Megfertőzte HIV-vel... valami szajhán keresztül... Ezen még mindig nem tudok túllendülni. Akkora ötlet... és annyira durva, kegyetlen... Tatsuki mindigis a könyörtelenségével győzte meg azokat, akiknek a szép szó nem volt elég. Nyilván nem egyszer küldte haza Luxot, hogy eddig fajultak a dolgok és ahogy őt ismerem, mindent elintézett, hogy az öreg kínai vissza se tudja követni, kitől szedte össze a vírust. „Halott ember”, ez visszhangzik a fejemben és őszintén megmondva nyugalommal tölt el. Már várom azt a napot, amikor Lux ráébred, hogy maradék harminc éve akár a harmadára is csökkent és elhúz a picsába.
- Dohánybolt? - kérdezi meg a sofőr, én pedig bólintok. - Ez nem olyan infó, amit szét kéne osztanod otthon – jegyzi meg csendesen. - Egyelőre, ha nem muszáj, ne beszélj róla. Leszarom, mit szólnának hozzá, inkább azért kérem ezt, mert az alvilági tevékenységek és a yakuzáké nem egyeztethető össze. Bár... ki tudja...? - gondolkodik el komolyan. - Asame, Ryuuichi és a testőröd értesüljön erről a lépésemről, mert mostantól a vérével senki sem kerülhet kapcsolatba a közeledben – jelenti ki végül határozottan. Egy apró mosoly kúszik a számra, hiszen Tatsuki még most is csak azzal van elfoglalva, hogy mindentől megóvjon. Hihetetlen egy manusz, de komolyan. Annyira ráállt arra, hogy védjen, hogy az elképeszt.
- Jól van, akkor egy kupaktanács keretein belül megvitatom ezt velük.
- Arra készülj fel, hogy nem leszel visszatapsolva, hogy kiálltál Lux elé – figyelmeztet.
- Nyilván nem, de nem érdekel – közlöm nyíltan. - Egyébként sem tehettem mást, mert ha megsértenénk Luxot, csak vérszomjassá tennénk, az pedig senkinek sem lesz jó. Ha vadászokat küldött Asame nyakára, akkor nem fog visszarettenni. Egyelőre muszáj elérnünk, hogy nyugalom legyen, hogy Asame minél előbb talpra álljon a lövéséből. Ez a legfontosabb – jelentem ki, mire Tatsuki ajkán mosoly jelenik meg. - Hiroto, Hitsuji egykori pártfogoltja nem tudom, mikor foglalhatja el a helyét, amikor legutóbb kérdeztem róla, még altatásban tartották. Egy mínusz. Asame a másik, szóval sok súly húzza Nishida vállát. Ez így nem oké, én viszont rohadtul nem látok át dolgokat és teljesen hasznavehetetlen vagyok bizonyos kérdésekben.
- Túlzott elvárások – löki nekem könnyedén.
- Racionális meglátás, ennyi – vetek ellent nyugodtan. - Egyelőre csak a mentalitásom van meg ahhoz, hogy yakuza legyek, ezt be kell látnunk.
- Tény – ért velem egyet kurtán, majd leparkol a boltnál és felém fordul. Megvárja, míg rendbe teszem az ábrázatomat a visszapillantóban ellenőrizve az eredményt, majd kiszállunk és belépünk a boltba. Engem már ismernek és szúrós szemmel néz rám a két eladó, ám ahogy Tatsuki viszonozza ezt a pillantást, meghúzzák magukat. - Teljeskörű kiszolgálást kérek a fiúnak – közli határozottan, mire a két férfi meghajol és elkezd körbeugrálni.
Hosszas vacillálás eredményeképp kétfajta cigaretta mellett döntök. Az egyik egy kellemes, eperlevelekkel ízezett, édeskés cucc, az lesz az enyém, Asaménak pedig valamivel markánsabbat választok, és rohadtul reménykedek benne, hogy ízleni fog neki. Már csak a citromra van szükségem, amit sokkal kevesebb idő alatt szerzünk be. Otthon levetem a cipőm és a kabátom, majd a konyhába csattogok. A házinénitól kérek egy kávét Asaménak, de tej nélkül, amitől alaposan meglepődik, de ténykedésemet illetően több kétsége támad, mint annak, hogy a ház ura örülni fog az ízezetlen feketének. A citromnak levágok a hasából, majd egy kistányérra cukorágyat készítek neki és miután két lukat fúrtam rá, ami közben még a szemembe is jut a savas levéből, ráfektetem a levágott részénél és a lukakba az Asaménak választott cigiből betűzök egyet-egyet. Tatsuki alaposan kiröhög, mikor meglátja az újfajta dohány tálalását és mellette a bögre masszív feketét, az ajtófélfának támaszkodva, fejét csóválva néz rám, de szólni egy szót sem szól. Helyes. Belegyömöszölöm Shinji cigije mellé az övtáskámba a két újfajta tüdőgyilkost, majd tálcára teszem a bögrét és a kistányért, végül nagy műgonddal Asame szobájába megyek. Belépve rajta széles vigyor terül el a képemen, csak nem bírom ki komoly pofával, bármennyire is elszántam erre magam, s az ágyhoz sétálok, hogy amennyiben észnél van a drágám, megajándékozzam a szerzeményeimmel.
- Dohánybolt? - kérdezi meg a sofőr, én pedig bólintok. - Ez nem olyan infó, amit szét kéne osztanod otthon – jegyzi meg csendesen. - Egyelőre, ha nem muszáj, ne beszélj róla. Leszarom, mit szólnának hozzá, inkább azért kérem ezt, mert az alvilági tevékenységek és a yakuzáké nem egyeztethető össze. Bár... ki tudja...? - gondolkodik el komolyan. - Asame, Ryuuichi és a testőröd értesüljön erről a lépésemről, mert mostantól a vérével senki sem kerülhet kapcsolatba a közeledben – jelenti ki végül határozottan. Egy apró mosoly kúszik a számra, hiszen Tatsuki még most is csak azzal van elfoglalva, hogy mindentől megóvjon. Hihetetlen egy manusz, de komolyan. Annyira ráállt arra, hogy védjen, hogy az elképeszt.
- Jól van, akkor egy kupaktanács keretein belül megvitatom ezt velük.
- Arra készülj fel, hogy nem leszel visszatapsolva, hogy kiálltál Lux elé – figyelmeztet.
- Nyilván nem, de nem érdekel – közlöm nyíltan. - Egyébként sem tehettem mást, mert ha megsértenénk Luxot, csak vérszomjassá tennénk, az pedig senkinek sem lesz jó. Ha vadászokat küldött Asame nyakára, akkor nem fog visszarettenni. Egyelőre muszáj elérnünk, hogy nyugalom legyen, hogy Asame minél előbb talpra álljon a lövéséből. Ez a legfontosabb – jelentem ki, mire Tatsuki ajkán mosoly jelenik meg. - Hiroto, Hitsuji egykori pártfogoltja nem tudom, mikor foglalhatja el a helyét, amikor legutóbb kérdeztem róla, még altatásban tartották. Egy mínusz. Asame a másik, szóval sok súly húzza Nishida vállát. Ez így nem oké, én viszont rohadtul nem látok át dolgokat és teljesen hasznavehetetlen vagyok bizonyos kérdésekben.
- Túlzott elvárások – löki nekem könnyedén.
- Racionális meglátás, ennyi – vetek ellent nyugodtan. - Egyelőre csak a mentalitásom van meg ahhoz, hogy yakuza legyek, ezt be kell látnunk.
- Tény – ért velem egyet kurtán, majd leparkol a boltnál és felém fordul. Megvárja, míg rendbe teszem az ábrázatomat a visszapillantóban ellenőrizve az eredményt, majd kiszállunk és belépünk a boltba. Engem már ismernek és szúrós szemmel néz rám a két eladó, ám ahogy Tatsuki viszonozza ezt a pillantást, meghúzzák magukat. - Teljeskörű kiszolgálást kérek a fiúnak – közli határozottan, mire a két férfi meghajol és elkezd körbeugrálni.
Hosszas vacillálás eredményeképp kétfajta cigaretta mellett döntök. Az egyik egy kellemes, eperlevelekkel ízezett, édeskés cucc, az lesz az enyém, Asaménak pedig valamivel markánsabbat választok, és rohadtul reménykedek benne, hogy ízleni fog neki. Már csak a citromra van szükségem, amit sokkal kevesebb idő alatt szerzünk be. Otthon levetem a cipőm és a kabátom, majd a konyhába csattogok. A házinénitól kérek egy kávét Asaménak, de tej nélkül, amitől alaposan meglepődik, de ténykedésemet illetően több kétsége támad, mint annak, hogy a ház ura örülni fog az ízezetlen feketének. A citromnak levágok a hasából, majd egy kistányérra cukorágyat készítek neki és miután két lukat fúrtam rá, ami közben még a szemembe is jut a savas levéből, ráfektetem a levágott részénél és a lukakba az Asaménak választott cigiből betűzök egyet-egyet. Tatsuki alaposan kiröhög, mikor meglátja az újfajta dohány tálalását és mellette a bögre masszív feketét, az ajtófélfának támaszkodva, fejét csóválva néz rám, de szólni egy szót sem szól. Helyes. Belegyömöszölöm Shinji cigije mellé az övtáskámba a két újfajta tüdőgyilkost, majd tálcára teszem a bögrét és a kistányért, végül nagy műgonddal Asame szobájába megyek. Belépve rajta széles vigyor terül el a képemen, csak nem bírom ki komoly pofával, bármennyire is elszántam erre magam, s az ágyhoz sétálok, hogy amennyiben észnél van a drágám, megajándékozzam a szerzeményeimmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése