Yoru
- Le se tagadhatnák, hogy testvérek – mosolyodom el megint. - Makacsságban mindkettő verhetetlen, ahogy a zárkózottságban is. Asahito sem az a mindenkivel lepacsizok fajta. Azzal, aki valamennyire felkelti a figyelmét, hajlandó szóba állni, de akkor is mértékkel. Azt hiszem, nekem minden tekintetben mázlim volt ezzel kapcsolatban annak idején, mert bár napokig inkább csak figyeltetett, elég hamar hajlandó volt nyitni felém és szóba elegyedni velem. A többiről nem is beszélve – mondom vigyorogva és egy újabb cigire gyújtok rá. Felnevetek, ahogy leközli, Asaméba ételt kellett diktálni és a többin is jókat vigyorgok. Mondom én, hogy tiszta öccse. Vagy az öccse ő? Egy vér. - Ne aggódj egy darabig se, Asahito ugyanez pepitában. Ilyen szempontból azonban kurvára rácseszett velem. Kötöztem én már ágyhoz, mert nem volt hajlandó nyugton maradni a seggén. Intézkedni persze intézkedhetett, de ennyi. A mosdó volt az egyetlen, ahova engedtem kimenni, de akkor is a felügyeletem mellett – árulom el neki. Azt hiszem, mindketten kifogtuk a nekünk való yakuzákat, és annak ellenére, hogy néha szerintem mindketten világgá tudnánk szaladni, mégis kitartunk mellettük. Legalábbis én biztosan, a végsőkig fogok küzdeni Asahitoért. - Néha meghajtom, bár mostanában egyre ritkábban – vallom be neki. - Asa nem szereti, ha száguldozom, pedig elismerte, hogy nem vagyok rossz, úgyhogy jelenleg inkább csak nyálcsorgatás céljából jelenünk meg azzal és csinálgatok rajta ezt-azt, de nem lenne rossz versenyezni – gondolkodok el. - Végülis miért ne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése