A kölyök megfogadta, hogy néma marad mára, vagy nem tudom. Biztosan megsértődött azért, mert nem ő furikázhatott minket. Bocsesz, babám, de negyvenkét évesen nem kell, hogy egy fiamkorú csenevész játssza nekem a nagy sofőrt! Egyébként is utálom, ha visznek. Tudok és szeretek vezetni, neked meg kurvára nem kéne itt lenned, ha csak tátod a szád, mint valami kuka. Kiküldeném a picsába, de úgyis ellenállna, veszekedni meg Deon anyja előtt nagyon nincs kedvem, mert csúnya seggbe rúgással végződne. A nagyszájúságot nem mindenkitől viselem el, főleg nem egy olyan helyzetben ücsörgő csírától, mint Shinji. Öt év testőrködés? Majd ha tizenöt lesz, beszélgethetünk. Főleg, mert ha él még akkor, az azt jelenti, hogy meg tudta védeni Deont, ami azért nem kis teljesítmény lesz.
Tisztelettudóan megköszönöm az ételt, mikor minden elhatározásom ellenére egy második onigirit is megettem, mire a színésznő arcán halvány mosoly jelenik meg újra, majd beszédbe elegyedek vele. Persze kint hagy mindent, hogy ha még megkívánnánk valamit, elvehessük és talán a gyerekei is esznek majd egy pár falatot. Bár ahogy Deont ismerem, ha nincs mozarella, annyira azért nem jó az étvágya. Kis flúgos... Nem is értem, mit eszik azon a semmihez sem hasonlító, kajának erős túlzással nevezhető vackon, pedig évek óta én takarítom el utána azt a pár maradék falatot, amit már nem bír magába tömni. Se íze, se bűze, a srác mégis megőrül érte. Ha azt mondja, nem éhes, de elővadászol egy keveset ebből a rettenetből, tutira leül enni. Sosem fogom megérteni, de így a jó, Deont nem is kell érteni, mert különben komoly fejfájást kap az ember. Tipikusan azt a kérdést boncolgatom vele kapcsolatban, mint a „Mi lenne, ha a férfiak megértenék a nőket?”. Káosz. Kihalnának a férfiak, mert szétmenne a fejünk a sok bugyutaságtól. Vagy valami hasonló. De minimum megkattannánk. A kölyök se normális, bármennyire is próbálja megjátszani.
Citromos kávé... Ez annyira rémes, hogy zárt magányomban kipróbálom. Csak tejet ne tegyen a kávéba szerencsétlen Asaménak, mert jó ideig a budi rabjává teszi a yakuzát. Bár ki tudja, lehet, hogy pont ez a cél. Most még csak citromos, később tejes, aztán egy kósza buli érdekében egyszerre a kettő. Kitelik Deontól.
Tisztelettudóan megköszönöm az ételt, mikor minden elhatározásom ellenére egy második onigirit is megettem, mire a színésznő arcán halvány mosoly jelenik meg újra, majd beszédbe elegyedek vele. Persze kint hagy mindent, hogy ha még megkívánnánk valamit, elvehessük és talán a gyerekei is esznek majd egy pár falatot. Bár ahogy Deont ismerem, ha nincs mozarella, annyira azért nem jó az étvágya. Kis flúgos... Nem is értem, mit eszik azon a semmihez sem hasonlító, kajának erős túlzással nevezhető vackon, pedig évek óta én takarítom el utána azt a pár maradék falatot, amit már nem bír magába tömni. Se íze, se bűze, a srác mégis megőrül érte. Ha azt mondja, nem éhes, de elővadászol egy keveset ebből a rettenetből, tutira leül enni. Sosem fogom megérteni, de így a jó, Deont nem is kell érteni, mert különben komoly fejfájást kap az ember. Tipikusan azt a kérdést boncolgatom vele kapcsolatban, mint a „Mi lenne, ha a férfiak megértenék a nőket?”. Káosz. Kihalnának a férfiak, mert szétmenne a fejünk a sok bugyutaságtól. Vagy valami hasonló. De minimum megkattannánk. A kölyök se normális, bármennyire is próbálja megjátszani.
Citromos kávé... Ez annyira rémes, hogy zárt magányomban kipróbálom. Csak tejet ne tegyen a kávéba szerencsétlen Asaménak, mert jó ideig a budi rabjává teszi a yakuzát. Bár ki tudja, lehet, hogy pont ez a cél. Most még csak citromos, később tejes, aztán egy kósza buli érdekében egyszerre a kettő. Kitelik Deontól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése