Akihito-sama végül tényleg tíz percen belül megérkezik, miközben én igyekszem lent tartani Asame lázát. Azonnal az ágyhoz siet és Asame baljához térdel fel. Segítek neki felültetni a főnököt, aki még mindig nem tért magához és ez nagyon aggaszt. Borzalmas őt így látni. Mindig magánál volt és gőzöm sincs, most mi történhetett.
- Adtál be neki valamit? - kérdezi komolyan Aki, miközben Asame mögé helyezkedve tartja meg őt és homlokánál a fejét is, majd lassan elkezd végigmasszírozni nyakán, fülén. Aki-sama sokkal jobban ért az akupresszúrához, mint én, ez tény. Engem csak annyira tanított meg Asame, hogy hogyan tudom csillapítani a fejfájást és a hányingert, de ennél nem többet, Akihito családja azonban mindigis értett az orvosláshoz, a különböző gyógynövényekhez és a belőlük készített gyógyszerekhez.
- Egy lázcsillapítót – felelem végül.
- Mióta van ilyen állapotban? - kérdezi végül. Nem tudom, fogalmam sincs, nem az órát figyeltem.
- Egy órája, talán másfél. Lázálmai voltak, akkor beadtam neki egy lázcsillapítót és elkezdtem hűteni őt, de ennél lejjebb nem megy a láza még mindig – mondom komolyan. - Takashit is hívtam, lassan meg kell érkeznie.
- Vizezd be nekem azt a törülközőt és hozz két másikat is, lent kell tartanunk a lázat – kér csendesen, miközben tovább masszírozza Asamét. Felállok és a kezemben lévő törölközőt benedvesítem, majd kicsavarva, hogy ne csöpögjön, viszem azt ki Akihitonak. A szekrényhez lépek és két másik törülközőt is kiveszek belőle, majd az ágyhoz visszatérve segítek Asamét betekerni velük. Akihito kimászik mögüle és visszafektetjük őt az ágyba. - Mi történt? - kérdezi csendesen, mialatt előhalássza telefonját a zsebéből, ám mielőtt még megszólalhatnék, egy kis türelmet kér. Talán az egyik tanítványával beszél. Megkéri őt, hogy hozzon el neki valami krémet, s amint megérkezik, csörgesse meg. Miután befejezi a telefonálást, ismét felém fordul.
- Deon telefonált, hogy Asame elaludt, jöjjek be hozzá, mert neki még van egy kis dolga. Egy darabig békésen is aludt, folyamatosan figyeltem őt, aztán hirtelen belázasodott - jelentem ki végül.
- Most már talán rendben lesz – mosolyodik el Akihito. Nagyon remélem, hogy igaza lesz, hogy Asame tényleg rendben lesz most már. Hozok egy kisebb törülközőt és bevizezve azt Akinak adom. Túllehetnénk végre ezen az egészen. Végül megérkezik Takashi is és ellátja Asamét, kicseréli az infúziót, ugyanúgy egy láz- és fájdalomcsillapító keverékét kötve be megint, majd ellátja a sebet is, Akihito azonban megakadályozza abban, hogy lefedje kötéssel. Persze Takashi köti az ebet a karóhoz, ahogy Aki is, végül csak sikerül megegyezniük abban, hogy ha előbb nem, este mindenképpen tegyen rá Aki valami kötést, mert muszáj, ha nappal nem is. Még bead egy erős antibiotikumot is Asaménak, majd összepakolva a cuccát elköszön. Akihito kíséri ki, a tanítványa hívta, hogy meghozta a kért krémet, így kimegy érte egyúttal. Egyedül maradok Asaméval. Kezd megint egyre jobb színben lenni, én pedig megkönnyebbülök kicsit. Jó lenne, ha lassan magához térne, bár ahogy őt ismerem, ezen sem kell aggódnom túl sokáig. Amint visszaér Aki, nekiállok elpakolni a szobában. Pillanatok alatt csináltunk megint felfordulást. Összeszedem a véres gézdarabokat bedobva a most az ágy közelében pihenő szemetesbe, a fecskendők is így végzik, Asame pedig végre megint magához tér, s bár kába és nehezen megy neki a beszéd, inni kér. Akihito ellátja őt. Azt hiszem, egyikünknek sem volt egyszerű most ez a menet.
- Adtál be neki valamit? - kérdezi komolyan Aki, miközben Asame mögé helyezkedve tartja meg őt és homlokánál a fejét is, majd lassan elkezd végigmasszírozni nyakán, fülén. Aki-sama sokkal jobban ért az akupresszúrához, mint én, ez tény. Engem csak annyira tanított meg Asame, hogy hogyan tudom csillapítani a fejfájást és a hányingert, de ennél nem többet, Akihito családja azonban mindigis értett az orvosláshoz, a különböző gyógynövényekhez és a belőlük készített gyógyszerekhez.
- Egy lázcsillapítót – felelem végül.
- Mióta van ilyen állapotban? - kérdezi végül. Nem tudom, fogalmam sincs, nem az órát figyeltem.
- Egy órája, talán másfél. Lázálmai voltak, akkor beadtam neki egy lázcsillapítót és elkezdtem hűteni őt, de ennél lejjebb nem megy a láza még mindig – mondom komolyan. - Takashit is hívtam, lassan meg kell érkeznie.
- Vizezd be nekem azt a törülközőt és hozz két másikat is, lent kell tartanunk a lázat – kér csendesen, miközben tovább masszírozza Asamét. Felállok és a kezemben lévő törölközőt benedvesítem, majd kicsavarva, hogy ne csöpögjön, viszem azt ki Akihitonak. A szekrényhez lépek és két másik törülközőt is kiveszek belőle, majd az ágyhoz visszatérve segítek Asamét betekerni velük. Akihito kimászik mögüle és visszafektetjük őt az ágyba. - Mi történt? - kérdezi csendesen, mialatt előhalássza telefonját a zsebéből, ám mielőtt még megszólalhatnék, egy kis türelmet kér. Talán az egyik tanítványával beszél. Megkéri őt, hogy hozzon el neki valami krémet, s amint megérkezik, csörgesse meg. Miután befejezi a telefonálást, ismét felém fordul.
- Deon telefonált, hogy Asame elaludt, jöjjek be hozzá, mert neki még van egy kis dolga. Egy darabig békésen is aludt, folyamatosan figyeltem őt, aztán hirtelen belázasodott - jelentem ki végül.
- Most már talán rendben lesz – mosolyodik el Akihito. Nagyon remélem, hogy igaza lesz, hogy Asame tényleg rendben lesz most már. Hozok egy kisebb törülközőt és bevizezve azt Akinak adom. Túllehetnénk végre ezen az egészen. Végül megérkezik Takashi is és ellátja Asamét, kicseréli az infúziót, ugyanúgy egy láz- és fájdalomcsillapító keverékét kötve be megint, majd ellátja a sebet is, Akihito azonban megakadályozza abban, hogy lefedje kötéssel. Persze Takashi köti az ebet a karóhoz, ahogy Aki is, végül csak sikerül megegyezniük abban, hogy ha előbb nem, este mindenképpen tegyen rá Aki valami kötést, mert muszáj, ha nappal nem is. Még bead egy erős antibiotikumot is Asaménak, majd összepakolva a cuccát elköszön. Akihito kíséri ki, a tanítványa hívta, hogy meghozta a kért krémet, így kimegy érte egyúttal. Egyedül maradok Asaméval. Kezd megint egyre jobb színben lenni, én pedig megkönnyebbülök kicsit. Jó lenne, ha lassan magához térne, bár ahogy őt ismerem, ezen sem kell aggódnom túl sokáig. Amint visszaér Aki, nekiállok elpakolni a szobában. Pillanatok alatt csináltunk megint felfordulást. Összeszedem a véres gézdarabokat bedobva a most az ágy közelében pihenő szemetesbe, a fecskendők is így végzik, Asame pedig végre megint magához tér, s bár kába és nehezen megy neki a beszéd, inni kér. Akihito ellátja őt. Azt hiszem, egyikünknek sem volt egyszerű most ez a menet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése