Végül nem tudok mást tenni, mint ügyefogyottan ácsorogni az ágy mellett és nézni Ryuuichi munkálkodását. Annyira… bosszant a saját tehetetlenségem. Szeretnék segíteni, de nem tudok. Magunkra maradunk, s Asame kinyúl értem, ezért visszaülök a fekhelyre és odacsúszom hozzá. Forró testtel ölel magához, beleborzongom, annyira kellemes érzés, bár gyanítom, fordítva nem lehet ennyire jó, mégsem enged el, sőt, még aggódni is kezd értem. Szám szeglete egy pillanatra mosoly felé szalad, aztán nyomtalanul eltűnik az érzés az arcomról és lehunyom a szemeimet is.
- Hamarosan veszek egy jó forró fürdőt, az mindent megold – mondom neki nyugtatólag. Így igaz, a forró zuhany vagy fürdő fel szokott melegíteni, ellazít és legtöbbször a lelkemnek is jót tesz. Várom, hogy már a tus alatt állhassak, ugyanakkor nem akarok elszakadni Asamétól és a gyomrom is jelzi, hogy éhes. Most nem korog, csak érzem, hogy üres és ettől nem valami komfortos lenni.
Sajnálja? Mit? Értetlen pillantással nézek yakuzám szemébe, kicsit a szám szegletét is megvonom, majd még közelebb csúszom hozzá. Jön a vica versa, hogy mikor már én abbahagytam az önostorozást, ő kezdi el? Na neee…! Az invitálásának viszont azonnal engedek, bebújok mellé a takaró alá és lassan hozzábújok, hogy a kettőnk bőre közti hőmérsékletkülönbség csökkenhessen és persze azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél több felületen hozzáérhessek. Kicsit megnyugszom, bár zavar, hogy Ryuuichi hamarosan visszatér, ezért visszahúzódom egy visszafogottabb pózba. Lehet, elsüllyednék, ha a véreb azon kapna, hogy szinte rá vagyok tapadva Asaméra. Nem tartozik rá, nem akarom, hogy lássa, eszemben sincs kiadni magunkat.
Halvány, átsuhanó mosoly megintcsak a válaszom, most a „kis jégcsap”-ra. Mit mondjak erre? Valahol tök igaz. A hajam összeborzolására nyomok egy csókot Asame nyakára, finoman homlokomat odadörgölöm, majd elkényelmesedem mellette.
- Reggeli, zuhany, öltözés – kezdem. – Ezzel már eltelik egy idő, utána kéne beszélnem Ryuuichivel, felkeresném Yorut és Kazu is igényt tart a társaságomra, ha nincs dolgom mára – folytatom a terveim megosztását Asaméval. – Akihitonál is tiszteletem tenném és Tatsukival is meg akarok vitatni valamit, szóval tervem az van bőven, csak egyelőre nagyon a nap elején vagyok, hogy tudjam, mi tartható az egészből. Köbö időrendi sorrendiséggel mondtam el egyébként a dolgaimat, azt pedig nem vettem bele, melletted mikor és mennyi időt töltenék el a nap folyamon – teszem hozzá ravaszdin elmosolyodva.
- Hamarosan veszek egy jó forró fürdőt, az mindent megold – mondom neki nyugtatólag. Így igaz, a forró zuhany vagy fürdő fel szokott melegíteni, ellazít és legtöbbször a lelkemnek is jót tesz. Várom, hogy már a tus alatt állhassak, ugyanakkor nem akarok elszakadni Asamétól és a gyomrom is jelzi, hogy éhes. Most nem korog, csak érzem, hogy üres és ettől nem valami komfortos lenni.
Sajnálja? Mit? Értetlen pillantással nézek yakuzám szemébe, kicsit a szám szegletét is megvonom, majd még közelebb csúszom hozzá. Jön a vica versa, hogy mikor már én abbahagytam az önostorozást, ő kezdi el? Na neee…! Az invitálásának viszont azonnal engedek, bebújok mellé a takaró alá és lassan hozzábújok, hogy a kettőnk bőre közti hőmérsékletkülönbség csökkenhessen és persze azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél több felületen hozzáérhessek. Kicsit megnyugszom, bár zavar, hogy Ryuuichi hamarosan visszatér, ezért visszahúzódom egy visszafogottabb pózba. Lehet, elsüllyednék, ha a véreb azon kapna, hogy szinte rá vagyok tapadva Asaméra. Nem tartozik rá, nem akarom, hogy lássa, eszemben sincs kiadni magunkat.
Halvány, átsuhanó mosoly megintcsak a válaszom, most a „kis jégcsap”-ra. Mit mondjak erre? Valahol tök igaz. A hajam összeborzolására nyomok egy csókot Asame nyakára, finoman homlokomat odadörgölöm, majd elkényelmesedem mellette.
- Reggeli, zuhany, öltözés – kezdem. – Ezzel már eltelik egy idő, utána kéne beszélnem Ryuuichivel, felkeresném Yorut és Kazu is igényt tart a társaságomra, ha nincs dolgom mára – folytatom a terveim megosztását Asaméval. – Akihitonál is tiszteletem tenném és Tatsukival is meg akarok vitatni valamit, szóval tervem az van bőven, csak egyelőre nagyon a nap elején vagyok, hogy tudjam, mi tartható az egészből. Köbö időrendi sorrendiséggel mondtam el egyébként a dolgaimat, azt pedig nem vettem bele, melletted mikor és mennyi időt töltenék el a nap folyamon – teszem hozzá ravaszdin elmosolyodva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése