351.

Deon

Elnevetem magam Yoru kijelentésén és bólintok párat, hiszen teljes mértékben egyetértek vele.

- Nem is tudom, hogy nem jött rá a yakuzatársadalom, hogy ezek ketten testvérek, de tényleg! - mondom lelkesen. - Azért a verhetetlenségben nem vagyok biztos - jelentem ki elvigyorodva. Azt hiszem, van mire büszkének lennem, hiszen megdöntöttem Asame akaratát, vagyis inkább jobb belátásra térítettem velem kapcsolatban és valszeg nem is egyszer. Azért ez a nem mindegy, a nem semmi.


Hallgatom a srácot, amint Asahitoról beszél és meglep, mennyire hozzám hasonlóan érez. Hiszen én is mázlistának érzem magam, amiért Asame kiszúrt engem, magának akart, s maga mellett tart. Olyan, mintha ketten szinte ugyanazt élnék Yoruval, mint mi, csak másik dimenzióban. Ez a gondolat pedig mulattat.

- Nekem vannak más módszereim is, ezért csak a legvégső esetben fordulok át kemény szadistába - mondom vigyorogva. Ha nem muszáj, én tényleg kihagynám az ágyhoz kötözős részt. Nem csak azért, mert sokat esne Asame népszerűségi indexe nálam, hanem mert szerintem mindkettőnket hazavágna egy ilyen szitu. - És szerencsére a másfajta stratégia egyelőre remekül működik, főleg, mert egyre több segítőm akad. Azért az elég cinkes, amit leművelünk. Mindenki egyért, mindenki Asame ellen - jelentem ki röhögve. Hát igen, a legjobb testőre, az orvosa, a legjobb barátja és én is azon dolgozunk a magunk módján, hogy ágyban maradjon, míg kell. Elég vicces.


Szuggerálom Yorut, hogy kiálljon Kazu ellen, mert látni akarom a srác fejét, mikor megjelenik Yoru a pályán és beközlöm, hogy én kértem fel erre, hogy míg Asamét nem engedem vezetni, ne unatkozzon. Annyira várom már! Imádok ilyen fasza kis meglepikkel előrukkolni! Nagyon röhögni fogok Kazukin, van egy olyan sanda gyanúm, mert leesik majd az álla. Mert Yoru elfogadja a felkérést, én legalábbis ezt igennek veszem.

- Yess! - ujjongok. - Most, hogy Fei kiesett a játékból, szerintem nem lesz gond a versenyen - mondom komolyan. - És ki is kell használni ezt a nyugalmat - teszem hozzá, aztán elvigyorodom, mert már tudom, hogy Tatsuki lesz a következő, akit megpumpolok. Kazu rohadtul felkötheti a gatyáját, bár nem vagyok biztos benne, hogy a pirszingesem kapható ilyesmire. Ezt hamarosan megtudom, mert hallom súlyos nagymacskalépeit. S alighogy felfigyelek rá, megjelenik mögöttem, a vállaimra teszi a kezét és megszorítja finoman az izmaimat.

- Te sem ismered az időt - morogja nekem, azzal felkeresi Ayakot, hogy kérjen tőle valami ehetőt, mert állítása szerint éhes, mint egy medve. Találó, az izomtömegét és magasságát illetően legalábbis mindenképpen.

- Ha megkajáltál, induljunk anyához.

- Kimenőt kaptál?

- Te is kaphatsz - vetem oda neki gonosz vigyorral, mire elégedetten megvillantja a szemeit felém. - Shinjit kihagyjuk a buliból?

- Nekem nem fog hiányozni - válaszol vállat vonva.

- Őt kaptam - jelentem be, mire egy pillanatig meglepődött fejet vág, aztán elneveti magát.

- Ügyes kölyök... - dicséri kurtán és most én nézek nagyon, hogy miről beszél, de fel nem tett kérdésemre a választ nem tudom meg, mert a megkapott kajával visszamegy a szobájába.