- Azt hiszem, ez örök rejtély marad számunkra – válaszolom vigyorogva. - Jól játszották ki a kártyáikat – vonom meg végül vállamat. - Néha muszáj drasztikusnak lenni. Legalábbis Asahito mellett egészen biztosan. Egyszerűen ki tud akasztani percek alatt, utána meg csodálkozik, ha durvábban reagálok, mint azt várja, ahogy az történt akkor is, mikor a képembe vágta, hogy akármit teszek, akkor is meg fog halni. Kezdem megszokni a hülyeségeit, volt időm hozzá elég. Meg türelmem is – kuncogom, majd felnevetek, mikor belelkesedik a versenyzés miatt. - Nyugi, nyugi, azért még Asával is meg kell ezt beszélnem, bár ha rajtam múlik... - kacsintok rá. Ekkor bejön a konyhába az a fickó, aki már a múltkor is ott volt Deon mellett. Figyelem őket, ahogy beszélgetnek és próbálok rájönni, mi az, amiért a múltkor annyira tiltotta tőlem őt. Mivel húzta ki nálad a gyufát Asahito? Amilyen gyorsan érkezik, olyan hamar is távozik, nekem is ideje lennem visszamászni Asához, ha már ígértem neki kávét meg kaját, így amikor a fickó elvonul, Deonra vigyorgok. - Azt hiszem, nekem is lassan vissza kéne mennem, mielőtt feltúrja a házat értem – kuncogom. - Képes rá – teszem is hozzá komolyan, mert tényleg így van. Megkérem közbe a házinénit, hogy készítsen még két adag kávét azt is megosztva a hölggyel, hogy az egyikbe nem kérek semmit, csak tejet, hogy az egész mogyoróbarna legyen. Ez is Asa egyik marhasága. Egyféleképpen issza a kávét, ha olyan, nem lehet egy leheletnyivel sem sötétebb vagy világosabb, különben a már nem jó neki. Hisztikirályfi, de hát mindenkinek megvan a maga hülyesége. A néni két személyre pakol kaját egy tálcára, majd leteszi azt mellém az asztalra. - Lehet, kerítenem kéne valami indokot, hogy merre császkáltam eddig – vigyorgok. - Ha nem gond, akkor mennék, majd dumálunk még a versenyről – köszönök el Deontól és elindulok vissza Asához kezemben a tálcával. Úri dolga van mellettem, egy szava sem lehet. Csak ne szokja meg, mert két hétig ő fog nekem ugrálni, ha otthon leszünk!
Belépek szobánk ajtaján és a tálcát az asztalra téve kerítek magunknak egy hamutartót. Na igen, a kávé cigivel az igazi akárki akármit mond, Asa azonban szótlan és... duzzog. Behalok, komolyan mondom, most már kész.
- Miért duzzogsz, királyfi? - kérdezem tőle őszinte kíváncsisággal, de nem válaszol. Na jó, akkor játsszuk ezt, engem nem érdekel! Elveszem a kávéját és a kezébe nyomom, majd cigit gyújtok neki. Elveszi, de csak mordul egyet. Hogy én hogy imádom ilyenkor! Elveszem saját bögrémet is és leülve az egyik fotelba élvezettel fogyasztom el a cigit és a kellemesen meleg és édes nedűt, s miután végzek, nekiállok enni. Úgy látszik, ez legalább használ nála, mert durci herceg feláll az ágyról, elnyomja a hamutartóban lévő cigit és mellém telepszik a földre, fejét combomra hajtva. Fasza. Akkor most mi is van?
- Utállak – morogja. Haladás, tényleg, én meg utálom a tökfőzeléket, mégsem morgok vele, egyszerűen nem eszem meg. Szóval akkor jelenleg kijelenthetem, hogy még mindig nem tudom, mi fasz van. Nem szólok semmit, folytatom tovább a kajálást, s elvéve egy sült krumplit a tányérról a szájába dugom azt. Utál. - Akkor is... - morogja, miután lenyeli a falatot. Mi van, királyfi, engesztelésre vágysz, amiért késtem?
- Én is téged – mondom könnyedén, újabb kaját tolva a szájába. Etetés mesterfokon... - Mellesleg – kezdek bele -, a következő versenyen én is indulni akarok – mondom csendesen falatozva, őt is etetve.
- Rendben. - He?! Meglepődve pislogok kettőt és kérdőn rápillantok. Ez beteg? Nem hiszem, nem úgy néz ki, azért a biztonság kedvéért a homlokára teszem kezem. - Mi van? Jól vagyok...
- Csak így, egyszerűen? - kérdezek rá még mindig meglepődve, mire elvigyorodik és bólint. Megverem. - Szívatsz? - A válasz nemleges fejrázás. - Na jó, akkor most áruld el, mi bajod, mert kiverem belőled!
- Alig várom – kuncogja és ellop egy újabb krumplit, majd bekapja, rajtam pedig hirtelen fut át a „mi a pöcs?” érzés és gyanítom, a képem is ezt tükrözi, mert Asa hangosan felnevet mellettem és fejét csóválva normálisan is nekilát enni.
- Miért duzzogsz, királyfi? - kérdezem tőle őszinte kíváncsisággal, de nem válaszol. Na jó, akkor játsszuk ezt, engem nem érdekel! Elveszem a kávéját és a kezébe nyomom, majd cigit gyújtok neki. Elveszi, de csak mordul egyet. Hogy én hogy imádom ilyenkor! Elveszem saját bögrémet is és leülve az egyik fotelba élvezettel fogyasztom el a cigit és a kellemesen meleg és édes nedűt, s miután végzek, nekiállok enni. Úgy látszik, ez legalább használ nála, mert durci herceg feláll az ágyról, elnyomja a hamutartóban lévő cigit és mellém telepszik a földre, fejét combomra hajtva. Fasza. Akkor most mi is van?
- Utállak – morogja. Haladás, tényleg, én meg utálom a tökfőzeléket, mégsem morgok vele, egyszerűen nem eszem meg. Szóval akkor jelenleg kijelenthetem, hogy még mindig nem tudom, mi fasz van. Nem szólok semmit, folytatom tovább a kajálást, s elvéve egy sült krumplit a tányérról a szájába dugom azt. Utál. - Akkor is... - morogja, miután lenyeli a falatot. Mi van, királyfi, engesztelésre vágysz, amiért késtem?
- Én is téged – mondom könnyedén, újabb kaját tolva a szájába. Etetés mesterfokon... - Mellesleg – kezdek bele -, a következő versenyen én is indulni akarok – mondom csendesen falatozva, őt is etetve.
- Rendben. - He?! Meglepődve pislogok kettőt és kérdőn rápillantok. Ez beteg? Nem hiszem, nem úgy néz ki, azért a biztonság kedvéért a homlokára teszem kezem. - Mi van? Jól vagyok...
- Csak így, egyszerűen? - kérdezek rá még mindig meglepődve, mire elvigyorodik és bólint. Megverem. - Szívatsz? - A válasz nemleges fejrázás. - Na jó, akkor most áruld el, mi bajod, mert kiverem belőled!
- Alig várom – kuncogja és ellop egy újabb krumplit, majd bekapja, rajtam pedig hirtelen fut át a „mi a pöcs?” érzés és gyanítom, a képem is ezt tükrözi, mert Asa hangosan felnevet mellettem és fejét csóválva normálisan is nekilát enni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése