El kell ismernem, a vén kecske ért hozzá, hogyan bújtassa szép köntösbe a szavait, de Deon sem marad el, noha nem fogalmaz annyira csomagolva, mégsem szeghetem neki egyértelműen, hogy sértő, ahogy beszél. Egészen jól teljesít ahhoz képest, hogy tudom róla, hogy Lux egy rém a szemében. Meg is értem, hogy tart tőle, a szépen megmunkált mondatok mögött olyan kegyetlen tartalom bujkál, amivel végül csak padlóra küldi a kölyköt. Nem is marad egy perccel sem tovább, látja, hogy célt ért és ezért képes lennék megfojtani, azonban kénytelen vagyok nyugton maradni, mert ha most tényleg lenyúlok ennek a rohadéknak a torkán és felhúzom a beleit, a hazám ellen vétek.
Nem akadályozom meg Shinjit abban, hogy segítsen nekem, noha egymagam is elbírnék Deonnal. Jobb az, ha a kölyök tapasztal egy kicsit a srácból, hiszen mostantól vele lesz, vigyáznia kell rá, amihez igenis ismernie kell. Abból viszont nem engedek, hogy Deon mellett maradjak. Én vagyok az, aki látom, ha elaludni készül, vagy minden rinya nélkül felfogom a haját, ha rókázik, ahogy észreveszem még időben, ha valamilyen kitörésre készül és kezelni is tudom a helyzetet, ezért utasítom, hogy tegye meg, amit a védence akar. Nem tetszik neki a dolog, de leszarom.
Végül Deon elrendezi magát menetkészre, így nem hagy más választást nekem, minthogy beüljek a volán mögé és bevárva Shinjit elhajtsak az Elerden-otthontól. Persze a mellettem lévő kölyök csak eddig bírta cérnával, amint elindulunk, sűrű, kövér könnyeket hullatva sírni kezd. Rémes állapotban van, pedig úgy örültem, hogy már hamarosan túlvan ezen a kurva rémálmon és reméltem, hogy egy hetet hagynak neki nyugton. Nem, Luxnak már ketyeg az óra, a hátralévő ideje nem olyan sok, hogy hosszasan várakozzon. Amúgy is éveken keresztül csak arra várt, hogy visszatérhessen Japánba és megszerezhesse Deont. Ebből nem eszik, ha bele is döglöm, de megakadályozom!
A visszapillantóba nézek. Direkt úgy vezetek, hogy a BMW tudjon követni. Trükközhetnék, lerázhatnám Shinjit a picsába, de az eszem azt diktálja, látnia kell, mire számíthat Deontól és azt, hogyan kell viselkednie, különben képtelen lesz helytállni a kölyök mellett, az pedig mindkettőjüknek szarul fog esni. A sárga kis Suzuki már rég nincs a nyomomban, miután lekanyarodtam a Seichirou-kúria felé vezető irányról, Bakari vette a célzást, s ment a dolgára. Egy közeli, fás, nyugodt helyet keresek, s mivel hideg van, ajánlom a kis taknyoknak, hogy ne a parkban akarjanak hintázni, hanem kockuljanak, különben pórul járnak. Nincs jó kedvem és ilyenkor minden gyerek jobb, ha távol marad tőlem, mert az olyan vézna, gyenge kis emberkezdemények, mint ők, a kedvenc célpontjaim a feszültség levezetésére.
Nem akadályozom meg Shinjit abban, hogy segítsen nekem, noha egymagam is elbírnék Deonnal. Jobb az, ha a kölyök tapasztal egy kicsit a srácból, hiszen mostantól vele lesz, vigyáznia kell rá, amihez igenis ismernie kell. Abból viszont nem engedek, hogy Deon mellett maradjak. Én vagyok az, aki látom, ha elaludni készül, vagy minden rinya nélkül felfogom a haját, ha rókázik, ahogy észreveszem még időben, ha valamilyen kitörésre készül és kezelni is tudom a helyzetet, ezért utasítom, hogy tegye meg, amit a védence akar. Nem tetszik neki a dolog, de leszarom.
Végül Deon elrendezi magát menetkészre, így nem hagy más választást nekem, minthogy beüljek a volán mögé és bevárva Shinjit elhajtsak az Elerden-otthontól. Persze a mellettem lévő kölyök csak eddig bírta cérnával, amint elindulunk, sűrű, kövér könnyeket hullatva sírni kezd. Rémes állapotban van, pedig úgy örültem, hogy már hamarosan túlvan ezen a kurva rémálmon és reméltem, hogy egy hetet hagynak neki nyugton. Nem, Luxnak már ketyeg az óra, a hátralévő ideje nem olyan sok, hogy hosszasan várakozzon. Amúgy is éveken keresztül csak arra várt, hogy visszatérhessen Japánba és megszerezhesse Deont. Ebből nem eszik, ha bele is döglöm, de megakadályozom!
A visszapillantóba nézek. Direkt úgy vezetek, hogy a BMW tudjon követni. Trükközhetnék, lerázhatnám Shinjit a picsába, de az eszem azt diktálja, látnia kell, mire számíthat Deontól és azt, hogyan kell viselkednie, különben képtelen lesz helytállni a kölyök mellett, az pedig mindkettőjüknek szarul fog esni. A sárga kis Suzuki már rég nincs a nyomomban, miután lekanyarodtam a Seichirou-kúria felé vezető irányról, Bakari vette a célzást, s ment a dolgára. Egy közeli, fás, nyugodt helyet keresek, s mivel hideg van, ajánlom a kis taknyoknak, hogy ne a parkban akarjanak hintázni, hanem kockuljanak, különben pórul járnak. Nincs jó kedvem és ilyenkor minden gyerek jobb, ha távol marad tőlem, mert az olyan vézna, gyenge kis emberkezdemények, mint ők, a kedvenc célpontjaim a feszültség levezetésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése