Őszinte örömmel fogadom azt, amit Asa elmesél, és ez engem is megnyugtat valahol. Az már cseppet sem, hogy alig lépünk be az ajtón, Asahito úgy ken fel rá, mintha bármiben is ő lenne a dominánsabb. Hagyom, hogy kiélvezze jelenlegi helyzetét, ám mikor vadul rámar ajkaimra, felmordulok. Eddig tartott a jófiú szerep és az engedelmes uke típusú passzivitásom, felkapom őt az ölembe ajkaira tapadva, majd egy határozott mozdulattal dobom az ágyra és döntöm rajta hanyatt. Meg mit nem... Ne most akarja nekem játszani a vérbeli semét, mert kurvára nem az. Nem szórakozom vele, azonnal nadrágja övére téved kezem és megszabadítja őt a felesleges ruhától. A pólója szarabbul jár, széttépem mellkasán az anyagot és éhes vadmacskaként marok bőrébe. Felnyög, beletép a hajamba, ami csak még jobban feltüzel. Tudom, hogy imádja ezt. Hát most megkapja. Kiszabadítom magamat is a nadrágból, majd bejáratához igazítva magam egy határozott lökéssel merülök el benne. Felüvölt, fájdalmasan, mégis élvezettől telt hanggal. Magamhoz rántom, ölbe veszem és a legközelebbi falnak préselem. Segít megtartani magát és segíti mozgásom is, ahogy beletolja magát lökéseimbe vállamon megtámaszkodva. Ennyivel nem érem be, nyakára marok, durván, cseppet sem kedveskedve. Ekkor megszólal telefonom farzsebemben. Gonosz mosolyra húzódnak ajkaim. Visszatérek az ágyhoz és elfektetem rajta Asát, majd még mindig rezgő telefonom elővéve nyomom azt farkához, miközben újabb erősebb lökéssekkel hajszolom őt egyenesen a gyönyör felé. Megremeg alattam. Kicsúszok belőle és elkezdem olvasni az sms-t. Fájdalmas nyögést kapok jutalmul Asától. Szereti, ha kínzom, és gyűlöli is egyben. Gyorsan visszaírok Deonnak egy rendbent, majd az ágyra hajítva a készüléket, megragadva Asa csípőjét merülök el benne újra teljes hosszommal, hogy mellkasára hajolva, harapva és tépve bőrét juttassam el a csúcsra immáron sokadjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése