Akihito a kölyök mögé lép, megint elrendezgeti az állását, majd megfogja csuklóit és Deon kezeit a megfelelő tartásba helyezi. Végül ismét magyarázni kezd a kölyöknek.
- Amikor támadást indítanak feléd, az első, hogy meglásd, melyik kézzel akar ütni. Tételezzük fel, hogy a mi esetünkben ez most egy jobbkezes ütés lesz – magyarázza – Most pedig – irányítja a kölyök bal tenyerét kéregető tartásba, míg a másikat ökölbe szoríttatja. - Vezesd hátra az ütés erejét, ez lesz a te lendületed az ellentámadásban – húzza hátrébb a védekező kezet, miközben fordít a kölykön kicsit, hogy az a másik kezével előre üthessen. - Ezzel egyidejűleg pedig üss vissza – magyarázza. - Ellenkező kéznél ugyanez a helyzet. Ha nem a bal kezed a védő kéz, akkor a támadó keze felé mozdulsz el, innen több lehetőséged is nyílik, vagy ököllel ütsz előre, vagy mellé lépve könyökkel próbálod ártalmatlanítani – mondja kedvesen. - Megmutatom, hogy működik ez és utána te is kipróbálhatod. Asame! - int magához.
Felállok és odamegyek. Más esetben megmorognám, hogy nekem ne parancsolgasson így, de jelenleg mester és tanítványa vagyunk. A dojoban, amint harcra kerül sor, mindig megváltoznak a hierarchia szabályai. Itt ő parancsol, én meg engedelmeskedem mesteremnek, mert ezt követeli meg a dojo és az etikett. Tudom, mit akar, így nincs szüksége mondania sem. Megállok és megvárom, míg újra megkezdi a magyarázatot. Felveszi az alapállást, két kezét védekezőileg előre rakva. Először a bal kezét teszi előre. Jobbkezes támadást indítok ellene.
- Ilyenkor, hogy elkerüld az ütését és ellene fordítsd – magyarázza –, lépj egy picit jobbra, vezesd el az ütést, ahogy az előbb mutattam – mutatja újra, lassan –, közben pedig indítsd el a lendületét felhasználva a saját ellentámadásod – üt felém ökölbe szorított jobb kezével. - Ha úgy érzed, nem érnéd el, rásegíthetsz. Azzal a kezeddel, amelyikkel védekeztél, ráfogsz karjára és rántasz rajta, hogy közelebb húzd magadhoz. Mivel a súlypontja ilyenkor megváltozik, könnyebb dolgod van, minden erőlködés nélkül ránthatod bele az ütésedbe – vigyorog a kölyökre, mire tőlem csak egy szúrós pillantást kap. - Ha a jobb kezeddel védekezel és ő is azzal támad – tessékel hátrébb, újratámadásra intve –, akkor mindenképp balra térj ki – magyarázza –, ellenkező esetben belezavarodsz a saját kezeidbe – vigyorodik el és már mutatja is ütésem követően a kitérés helyes irányát. Ugyanazzal a védekező technikával vezeti tovább ütésem, miközben ráfog kezemre. - Ilyenkor üthetsz, könyökölhetsz – imitálja is őket – és ha jól helyezkedtél, egy sípcsontra mért rúgást is bevihetsz – mosolyodik el, majd megint elenged. - Na lássuk! – inti magához Deont, mögé áll és megfogja csuklóit, hogy vezesse majd a kölyök mozdulatait. Engem is így tanítottak, míg magamtól rá nem éreztem az ízére a dolognak, bár teszem hozzá, nekem hagyták, hogy beleszaladjak egy-két maflásba, de itt nem az a cél most.
Ugyanúgy kezdünk, ahogy a magyarázatot. Jobb kézzel támadok, Deon ballal véd, Akihito pedig vezeti a mozdulatait. Többször is elismételjük, míg végül Aki ellép mögüle és újra megismételteti a gyakorlatot. Egészen addig, míg a kölyök már szinte reflexből mozdul a támadásomra. Gyorsan tanul és ez nagyon is tetszik. Akihito újra megfogja Deon csuklóit, s a másik kezét teszi előre védekező kéznek. A technika ugyanaz, először begyakoroltatja kellőképpen a mozdulatsort, majd végül hagyja, hogy a kölyök magától is ráérezzen az ízére. Miután végzünk, meghajlok a kölyök előtt és visszaülök a tatamira seizába, Akihito pedig ismét magyarázni kezd.
- Két középvonal van – kezdi a magyarázatot –, ami a testet négy kapura osztja. Ez a két középvonal, a függőleges; fejtetőtől egészen gátizomig húzódik. Ezen a vonalon vannak a legérzékenyebb pontok a testen. Orr, szem, gyomor, ágyék... Míg a másik középvonal, a szív magasságában húzódik. Mindig ezt védjük, és ezt támadjuk, hogy gyors eredményt érhessünk el. Ezt hívjuk középvonal elméletnek – mosolyog megint a kölyökre. Majd rám pillant. - Mit szólnál hozzá, ha szétrúgnám kicsit a hátsóját? - súgja a kölyöknek a kérdést. - Mutatok pár támadást, ha Asame hajlandó újra feltápászkodni – vigyorog rám. Remek alkalom arra, hogy seggbe rúgjam.
És Asame hajlandó...
Felállok és odamegyek. Más esetben megmorognám, hogy nekem ne parancsolgasson így, de jelenleg mester és tanítványa vagyunk. A dojoban, amint harcra kerül sor, mindig megváltoznak a hierarchia szabályai. Itt ő parancsol, én meg engedelmeskedem mesteremnek, mert ezt követeli meg a dojo és az etikett. Tudom, mit akar, így nincs szüksége mondania sem. Megállok és megvárom, míg újra megkezdi a magyarázatot. Felveszi az alapállást, két kezét védekezőileg előre rakva. Először a bal kezét teszi előre. Jobbkezes támadást indítok ellene.
- Ilyenkor, hogy elkerüld az ütését és ellene fordítsd – magyarázza –, lépj egy picit jobbra, vezesd el az ütést, ahogy az előbb mutattam – mutatja újra, lassan –, közben pedig indítsd el a lendületét felhasználva a saját ellentámadásod – üt felém ökölbe szorított jobb kezével. - Ha úgy érzed, nem érnéd el, rásegíthetsz. Azzal a kezeddel, amelyikkel védekeztél, ráfogsz karjára és rántasz rajta, hogy közelebb húzd magadhoz. Mivel a súlypontja ilyenkor megváltozik, könnyebb dolgod van, minden erőlködés nélkül ránthatod bele az ütésedbe – vigyorog a kölyökre, mire tőlem csak egy szúrós pillantást kap. - Ha a jobb kezeddel védekezel és ő is azzal támad – tessékel hátrébb, újratámadásra intve –, akkor mindenképp balra térj ki – magyarázza –, ellenkező esetben belezavarodsz a saját kezeidbe – vigyorodik el és már mutatja is ütésem követően a kitérés helyes irányát. Ugyanazzal a védekező technikával vezeti tovább ütésem, miközben ráfog kezemre. - Ilyenkor üthetsz, könyökölhetsz – imitálja is őket – és ha jól helyezkedtél, egy sípcsontra mért rúgást is bevihetsz – mosolyodik el, majd megint elenged. - Na lássuk! – inti magához Deont, mögé áll és megfogja csuklóit, hogy vezesse majd a kölyök mozdulatait. Engem is így tanítottak, míg magamtól rá nem éreztem az ízére a dolognak, bár teszem hozzá, nekem hagyták, hogy beleszaladjak egy-két maflásba, de itt nem az a cél most.
Ugyanúgy kezdünk, ahogy a magyarázatot. Jobb kézzel támadok, Deon ballal véd, Akihito pedig vezeti a mozdulatait. Többször is elismételjük, míg végül Aki ellép mögüle és újra megismételteti a gyakorlatot. Egészen addig, míg a kölyök már szinte reflexből mozdul a támadásomra. Gyorsan tanul és ez nagyon is tetszik. Akihito újra megfogja Deon csuklóit, s a másik kezét teszi előre védekező kéznek. A technika ugyanaz, először begyakoroltatja kellőképpen a mozdulatsort, majd végül hagyja, hogy a kölyök magától is ráérezzen az ízére. Miután végzünk, meghajlok a kölyök előtt és visszaülök a tatamira seizába, Akihito pedig ismét magyarázni kezd.
- Két középvonal van – kezdi a magyarázatot –, ami a testet négy kapura osztja. Ez a két középvonal, a függőleges; fejtetőtől egészen gátizomig húzódik. Ezen a vonalon vannak a legérzékenyebb pontok a testen. Orr, szem, gyomor, ágyék... Míg a másik középvonal, a szív magasságában húzódik. Mindig ezt védjük, és ezt támadjuk, hogy gyors eredményt érhessünk el. Ezt hívjuk középvonal elméletnek – mosolyog megint a kölyökre. Majd rám pillant. - Mit szólnál hozzá, ha szétrúgnám kicsit a hátsóját? - súgja a kölyöknek a kérdést. - Mutatok pár támadást, ha Asame hajlandó újra feltápászkodni – vigyorog rám. Remek alkalom arra, hogy seggbe rúgjam.
És Asame hajlandó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése