356.

Tatsuki

Végül Deon csak megjelenik nyomában a kishúgával. Nézem a lány arcát, rögzítem minden vonalát, próbálom elképzelni őt azzal az áhítattal, amivel le akarom rajzolni, de fél tőlem, vagy én nem tudom, mert nem néz rám. Szégyenlősen int Shinjinek, majd kerülve a pillantásomat nekem is, miközben leül. Az anyja megrója, amiért ennyire tiszteletlen, én azonban nem hibáztatom, a mellettem ülő kölyök a maga nemében egészen helyes srác, engem meg nyilván rondának vél a markáns állkapcsom, kemény pillantásom miatt és megannyi fémmel a bőrömben.


Alighogy levívjuk Deonnal a magunk szokásos kis csatáját, zsebemben megszólal a telefonom. Csak azért nem némítom el és hagyom a francba, mert a dallam Bakarié, ő pedig csak akkor hív, ha tényleg szükséges. Bocsánatot kérek, aztán visszahúzódom, hogy fogadjam a hívást.

- Mondd!

- Van egy rossz hírem. Lux limuzinja most parkol le a fehér terepjáród mögé – közli semleges hangon. Átfut rajtam a Hú-bassza-meg!, több ötlet pördül végig az agyamban, mihez kezdjek most, és nem tagadom, magam előtt hulla mindegy úgyis, hogy megriaszt a tény, hogy ennyire közel került a kölyökhöz. Ha most a vállamra kapnám Deont és rohanni kezdenék vele, nem lennénk előrébb, ezért kénytelen leszek kitalálni valamit, amivel elkerülöm a vérontást és a hepajt.

- Erről kicsit előbb is szólhattál volna – morgom dühösen, ridegen Bakarinak.

- Majd ledumáljuk. Most mi lesz?

- Imádkozunk – közlöm, azzal bontom a vonalat. Összeszedem magam, mert most nagyon helyén kell lennie az eszemnek, s az eddig látható kedélyesség eltűnik az arcomról, helyét átveszi a keménység és a könyörtelenség. Immár az alvilági kutya vagyok, amelyik védelmezi az élete árán is akár a gazdáját.


Ahogy a két kölyökre nézek, látom, hogy tisztában vannak vele, hogy kurva nagy szar van, ezért eszemben sincs kertelni. Deon meredten bámul rám, leteszi a csészét és feláll az asztaltól, ugyanakkor Shinji sem marad tétlen, igyekszik megtudni, mi van, miközben ő is felkel. A hármunk nyugtalansága kihat Yanamira és Ayakora, de ők most másodlagosak, nekünk gyorsan kell cselekednünk.

- Megtalálta a kiskaput – jelentem ki. Deon azonnal érti, hogy kiről beszélek, mert az arcára kiül a döbbenet és a rémület, aztán azonnal lekapja a széke támlájára akasztott kabátot és megindul az ajtó felé.