Tatsuki
Kellemesen elbeszélgetek Yanamival. Okos nő, ügyesen bánik a szavakkal és sok minden érdekli. Nem akar belemászni az ember személyes terébe, finoman súrolja csupán azt, hogy azért megismerhessen, de ne váljék ettől tolakodóvá. A modora, visszafogottsága és nyugalma engem is szelíddé tesz, és komolyan csodálnom kell azért Deont, hogy egy ilyen nőt képes volt magától távol tartani. Hatalmas szívű anya, akinek minden pillanatban a gyerekei az elsők, a férje a második és minden más, köztük önmaga is, csak ezután kerülhet a sorba. Sokat lendít rajta, hogy emberi szót hall, hiszen egy olyan ismert és közkedvelt személy, mint ő, most teljesen egymaga maradt, hogy a fia elköltözött, a lánya pedig megzuhant, ráadásul ő sem hagyja el a házat, hogy ne érjék kellemetlen kérdések. Jót tesz neki az egyszerű csevegés, a semmiségek megvitatása. Ráadásul érdeklik a művészetek és elég szabadgondolkodású ahhoz, hogy el tudja fogadni Deont. Úgy veszem ki a szavaiból, hogy cseppet sem rázta meg, hogy a fiacskája ékszereket tetetett velem a bőrébe, aminek örülök.
Szelíden engedi útjára Shinjit, cseppet sem neheztelve rá azért, mert elvonul telefonálni, s mikor a kölyök visszatér, ugyanolyan szívélyesen fogadja, mint az első pillanatban. Bámulatos, mennyi szeretetet képes termelni. Deon tényleg az anyjára ütött, külsőleg és belsőleg is. Ahogy beszélgetek Yanamival, az az érzésem támad, hogy ha a kölyök nőnek születik, pont ilyenné vált volna. Én viszont örülök, hogy srác lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése