344.

Asame

Csak biccentek a fejemmel Deon érkezésére. Még mindig haragszom rájuk azért, hogy eltitkolták Ryuuval, milyen nap van ma. Megértem, hogy nem akarták, hogy kikeljek innen, hogy ugráljak, hogy tököm tudja, mi, de ennek lett volna más módja is. Nem szeretem, ha átbasznak a palánkon, ráadásul ezzel Ryuu is rohadtul tisztában van. Akihito persze rám mordul, mire csak eloltom cigarettámat és elkérem Deontól a papírokat.

- Olyan vagy, mint egy nagyra nőtt óvodás – mondja rosszallóan Aki, mire csak ridegen rápillantok. - Amit mondtam, megmondtam – közli egyszerűen. - Én pont ott szarom le a morgásod, ahol van, mert vannak dolgok, amik a te érdekeidet szolgálják és remélem, jól az eszedbe vésted azt, amit mondtam.

- Nem gyépés vagyok, felfogtam, Aki – mondom komolyan, de a hangnem nem változik most sem. Kinyitom a dossziét és belenézve Akihito kezébe nyomom azt. - Ehhez mit szólsz? - kérdezem tőle őszintén, s míg ő a papírokkal vacakol, én közelebb intem magamhoz Deont, s álla alá nyúlva csókolom meg. - Milyen nap is van, csibém? - suttogom ajkaira a kérdést.

- Hideg - válaszol könnyedén.

- Öltözz fel rendesen! - morgom, még mindig nem engedve el őt, még mindig az ajkaira suttogva a szavakat. - Nem azt kérdeztem, milyen idő van... - mondom szemébe nézve. Tudom, hogy kurvára nem ijed meg tőlem, nem is ez a cél, csupán legalább most ne tereljen.

- Volt rajtam kabát és a kocsi is fűtve volt, meg a ház is - válaszol csendesen. - Egyébként meg minek kérdezel olyat, amire nyilvánvalóan tudod már a választ? - kérdezi meg és Akihitora sandít, aztán újra a szemeimbe néz.

- Kimegyek, ha gondolod – szól oda Deonnak Aki a dokumentumot bújva. - Bár a műsor nem utolsó... - mosolyodik el, de még mindig nem néz fel a papírok közül.

- Kíváncsi vagyok, meddig akarsz még terelni – felelem neki.

- Nem terelek, de beszédben jó vagyok, szóval estig is ellehetünk itt anélkül, hogy kimondanám a konkrét választ, de gyanítom, addig nem bírnád cérnával. Péntek van - jelenti ki nyugodtan.

- Nem szeretem, ha átbasszák a fejem – engedem el őt végül. - Az ellenfeleimtől sem viselem el, tőletek meg pláne... Mellesleg – mosolyodom el -, örülök, hogy itt vagy – borzolom össze haját. - De ezért még számolunk este – ígérem meg neki.

- Asame, ha befejezted a faszagyerek műsort – kezd bele Aki komolyan -, nézd csak meg ezt! – Nyújtja felém az egyik papírt. Elveszem tőle és beleolvasok.

- Szó sincs ilyesmiről, mi csupán nem tájékoztattunk róla, hogy mennyit voltál eszméletlen, satöbbi. Megnézhetted volna a mobilodon is az időt - veti oda könnyedén, rafinált mosollyal a kölyök. - Egyébként meg nyugodtan lehetsz pipa, amíg Takashi azt nem mondja, hogy felkelhetsz az ágyból, addig ottmaradsz - teszi hozzá nyugodtan, azzal igyekszik belekukucskálni a papírokba.

- Aki kíváncsi, hamar megöregszik – húzom el előle a dokumentumot már csak azért is, de végül visszateszem magam elé.

- Aki nem kíváncsi, de öregszik – feleli barátom, mire megcsóválom a fejem. Hiába, változni már ő sem fog, de nem is bánom a dolgot. - Mit gondolsz, azokkal tudunk valamit kezdeni? - kérdezi meg végül komolyabb hangnemre váltva. Tudunk, hogyne tudnánk. Ha nem is én, de a kapcsolataim igen. A papíron néhány indulási időpont szerepel, hajóké, melyek Kínába szállítanak árut, ráadásul sok más mellett az álcégektől is. Rájuk kéne uszítani kicsit a hatóságokat. Elmosolyodom. Rendben, akkor legyen így. Elveszem a telefonomat és a kikötői kapcsolatomat hívom. Megadom neki a listán szereplő hajókat és indulási időpontokat.

- Ésszel csináljátok! Ezek már nem szarral gurigáznak a móló szélén, hanem keményen bele is hajítják azt a vízbe – mondom komolyan, majd a vonal megszakad.