg a teste, az enyémhez képest mindenképpen. Csókot nyomok fejére.

- Nehogy megfázz – mondom neki csendesen, de nem engedem el, még egy kicsit tartom karjaimban melegítve őt. - Sajnálom... - kérek tőle ezáltal is bocsánatot, mert látom rajta, hogy magát okolja mindenért, pedig nem tehet róla. Én is ugyanúgy akartam, az pedig nem az ő hibája, hogy ez történt. Semmi rosszat nem tett és ezt szeretném, ha ő is tudná. Bár nem tudom, mennyit ér a szavam még így kimondva is, nem csak megmutatva neki, hogy senki nem haragszik rá. Még Ryuu sem, ebben biztos vagyok. Ha így lenne, szóvá tette volna a dolgot. Újabb csókot lehelek fejére. A lázcsillapító és a masszírozás jót tett, bár a reggel történtek után valószínűleg nem ma szabadítanak meg az infúziótól. Nem számít. Nyugton fogok maradni, már csak a kölyök miatt is, mindenhogyan. Nem akarom, hogy magát okolja. Arrébb csúszom megint az ágyon, ehhez a művelethez viszont el kell engednem kicsit Deont, s miután megvagyok, magam mellé invitálom őt, hogy ne fagyjon meg egy szál törülközőben. - Te kis jégcsap – borzolom össze haját, majd átkarolva magamhoz húzom. - Reggeli után van valami terved mára? - kérdezem meg őt őszinte kíváncsisággal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése