Csoki anyunak és huginak, meg ez a jó szöveg, hogy „nem áll módjában Asaménak itt lenni"... betojás, miket össze nem tud rakni ez a kölyök. Azt meg mindenképp látnom kell, mikor a citromos kávé felkínálásra kerül! Deon, cseszd meg, imádom a hülyeségeidet! Bár az nem volt ennyire vicces, mikor az edzőcipőmben rohadt banánhéjra léptem, vagy amikor kedves angol köszöntést vésett fel a szalonom egyik tükrére. Ki tudtam volna belezni érte, de persze mindent úgy intézett, hogy ő ne legyen ott, amikor megtalálom a kis meglepetéseit. Örülök, hogy nem nőtt még fel és annak is, hogy még van esze ilyen oltári faszságokat kitalálni, mert ez azt jelenti, hogy hamarosan túlvergődi lelkileg is magát az elmúlt időszak megpróbáltatásain. Kíváncsi vagyok, milyen ékszert akar és hova, az meg elképesztően bosszant, hogy a lenyűgözöttség ellenére is képes nemet mondani. Nem mondom, én sem rajzolnám tele a bőrét, de valami apró mintha még izgalmasabbá tenné a testét. Persze nem teszek le ilyen könnyen arról, hogy valamit rávarrhassak, tervezek még és újabb gyöngyszemeket. És remélem, elintézi, hogy a húga kijöjjön a szobából, vagy mi bemehessünk oda, hogy megnézzem, mi hiányzott arról a kurva rajzról. Azt akarom, hogy olyan élethű legyen, mintha megelevenedhetne és amikor legközelebb ránéz, felismerje. Talán nem látta még olyan ájtatos képpel Ayakot, pedig ahogy méregetett engem, abban volt valami megmagyarázhatatlanul fantasztikus. A félelem és a csodálat remek keveréke játszott az arcán és én azt akarom megörökíteni. Most jövök rá, Deon miért nem ismert rá a húgára! Hiszen csak rám tud ennyire felnézni a magasságom miatt! Ezen elmosolyodom.
- Ízlik az étel? - tudakolja kíváncsi tekintettel fürkészve engem a színésznő.
- Persze – válaszolok könnyedén. Látom, amint Yanami kedves gesztussal kínálja meg Shinjit is, és pillantása elidőzik a fiú haján. Nem akarja rátukmálni a kaját és megbámulni sem, de szép ívű szája szelíd mosolyra húzódik.
- Minden testőr ilyen... különleges Asame-san körül? - kérdezi óvatosan. Elnevetem magam és megrázom a fejem. A kérdés nem csak nekem szólt, de fel kell világosítanom Deon anyját arról, hogy nem vagyok a pártfogója alkalmazásában.
- Nem hivatásom a testőrködés – jelentem ki. - Tetoválómester vagyok, a szalonom nincs is túl messzire innen – árulom el neki, s a szemei értőn megcsillannak. A kölyök az éles eszét sem az apjától örökölte, ahogy látom. Mivel nem kérdez, nincs mire válaszolnom, de elismerem a pillantásommal, hogy én lyuggattam ki a fia bőrét. Nem tűnik haragosnak, valószínűleg ha nem is tetszik neki, hogy Deon ízlésesen telepirszingeltette a testét, már elfogadta, beletörődött.
- Ízlik az étel? - tudakolja kíváncsi tekintettel fürkészve engem a színésznő.
- Persze – válaszolok könnyedén. Látom, amint Yanami kedves gesztussal kínálja meg Shinjit is, és pillantása elidőzik a fiú haján. Nem akarja rátukmálni a kaját és megbámulni sem, de szép ívű szája szelíd mosolyra húzódik.
- Minden testőr ilyen... különleges Asame-san körül? - kérdezi óvatosan. Elnevetem magam és megrázom a fejem. A kérdés nem csak nekem szólt, de fel kell világosítanom Deon anyját arról, hogy nem vagyok a pártfogója alkalmazásában.
- Nem hivatásom a testőrködés – jelentem ki. - Tetoválómester vagyok, a szalonom nincs is túl messzire innen – árulom el neki, s a szemei értőn megcsillannak. A kölyök az éles eszét sem az apjától örökölte, ahogy látom. Mivel nem kérdez, nincs mire válaszolnom, de elismerem a pillantásommal, hogy én lyuggattam ki a fia bőrét. Nem tűnik haragosnak, valószínűleg ha nem is tetszik neki, hogy Deon ízlésesen telepirszingeltette a testét, már elfogadta, beletörődött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése