Talán alig telik el jó egy óra, Asame megmozdul. Rápillantok, homloka csillog a verejtéktől, arcára fájdalmas grimasz ül ki. Azonnal eldobom a könyvet és ledobva öltönykabátom rohanok oda hozzá. A teste lángol, szinte ég, ő pedig vergődik szüntelen, s beszél. Értelmetlen számomra minden, amit mond. Sikátor, sír... Nem is akarom felfogni, mi az, amit lát maga előtt most. Berohanok a fürdőbe vattáért, fertőtlenítőért. Végigtörlök vele karján, feltépem az egyik lázcsillapítós fecskendő csomagolását, s kivéve belőle az injekciót minden szarozás nélkül nyomom most azt jobb karjába. Csak félredobok az asztalra mindent és újra a fürdőbe vonulva hozok ki vizet és egy törülközőt, hogy hűteni kezdjem. Félóra, egy óra, sok idő telik el, míg érzem, hogy végre megnyugszik kezem alatt, ahogy visszahűl a teste. Sebe csúnya, hiába vigyáztunk rá. Ahogy Asame újra megnyugszik, ráterítem a vizes törülközőt továbbra is hűtve őt, majd a telefonomért nyúlok és Takashit hívom. Nem érdekel, hogy mikorra ígérte magát... Aztán Asame telefonja is megszólal az asztalon. Felkapom és fülemhez emelem. Aki-sama.
- Szarul, sikerült levinnem a lázát, de a sebe ronda és be van gyulladva. Rendben - nyomom ki. Tíz perc és itt lesz, segít ellátni, hisz ő még nálam is jobban ismeri ilyen téren.
- Szarul, sikerült levinnem a lázát, de a sebe ronda és be van gyulladva. Rendben - nyomom ki. Tíz perc és itt lesz, segít ellátni, hisz ő még nálam is jobban ismeri ilyen téren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése