- Mit akarsz tenni? - kérdezi meg tőlem őszintén, komoly hangon végül. Hogy mit? Megszabadulni a lehető leggyorsabban az itt tanyázó Triádok tagoktól, mindezt anélkül, hogy háború legyen belőle. És anélkül, hogy Lux rátegye a kezét Deonra. Nem érdekel, mi lesz az ára annak, hogy az a kínai vén kecske kiverje őt a fejéből, de meg fogja tenni, ezt garantálom. Becsületesen játszom, de csak addig, míg az ellenfeleim is hajlandóak egy tisztességes mércét megütni. Rágyújtok és feljebb csúszom az ágyon, kicsit kényelmesebb pozícióba helyezkedve így, Akihito persze azonnal mozdul, hogy segítsen. Már meg sem próbálok ellenkezni velük, mert értelmetlen lenne.
- A cél az, hogy ne indítsunk el háborút a Triádok és a Szindikátus között. Néhányan beszivárogtak és belülről akarják szétrombolni a dolgokat, hogy a yakuzák egymásnak essenek. Ezt kell megakadályoznunk, valamint több vadász is érkezett. Az egyiküknek köszönhetem ezt a golyót – mondom komolyan. - Meg kell őket találni. Jól képzettek, de mi vagyunk hazai pályán – jelentem ki, mire Aki egy aprót bólint. - Állíts rájuk néhány embert!
- Kapcsolatba lépek a forrásommal – mondja kimérten. - Ha valaki, akkor ő tudni fog néhány dologról, ha nem, megszerzi, ami kell nekünk – feleli. - Komolyan aggódom miattad... Ha azok a vadászok miattad vannak itt, nem nyugszanak bele, míg nem ölnek meg. Mellesleg ez a Lux dolog... Ki akar iktatni. Ide fog jönni, felméri a terepet és megoldja, hogy ne lehess többet a kölyök mellett – mondja ki nyíltan. - Legalábbis nekem ez a meglátásom. Kapsz két őrszemet, a legjobb embereim. Ha bármi van, azonnal jelezni fognak.
- Rendben van, de azért vigyázz magadra is. Nem tudom, mennyire álltak rá az informátorok folyamatos eltüntetésére is, de már jelezték több helyről, hogy tűnt el ember nyomtalanul – kérem őt komolyan.
- Vigyázok. Feinek csak piszok nagy mázlija volt, hogy el tudott kapni – mondja elmosolyodva. - Inkább te figyelj oda magadra most már. Ne akarj mindent te intézni, ezért vannak embereid.
- Az oyabun unokaöccseként vannak kötelezettségeim, ezt te is tudod.
- De megöletni magadat nem kötelezettség kérdése, Asame - mondja komolyan. - Most már van miért és van kiért életben maradnod, ez legyen a fontos, ne mások nyűgjei – kér komolyan, mire elmosolyodom.
- Emlékszel még, mikor versenyeztünk, hogy ki marad életben a sárkánnyal szemben? - kérdezem tőle csendesen, mire felnevet.
- Nagyon is, te nyertél, azt hiszem – mosolyogja. - De az a sárkány semmi nem volt ehhez képest. Ez megehet, ha nem figyelsz oda kellően, és ezzel tudom, hogy te is tisztában vagy, különben nem hoztad volna szóba.
- Utálom, mikor ennyire ismersz – mondom elmosolyodva.
- Ez az utálat az, ami miatt még mindig barátok vagyunk – kacsint rám. - Most pedig, légy szíves, igyál – veszi el a poharat az éjjeliszekrényről és adja kezemben. Szó nélkül teszem azt, amit kér. - Hogy van a vállad? - kérdezi, de már nyúl is oda, hogy leszedje róla a kötést és megnézi. - Hagyd egy kicsit szellőzni, hozok rá neked valamit, ami lejjebb viszi a gyulladást. Azok a szarok, amikkel Takashi töm, lófaszt sem érnek.
- Megint a híres családi csodakencéid? - kérdezem fejem csóválva.
- Mondd azt, hogy nem voltak hatásosak – vigyorogja. - Leviszi a gyulladást – mondja végül komolyan. - Ha ezt megint fel kell vágni, hogy kitisztítsa Takashi, akkor örülhetsz, ha nem ájulsz be a fájdalomtól, Asame. Tudod, hogy nem vagyok orvos, de értek egy-két dologhoz – jelenti ki és hagyja is ennyiben a dolgot. Ez igaz, Akihito bár nem orvos, a családja mindigis értett a különböző gyógynövényekhez. Ennek jó hasznát vették még akkor is, mikor a tanítványok lesérültek a dojoban. Plusz pénzkereset, de tényleg hatásos krémeik voltak. Mikor apám elvert annyira, hogy nem bírtam mozdulni sem szinte a fájdalomtól és a hátamon lévő sebektől, Akihito egy ilyen krémmel kente be a seb környékét. Nem, nem volt csodaszer, de jobb lett, nem égett annyira és minden gond nélkül gyógyultak be pár nap alatt.
- De, azok voltak – mondom komolyan. - Intéznem kéne Naoto temetését is. Hamarosan péntek és még mindig nem intézkedtem a virágokkal kapcsolatban... - sóhajtom.
- Pénteken lesz Naoto temetése? - kérdezi kíváncsian.
- Igen. Miért?
- Ma van péntek - mondja csendesen, mire megdöbbenek, s már kelnék is ki az ágyból, ám Akihito egy határozott mozdulattal lök vissza. - Maradsz a seggeden! Valószínűleg Ryuuichi elintézett mindent – közli komolyan, mire csak morgok egyet. Ott kellene lennem. - Morogjál, pont leszarom, de ha nem ülsz meg a seggeden, bezárlak a picsába és itt hagylak egyedül – fenyeget meg. Megadom magam neki, de ezért mindenképpen számolok Ryuuval és a kölyökkel is. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy összejátszottak ellenem... Rendben. - Köszönöm. Mellesleg meg fogják érteni, miért nem vagy ott. Tudom, hogy fontos volt neked Naoto, ahogy neki is, hogy téged védjen. Ne azzal háláld meg, hogy elmész a temetésére és ezzel a saját épségedet veszélyezteted, amit ő hűen védett - mondja kíméletlenül, de be kell látnom, igaza van.
- A cél az, hogy ne indítsunk el háborút a Triádok és a Szindikátus között. Néhányan beszivárogtak és belülről akarják szétrombolni a dolgokat, hogy a yakuzák egymásnak essenek. Ezt kell megakadályoznunk, valamint több vadász is érkezett. Az egyiküknek köszönhetem ezt a golyót – mondom komolyan. - Meg kell őket találni. Jól képzettek, de mi vagyunk hazai pályán – jelentem ki, mire Aki egy aprót bólint. - Állíts rájuk néhány embert!
- Kapcsolatba lépek a forrásommal – mondja kimérten. - Ha valaki, akkor ő tudni fog néhány dologról, ha nem, megszerzi, ami kell nekünk – feleli. - Komolyan aggódom miattad... Ha azok a vadászok miattad vannak itt, nem nyugszanak bele, míg nem ölnek meg. Mellesleg ez a Lux dolog... Ki akar iktatni. Ide fog jönni, felméri a terepet és megoldja, hogy ne lehess többet a kölyök mellett – mondja ki nyíltan. - Legalábbis nekem ez a meglátásom. Kapsz két őrszemet, a legjobb embereim. Ha bármi van, azonnal jelezni fognak.
- Rendben van, de azért vigyázz magadra is. Nem tudom, mennyire álltak rá az informátorok folyamatos eltüntetésére is, de már jelezték több helyről, hogy tűnt el ember nyomtalanul – kérem őt komolyan.
- Vigyázok. Feinek csak piszok nagy mázlija volt, hogy el tudott kapni – mondja elmosolyodva. - Inkább te figyelj oda magadra most már. Ne akarj mindent te intézni, ezért vannak embereid.
- Az oyabun unokaöccseként vannak kötelezettségeim, ezt te is tudod.
- De megöletni magadat nem kötelezettség kérdése, Asame - mondja komolyan. - Most már van miért és van kiért életben maradnod, ez legyen a fontos, ne mások nyűgjei – kér komolyan, mire elmosolyodom.
- Emlékszel még, mikor versenyeztünk, hogy ki marad életben a sárkánnyal szemben? - kérdezem tőle csendesen, mire felnevet.
- Nagyon is, te nyertél, azt hiszem – mosolyogja. - De az a sárkány semmi nem volt ehhez képest. Ez megehet, ha nem figyelsz oda kellően, és ezzel tudom, hogy te is tisztában vagy, különben nem hoztad volna szóba.
- Utálom, mikor ennyire ismersz – mondom elmosolyodva.
- Ez az utálat az, ami miatt még mindig barátok vagyunk – kacsint rám. - Most pedig, légy szíves, igyál – veszi el a poharat az éjjeliszekrényről és adja kezemben. Szó nélkül teszem azt, amit kér. - Hogy van a vállad? - kérdezi, de már nyúl is oda, hogy leszedje róla a kötést és megnézi. - Hagyd egy kicsit szellőzni, hozok rá neked valamit, ami lejjebb viszi a gyulladást. Azok a szarok, amikkel Takashi töm, lófaszt sem érnek.
- Megint a híres családi csodakencéid? - kérdezem fejem csóválva.
- Mondd azt, hogy nem voltak hatásosak – vigyorogja. - Leviszi a gyulladást – mondja végül komolyan. - Ha ezt megint fel kell vágni, hogy kitisztítsa Takashi, akkor örülhetsz, ha nem ájulsz be a fájdalomtól, Asame. Tudod, hogy nem vagyok orvos, de értek egy-két dologhoz – jelenti ki és hagyja is ennyiben a dolgot. Ez igaz, Akihito bár nem orvos, a családja mindigis értett a különböző gyógynövényekhez. Ennek jó hasznát vették még akkor is, mikor a tanítványok lesérültek a dojoban. Plusz pénzkereset, de tényleg hatásos krémeik voltak. Mikor apám elvert annyira, hogy nem bírtam mozdulni sem szinte a fájdalomtól és a hátamon lévő sebektől, Akihito egy ilyen krémmel kente be a seb környékét. Nem, nem volt csodaszer, de jobb lett, nem égett annyira és minden gond nélkül gyógyultak be pár nap alatt.
- De, azok voltak – mondom komolyan. - Intéznem kéne Naoto temetését is. Hamarosan péntek és még mindig nem intézkedtem a virágokkal kapcsolatban... - sóhajtom.
- Pénteken lesz Naoto temetése? - kérdezi kíváncsian.
- Igen. Miért?
- Ma van péntek - mondja csendesen, mire megdöbbenek, s már kelnék is ki az ágyból, ám Akihito egy határozott mozdulattal lök vissza. - Maradsz a seggeden! Valószínűleg Ryuuichi elintézett mindent – közli komolyan, mire csak morgok egyet. Ott kellene lennem. - Morogjál, pont leszarom, de ha nem ülsz meg a seggeden, bezárlak a picsába és itt hagylak egyedül – fenyeget meg. Megadom magam neki, de ezért mindenképpen számolok Ryuuval és a kölyökkel is. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy összejátszottak ellenem... Rendben. - Köszönöm. Mellesleg meg fogják érteni, miért nem vagy ott. Tudom, hogy fontos volt neked Naoto, ahogy neki is, hogy téged védjen. Ne azzal háláld meg, hogy elmész a temetésére és ezzel a saját épségedet veszélyezteted, amit ő hűen védett - mondja kíméletlenül, de be kell látnom, igaza van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése