36.

Asame

- Holnap? - hajol meg Akihito is és én is. - Nekem ideje hazamennem, rá kell nézni még a dojo dolgaira is – fordul most már felém, én pedig csak bólintok a kölyöknek, hogy menjen enni. Most érzem, hogy Akihito valamit el akar mondani, ami már nem igazán tartozik rá és így jobb, ha megy. Elkezdek pakolni, összeszedem a kardokat a földről.

- Gondok vannak? - kérdezem őszintén, befejezve a pakolást és leülök seizába az egyik tatamira.

- Nem, dehogy, csak mostanában elhanyagoltam a dolgokat – vallja meg őszintén. - Tudod jól, hogy szólnék, ha úgy lenne. Viszont az információk, amiket kértél, holnapra meglesznek. Legalábbis ezt ígérte a forrásom. A kölyök viszont ügyes és látom rajta, hogy tanulni akar. Azt meg még inkább, hogy eltökélt szándéka, hogy téged bosszantson – nevet fel.

- Azt én is szoktam látni rajta – válaszolom kimérten, majd felállok és elindulok átöltözni. Akihito miatt nem aggódom, kitalál magától is az ajtón meg a házból. Elindulok, veszek egy forró zuhanyt. Elgondolkodom újra. A kölyök tényleg tanítható és én is láttam rajta a lelkesedést. Most az egyszer engedek a kérésének, a gyakorlóruhát megkapja. A forró zuhany teljesen ellazít, s hagyja, hogy újra kiürítsem elmémet teljesen. Hosszú percekig ázom a víz alatt, majd derekamra tekerve egy törülközőt elindulok felöltözni.


Miután végeztem, én is felmegyek a konyhába. Bármennyire hihetetlen, még a yakuzák is megéheznek, én meg most kezdek farkaséhes lenni. Belépek az ajtón, majd leülök az asztalhoz. Ayako azonnal sürögni kezd, hogy menjek az étkezőbe, megtálal és kiviszi nekem az ételt, de leintem. Jó nekem itt is, és kíváncsi vagyok, a kölyök mit mond a mai nap kezdéséről. Azt sejtem, hogy itt már nem lesz olyan jól nevelt, mint a dojoban, de nem is várnám el tőle.