Miután Deon burkoltan kéri, hogy hagyjuk magukra őket Kazukival, mindketten minden ellenkezés és különösebb szó nélkül állunk fel a helyünkről Tatsukival, majd megyünk ki a szobából. Amúgy is akartam beszélni a fickóval én is négyszemközt, erre most itt a legmegfelelőbb alkalom. Ott állok meg, ahol a múltkor is, az ajtóval szemközti falnak támaszkodva, miközben a még félig elszívott cigimet fogyasztom, megint csak nagy műgonddal. Érdekes ez a fajta aroma, amit Nishida-sama szív. Nem rossz, de nem is a legjobb. Azt hiszem, maradok a saját, enyhén fűszeres, kicsit édeskés dohánykeverékemnél. Már megszoktam azt az ízvilágot és bevasalom Deonon azt a dobozt, ha az, amit adott, nem vetekszik az enyémmel, erre azért mérget vehet. Jófej kölyök, bírom a hülyeségeit is.
- Amúgy - kezdek bele, bár magam sem tudom, hogy tényleg ezt akarom-e - mióta ismered Deont? - kérdezek végül rá, hogy valahogy nekikezdjek, mert a múltkor is álltunk egymás mellett, mint két kuka. Tatsuki kurtán kuncog.
- Alighogy tizennégy lett, megjelent a szalonomban, szóval három és fél éve.
- Vagány egy kölyök - jegyzem meg viszonylag csendesen, majd közelebb lépek hozzá, és a kezében lévő hamutartóban eloltom cigimet. Elég kellemetlenül érzem magam, és nem csak azért, mert nem igazán szoktam beszélgetni az emberekkel, azért is, mert még mindig rohadtul kisebbségi komplexusom van mellette, így azonnal arrébb is lépek mellőle. Kicsit zavar a dolog.
- Az - ért egyet kurtán velem és ravaszdi módon rám vigyorog. - Nem harapok. Ok nélkül legalábbis nem - javítja ki magát. Nem is attól tartok, hogy megharapnál, de ha nem muszáj, nem ácsorgok egy nálam sokkal magasabb ember mellett szívesen. - Mióta vagy testőr és hogy lettél az?
- Öt éve - felelem röviden - és egyszerűen csak kellett a pénz - vonom meg vállam. - Ez volt a leggyorsabb módja. – Két húgot nem könnyű finanszírozni, sem a szükségleteiket, sem pedig az iskoláikat.
- Azzal már nincs gondod, mi? - kérdezi hetyke mosollyal. - És legalább élvezed?
- Ha nem élvezném, nem csinálnám - mosolyodom el halványan. - Azért nem minden a pénz, de tény, hogy jobban fizet még mindig, mintha egy cégnél robotolnék napi 12-16 órában.
- A pénz csak addig valami, amíg szűkölködsz belőle, utána már értékét veszti, eszközzé válik - fejti ki a véleményét. Ezzel mélységesen egyet értek. Most már nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy amellett, hogy hazaadok belőle, mindenre marad, amire szükségem van, és akkor sem esek kétségbe, ha anyám felhív, hogy kellene neki valami, mert elfeledkezett róla. - És mire költöd a pénzed? - kérdezi meg elvigyorodva, majd belehamuzik a tálba és újabb slukkot szív.
- Van mire - zárom rövidre ezt a témát ennyivel. Nem érzem úgy, hogy rátartozna a dolog. Két lánytestvér elég költséges mulatság, arról nem is beszélve, hogy így legalább van miből finanszírozni a tanulmányaikat. Legalább ők ne végezzék gályarabként egy irodában.
- Mindig van mire - jegyzi meg könnyedén, vállat vonva. - Ideiglenesen tettek csak Deon mellé, vagy az ő testőre vagy?
- Egyelőre ideiglenesen, amíg Asame-sama jobban nem lesz - mondom kimérten.
- Értem. Az mit tippelsz, mennyi idő? - kérdezi meg, miközben elnyomja a csikkét.
- Napok kérdése, de ezt csak Takashi-sensei tudná megmondani ténylegesen, Asame-samát ismerve viszont neki már a két nap is túl sok idő a lábadozásra. - Ezen Tatsuki kurtán nevet, mire én is megmosolygom a dolgot. Emlékszem, mennyi idejébe és energiájába került Naotonak és Ryuuichinek annak idején visszafogniuk Asame-samát, mikor egy sérülést követően már a dojoban edzett.
- Megértem az álláspontját. Ha jól sejtem, Deon mellé még nem választott testőrt.
- Ezeket Ryuuichi intézi, nem tudok róla azonban, hogy megtette volna - válaszolok kimérten a feltételezésére. Azt tudom, hogy mikor ez a Fei-dolog kirobbant, adott Deon mellé két testőrt. Naoto választotta ki őket a kölyöknek, de le is lőtték őket a versenyen.
- Ha választhatnál, Deon vagy Asame mellett végeznéd a munkád? - teszi fel a kérdést nagy vigyorral.
- Deon mellett - árulom el végül. Megtiszteltetés az, amire szánt Ryuu és az is, hogy Asame-sama belém vetette bizalmát, de úgy vélem, sokkal jobban járna egy idősebb, tapasztaltabb testőrrel, mint amilyen én vagyok. Akárhogy is nézem, attól függetlenül, hogy öt éve dolgozom testőrként, más az, ha belecsöppen az ember egy olyan helyzetbe, hogy a yakuza bizalmasa is legyen egyben, vagy évek óta így szolgál. Sima testőr vagyok, nekem ugyanúgy van mit tanulnom erről a helyzetről, mint ahogy Deonnak a yakuzalétről.
- Nocsak - mondja kissé meglepve. - Miért Deon mellett lennél inkább?
- A dolog egyszerű, Deonnal van időnk összeszokni. Az, amire Asame-sama mellé választottak, megtisztelő, de tapasztaltabb ember kell mellé, olyan, aki kicsit jobban ismeri. Deonnal van időnk megszokni egymást.
- Aham... És nem mellesleg a srácban jó barátra is találhatsz, lesz pár izgalmas élményed, hajmeresztő perced is - mondja játékosan, mintegy mellékes dolgot. - Miben vagy jó?
- A fedettpályás távolnézésben - mosolyodom el, mire Tatsuki felnevet. - Ha tőlem kérdezed, semmiben, ha a papírjaim érdekelnek, azok szerint elég sok mindenben. Melyik igaz? - Vállat vonok, jelezve, hogy nem tudom.
- A humor fontos, pluszpont, az önismeret hiánya viszont jókora mínuszt érdemel - jelenti ki könnyedén. - Leszarom a papírjaidat. Ha elvesznének, nem tudná senki, hogy miben vagy erős és mik a gyengeségeid? - kérdezi nagyon is komolyan.
- Az önismeret és a között, hogy nem becsülöm túl magam, van némi különbség - felelem. - Ryuuichi, mint a mentorom, biztos meg tudja neked ezeket érdemben válaszolni.
- A kérdés lényege nem a képességeidre, hanem a személyiségedre irányult - jelenti ki magabiztosan. - Amíg azt várod, hogy más ítélje meg, miben és mennyire vagy jó, könnyen kibillenthető vagy. Én tudom magamról, miben vagyok jó és azt is, hogy miben nem. Nem más mondta meg, kitapasztaltam. Igaz, rendelkezem néhány év előnnyel veled szemben és kis pisis korom óta az alvilágban élek, mert oda születtem, ettől függetlenül nincs szükségem aktára vagy valaki másra, hogy prezentáljam magam. Méghozzá mindenféle túlbecsülés nélkül. Objektíven, tényszerűen - közli nyíltan. - Ha a kölyök mellé akarsz kerülni, kell magadban találnod egy pontot, amibe belekapaszkodsz, különben kibillent. Elég jó abban, hogy kifordítsa az embert és rávegye olyasmire, amit egyébként sosem tenne meg. Csak figyeld meg Asamét, hogy milyen volt azelőtt, hogy maga mellé vette volna és milyen most. És figyeld, kivel hogy viselkedik. Előbb, vagy utóbb mindenkire olyan hatást gyakorol, amitől elkezd megváltozni. Mert belelát másba.
- Nem vagyok könnyen meggyőzhető, persze észérvekkel elérhető, hogy megváltozzon valamiről a véleményem, de csakis azokkal. Nem vagyok egy bólogatós kiskutya, aki a gazdi minden parancsára azonnal igennel felel.
- Mindig ilyen volt a hajad? - kérdezi meg könnyedén.
- Nem.
- És tetszik?
- Ügyesen játszol – ismerem el egy apró félmosoly kíséretében. - Nem rossz, más, új és ennyi.
- Muszáj ügyesen játszanom és elég jó is vagyok benne - mondja meg különösebb felhang nélkül. - Deon mellett szükség is van rá, mert mindenre talál megoldást. Nem ismerek senki mást, akinek az akarata, elszántsága és kitartása erősebb lenne az enyémnél - árulja el mosolyogva. - Őt is meg lehet győzni. Egy ideig - neveti el magát. - De amit igazán akar, azt véghez viszi, maximum más nem tud róla. Lux eltávolításával mennyit foglalkoztok és milyen eredménnyel? - vált témát hirtelen, újra megkomolyodó arccal.
- Ryuuichi egész nap ezzel kapcsolatban intézkedik. Lassan haladnak az üggyel... Egyelőre azt akarják elérni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon - osztom meg vele, amennyit tudok, mire Tatsuki kuncogni kezd.
- Találó. Én is ezen dolgozom, de az öreg nem adja be a derekát. Biztos beállt neki - teszi hozzá elvigyorodva. - Mindenesetre, amíg te vigyázol Deonra és Bakarival nem jutnak dűlőre, engem értesíts, bárhova is akar menni a srác és ne hagyd, hogy idegen terepen egyedül maradjon. Ha fut, leszarsz mindent, futsz utána. Rendben? - kérdezi újra komoly képpel.
- Van egy bizonyos kor, miután a reggeli merevedés már inkább deréktájon jelentkezik – vonom meg a vállam elmosolyodva. Úgy látszik, Tatsuki is elégedett a beszólásommal, mert elvigyorodik. - Rendben van – egyezek bele. Nekem is az az érdekem, hogy Deon ne csináljon semmilyen ostobaságot.
- Mennyire gyorsan ismersz meg egy embert?
- Ha intenzívebben tudok a közelében lenni, elég két nap.
- Jó – hagyja ennyiben. Hát jó, bár kíváncsi lennék, ez a kérdés mire volt jó az ő olvasata szerint.
- Ez a Bakari - kezdek bele, és előhalászva zsebemből egy cigit rágyújtok - mennyire megbízható és hajlandó együttműködni? - kérdezek rá.
- Maximális mindkettőben, de ha elfogadja Deont, csak az ő szavára mozdul. Megvan a maga makacssága, de az alvilágiak, ha elköteleződnek, akkor tök mindegy, hogy a gazdájuk felett áll-e valaki és az mit akar. Ha az érdekel, mennyire fog együttműködni Deon másik vérebével, ez még rejtély - árulja el mosolyogva. - Attól függ, a Ryuuichi által választott kutya milyen.
- Még nem választottak testőrt Deonnak, így erről nem tudok nyilatkozni. Arról viszont igen, hogy a kölyök védelme érdekében mindenképpen az lenne az előnyös, ha össze tudnának dolgozni. Márpedig a cél ez.
- Erre vonatkozó jóslatot nem tudok gyártani. Bakari a legjobb emberem, tíz éve szolgált a kezem alatt, de annál korábban kezdtem betanítani. Hűséges, jámbor kutya, lassan jön dühbe, de ha begurult, egy megpakolt teherautót is eltol. Mindig egyedül dolgozott, mert odalent, aki párban van, feltűnő és más a megítélése, de könnyen alkalmazkodik, ha akar. Egyelőre a kérdés az, akar-e, mivel mindünknek megvan a szabad akarata. Majd eljön és kihívja Deont. Ha meggyőzik egymást, nem lesz gond. Ha nem, kerítenem kell egy másik jó vérebet, de kétlem, hogy nem tudják meggyőzni egymást, hogy megfelelőek egymás számára – jelenti ki komolyan, magabiztosan, mire aprót bólintok. Deon tényleg nagyszerűen képes meggyőzni bárkit, ezt el kell ismernem, de biztos vagyok abban is, ha úgy adódik a helyzet, lehet rá hatni úgy, hogy nyugton maradjon, hogy észérvekkel meggyőzhető, még ha mindenáron véghez is akarja vinni azt, amit elgondolt. Persze egyelőre ő ismeri jobban és nem én, hogy ezt ennyire nyíltan megemlítsem. Végül nyílik Kazuki ajtaja és Deon lép ki rajta.
- Amúgy - kezdek bele, bár magam sem tudom, hogy tényleg ezt akarom-e - mióta ismered Deont? - kérdezek végül rá, hogy valahogy nekikezdjek, mert a múltkor is álltunk egymás mellett, mint két kuka. Tatsuki kurtán kuncog.
- Alighogy tizennégy lett, megjelent a szalonomban, szóval három és fél éve.
- Vagány egy kölyök - jegyzem meg viszonylag csendesen, majd közelebb lépek hozzá, és a kezében lévő hamutartóban eloltom cigimet. Elég kellemetlenül érzem magam, és nem csak azért, mert nem igazán szoktam beszélgetni az emberekkel, azért is, mert még mindig rohadtul kisebbségi komplexusom van mellette, így azonnal arrébb is lépek mellőle. Kicsit zavar a dolog.
- Az - ért egyet kurtán velem és ravaszdi módon rám vigyorog. - Nem harapok. Ok nélkül legalábbis nem - javítja ki magát. Nem is attól tartok, hogy megharapnál, de ha nem muszáj, nem ácsorgok egy nálam sokkal magasabb ember mellett szívesen. - Mióta vagy testőr és hogy lettél az?
- Öt éve - felelem röviden - és egyszerűen csak kellett a pénz - vonom meg vállam. - Ez volt a leggyorsabb módja. – Két húgot nem könnyű finanszírozni, sem a szükségleteiket, sem pedig az iskoláikat.
- Azzal már nincs gondod, mi? - kérdezi hetyke mosollyal. - És legalább élvezed?
- Ha nem élvezném, nem csinálnám - mosolyodom el halványan. - Azért nem minden a pénz, de tény, hogy jobban fizet még mindig, mintha egy cégnél robotolnék napi 12-16 órában.
- A pénz csak addig valami, amíg szűkölködsz belőle, utána már értékét veszti, eszközzé válik - fejti ki a véleményét. Ezzel mélységesen egyet értek. Most már nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy amellett, hogy hazaadok belőle, mindenre marad, amire szükségem van, és akkor sem esek kétségbe, ha anyám felhív, hogy kellene neki valami, mert elfeledkezett róla. - És mire költöd a pénzed? - kérdezi meg elvigyorodva, majd belehamuzik a tálba és újabb slukkot szív.
- Van mire - zárom rövidre ezt a témát ennyivel. Nem érzem úgy, hogy rátartozna a dolog. Két lánytestvér elég költséges mulatság, arról nem is beszélve, hogy így legalább van miből finanszírozni a tanulmányaikat. Legalább ők ne végezzék gályarabként egy irodában.
- Mindig van mire - jegyzi meg könnyedén, vállat vonva. - Ideiglenesen tettek csak Deon mellé, vagy az ő testőre vagy?
- Egyelőre ideiglenesen, amíg Asame-sama jobban nem lesz - mondom kimérten.
- Értem. Az mit tippelsz, mennyi idő? - kérdezi meg, miközben elnyomja a csikkét.
- Napok kérdése, de ezt csak Takashi-sensei tudná megmondani ténylegesen, Asame-samát ismerve viszont neki már a két nap is túl sok idő a lábadozásra. - Ezen Tatsuki kurtán nevet, mire én is megmosolygom a dolgot. Emlékszem, mennyi idejébe és energiájába került Naotonak és Ryuuichinek annak idején visszafogniuk Asame-samát, mikor egy sérülést követően már a dojoban edzett.
- Megértem az álláspontját. Ha jól sejtem, Deon mellé még nem választott testőrt.
- Ezeket Ryuuichi intézi, nem tudok róla azonban, hogy megtette volna - válaszolok kimérten a feltételezésére. Azt tudom, hogy mikor ez a Fei-dolog kirobbant, adott Deon mellé két testőrt. Naoto választotta ki őket a kölyöknek, de le is lőtték őket a versenyen.
- Ha választhatnál, Deon vagy Asame mellett végeznéd a munkád? - teszi fel a kérdést nagy vigyorral.
- Deon mellett - árulom el végül. Megtiszteltetés az, amire szánt Ryuu és az is, hogy Asame-sama belém vetette bizalmát, de úgy vélem, sokkal jobban járna egy idősebb, tapasztaltabb testőrrel, mint amilyen én vagyok. Akárhogy is nézem, attól függetlenül, hogy öt éve dolgozom testőrként, más az, ha belecsöppen az ember egy olyan helyzetbe, hogy a yakuza bizalmasa is legyen egyben, vagy évek óta így szolgál. Sima testőr vagyok, nekem ugyanúgy van mit tanulnom erről a helyzetről, mint ahogy Deonnak a yakuzalétről.
- Nocsak - mondja kissé meglepve. - Miért Deon mellett lennél inkább?
- A dolog egyszerű, Deonnal van időnk összeszokni. Az, amire Asame-sama mellé választottak, megtisztelő, de tapasztaltabb ember kell mellé, olyan, aki kicsit jobban ismeri. Deonnal van időnk megszokni egymást.
- Aham... És nem mellesleg a srácban jó barátra is találhatsz, lesz pár izgalmas élményed, hajmeresztő perced is - mondja játékosan, mintegy mellékes dolgot. - Miben vagy jó?
- A fedettpályás távolnézésben - mosolyodom el, mire Tatsuki felnevet. - Ha tőlem kérdezed, semmiben, ha a papírjaim érdekelnek, azok szerint elég sok mindenben. Melyik igaz? - Vállat vonok, jelezve, hogy nem tudom.
- A humor fontos, pluszpont, az önismeret hiánya viszont jókora mínuszt érdemel - jelenti ki könnyedén. - Leszarom a papírjaidat. Ha elvesznének, nem tudná senki, hogy miben vagy erős és mik a gyengeségeid? - kérdezi nagyon is komolyan.
- Az önismeret és a között, hogy nem becsülöm túl magam, van némi különbség - felelem. - Ryuuichi, mint a mentorom, biztos meg tudja neked ezeket érdemben válaszolni.
- A kérdés lényege nem a képességeidre, hanem a személyiségedre irányult - jelenti ki magabiztosan. - Amíg azt várod, hogy más ítélje meg, miben és mennyire vagy jó, könnyen kibillenthető vagy. Én tudom magamról, miben vagyok jó és azt is, hogy miben nem. Nem más mondta meg, kitapasztaltam. Igaz, rendelkezem néhány év előnnyel veled szemben és kis pisis korom óta az alvilágban élek, mert oda születtem, ettől függetlenül nincs szükségem aktára vagy valaki másra, hogy prezentáljam magam. Méghozzá mindenféle túlbecsülés nélkül. Objektíven, tényszerűen - közli nyíltan. - Ha a kölyök mellé akarsz kerülni, kell magadban találnod egy pontot, amibe belekapaszkodsz, különben kibillent. Elég jó abban, hogy kifordítsa az embert és rávegye olyasmire, amit egyébként sosem tenne meg. Csak figyeld meg Asamét, hogy milyen volt azelőtt, hogy maga mellé vette volna és milyen most. És figyeld, kivel hogy viselkedik. Előbb, vagy utóbb mindenkire olyan hatást gyakorol, amitől elkezd megváltozni. Mert belelát másba.
- Nem vagyok könnyen meggyőzhető, persze észérvekkel elérhető, hogy megváltozzon valamiről a véleményem, de csakis azokkal. Nem vagyok egy bólogatós kiskutya, aki a gazdi minden parancsára azonnal igennel felel.
- Mindig ilyen volt a hajad? - kérdezi meg könnyedén.
- Nem.
- És tetszik?
- Ügyesen játszol – ismerem el egy apró félmosoly kíséretében. - Nem rossz, más, új és ennyi.
- Muszáj ügyesen játszanom és elég jó is vagyok benne - mondja meg különösebb felhang nélkül. - Deon mellett szükség is van rá, mert mindenre talál megoldást. Nem ismerek senki mást, akinek az akarata, elszántsága és kitartása erősebb lenne az enyémnél - árulja el mosolyogva. - Őt is meg lehet győzni. Egy ideig - neveti el magát. - De amit igazán akar, azt véghez viszi, maximum más nem tud róla. Lux eltávolításával mennyit foglalkoztok és milyen eredménnyel? - vált témát hirtelen, újra megkomolyodó arccal.
- Ryuuichi egész nap ezzel kapcsolatban intézkedik. Lassan haladnak az üggyel... Egyelőre azt akarják elérni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon - osztom meg vele, amennyit tudok, mire Tatsuki kuncogni kezd.
- Találó. Én is ezen dolgozom, de az öreg nem adja be a derekát. Biztos beállt neki - teszi hozzá elvigyorodva. - Mindenesetre, amíg te vigyázol Deonra és Bakarival nem jutnak dűlőre, engem értesíts, bárhova is akar menni a srác és ne hagyd, hogy idegen terepen egyedül maradjon. Ha fut, leszarsz mindent, futsz utána. Rendben? - kérdezi újra komoly képpel.
- Van egy bizonyos kor, miután a reggeli merevedés már inkább deréktájon jelentkezik – vonom meg a vállam elmosolyodva. Úgy látszik, Tatsuki is elégedett a beszólásommal, mert elvigyorodik. - Rendben van – egyezek bele. Nekem is az az érdekem, hogy Deon ne csináljon semmilyen ostobaságot.
- Mennyire gyorsan ismersz meg egy embert?
- Ha intenzívebben tudok a közelében lenni, elég két nap.
- Jó – hagyja ennyiben. Hát jó, bár kíváncsi lennék, ez a kérdés mire volt jó az ő olvasata szerint.
- Ez a Bakari - kezdek bele, és előhalászva zsebemből egy cigit rágyújtok - mennyire megbízható és hajlandó együttműködni? - kérdezek rá.
- Maximális mindkettőben, de ha elfogadja Deont, csak az ő szavára mozdul. Megvan a maga makacssága, de az alvilágiak, ha elköteleződnek, akkor tök mindegy, hogy a gazdájuk felett áll-e valaki és az mit akar. Ha az érdekel, mennyire fog együttműködni Deon másik vérebével, ez még rejtély - árulja el mosolyogva. - Attól függ, a Ryuuichi által választott kutya milyen.
- Még nem választottak testőrt Deonnak, így erről nem tudok nyilatkozni. Arról viszont igen, hogy a kölyök védelme érdekében mindenképpen az lenne az előnyös, ha össze tudnának dolgozni. Márpedig a cél ez.
- Erre vonatkozó jóslatot nem tudok gyártani. Bakari a legjobb emberem, tíz éve szolgált a kezem alatt, de annál korábban kezdtem betanítani. Hűséges, jámbor kutya, lassan jön dühbe, de ha begurult, egy megpakolt teherautót is eltol. Mindig egyedül dolgozott, mert odalent, aki párban van, feltűnő és más a megítélése, de könnyen alkalmazkodik, ha akar. Egyelőre a kérdés az, akar-e, mivel mindünknek megvan a szabad akarata. Majd eljön és kihívja Deont. Ha meggyőzik egymást, nem lesz gond. Ha nem, kerítenem kell egy másik jó vérebet, de kétlem, hogy nem tudják meggyőzni egymást, hogy megfelelőek egymás számára – jelenti ki komolyan, magabiztosan, mire aprót bólintok. Deon tényleg nagyszerűen képes meggyőzni bárkit, ezt el kell ismernem, de biztos vagyok abban is, ha úgy adódik a helyzet, lehet rá hatni úgy, hogy nyugton maradjon, hogy észérvekkel meggyőzhető, még ha mindenáron véghez is akarja vinni azt, amit elgondolt. Persze egyelőre ő ismeri jobban és nem én, hogy ezt ennyire nyíltan megemlítsem. Végül nyílik Kazuki ajtaja és Deon lép ki rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése