350.

Shinji

Mikor Deon felhívott, hogy elújságolja, mától az ő testőre vagyok, nem tagadom, meglepődtem. Akartam a dolgot, mert valahol hiszek abban, hogy remekül össze fogunk tudni dolgozni és eszembe jutottak azok is, amiket Tatsuki mondott. Befolyásolni persze nem fogom hagyni magam könnyen, nekem is megvan a magam akarata, véleménye, elképzelése dolgokról, amikből nagyon ritkán vagyok hajlandó engedni és ha tényleg az kell, órákig fogok vitatkozni Deonnal, érvelni és ellenérvelni minden olyan dolga ellen, ami szerintem a faszság kategóriát súrolja, vagy aminek nincs értelme. Meggyőzhető vagyok persze, mindenki az, de csak rendes, megrendíthetetlen érvekkel tud jobb belátásra bírni. Van egy olyan érzésem, hogy még lesznek érdekes pillanataink.


Ryuu elbambul, úgy kell szólnom neki, hogy üzenete jött, s miután távozik, kinyitva az ablakot állok meg mellette és rágyújtok arra a cigire, amire Deon kicserélte az enyémet. Kellemes az aromája, de maradok a sajátomnál.


Hát Shinji... most megmutathatod, mire vagy képes és hogy nem csak azért lettél testőr, mert a pénz kellett, bár akkoriban az volt a domináns, a pénz, a szüleim és húgaim segítése, de mára már élvezem is az egészet. Szeretném megtudni, mik a határaim, meddig tudom őket tágítani, feszegetni, hol van az, amikor már sok valami és hol kezdődik az „ez még vállalható” kategória. Kihívás lesz ez mindkettőnk számára és egy merőben új helyzet is. De lesz időnk összecsiszolódni. Azért arra kíváncsi leszek, hogy ez a Bakari mennyire lesz azon, ha elfogadja Deont magának, hogy velem is összedolgozzon. Nem, nem parancsolni akarok neki, hanem mint egyenrangú partner, összejátszani vele abban, hogy Deont a lehető legtökéletesebben tudjuk védeni és segíteni.