338.

Asame

- Pedig nekem tökéletesen megfelelsz így – heccelem őt én is. Kezdek tényleg jobban lenni. - Elég sűrű program – mondom komolyan. - Időpontért, gondolom, hívjalak majd fel... - teszem még hozzá megjátszva a lehangoltságot. Na jó, egyszerűen csak nehezemre esik bevallani, hogy jobban szeretem, ha a közelemben van. Másfelől viszont talán mindketten lenyugszunk kicsit amiatt, hogy távol kerülünk egymástól, vagy nem. Majd meglátjuk. - Örülök azért, hogy a műsorváltozás jogát fenntartod – mondom elgondolkodva, végül egy halk kopogás után Ryuu jelenik meg és behozza a reggelinket, majd az ölünkbe rakja a tálcát.

- Beszéltem reggel Nishidával – kezd bele testőröm, miközben elveszem a bögrém és a nem messze tőlem heverő cigit és rágyújtok. Enni majd talán később, most nem kell. Kell egy kis idő a gyomromnak, míg képes lesz befogadni valamit. - Újabb anyagokat gyűjtött össze a cégről. Nekem csak ennyit mondott el – mondja kimérten, majd Deonra pillant. - Elmész értük, vagy küldjem Shinjit? - kérdezi meg most a kölyöktől. Nem szólok bele a dologba, jelenleg örülhetek, hogy csak statiszta vagyok a saját filmemben és még nem írtak ki a történetből. - A számlázások továbbra is rendben vannak – fordul megint felém. - Akihito már érdeklődött, mikor jöhetne be hozzád megint, mert mikor itt járt, épp mélyen aludtál és nem akart felkelteni.

- Bármikor – felelem egyszerűen. - Neki engedély sem kell, tudod jól – mondom komolyan, mire testőröm bólint. - Van még valami? A Szindikátustól nem érkezett telefon?

- Egyelőre még nem.

- Tehát nem értek el eredményt még – gondolkodom el. - Mit tudunk az informátorainktól?

- A gyanú igaznak bizonyult. Több prefektúrában is megjelentek olyan üzletek, amik nem tartoznak semmihez. Mind álneves cég és látszólag teljesen érdektelenek, ami feltűnő bennük, az a bejövő pénzösszegek, melyek hirtelen tűnnek el másnapra a számlákról – árulja el. - Ami engem aggaszt, hogy ha Kobayashi börtönben van, ki fogja össze ezeket a szálakat?

- Van itt még egy halacska – mondom komolyan. - Egyelőre azonban nem tudok róla semmit – mondom komolyan. Ő utána Nishida nyomoz, sajnos egyelőre sikertelenül. - Talán Akihito meg tud valamit az informátoroktól... Van még valami?

- Nincs – feleli testőröm. - Engedelmetekkel addig elmennék elintézni néhány dolgot. Deon, szólj, hogy mikorra legyen kész a kocsi. Megint Shinjit kapod, ha nem gond - lép az ajtóhoz, majd távozik, én pedig ezt a pillanatot várom, s a kölyök álla alá nyúlva húzom őt magamhoz és nyomok csókot ajkaira, de hagyom enni.