363.

Deon

Megmosolygom, hogy Asame a fél tálcát az ölembe tolja. Együtt jobb enni, ez igaz, meg a kajamennyiség sem annyi, amennyi neki ideális lenne, de szerintem ketten sem bírjuk elpusztítani, én is viszonylag hamar fel fogom adni a küzdelmet, ha nekilátok. De legalább egyikünk sem térne aludni üres gyomorral. Nem mintha hat után egészséges lenne enni, ez azonban lényegtelen. Viszont nem vagyok túlzottan éhes. Nem annyira, hogy ilyenkor még egyek.


Meglepetésemre Asame komolyan veszi a kérdést, mert többször végigmér elgondolkodó képet vágva. Kihívó pillantást mellékelek hozzá és még az is megfordul a fejemben, hogy leveszem a pólómat, ám tekintettel a vérmérsékletére inkább nem szórakozom ilyesmivel. Helyette megvárom, mit talál ki, addig pedig a válaszra nyomok a Nokián.


Rózsaszín Hello Kitty… - még magamban is undorral ejtem ki ezt a három szót. What the fuck?!

- Na tudod, mit?! Sunnyugj szépen el a fenébe! – válaszolok rá így, de mosolyogva. Lehet, hogy Asame nem bírja a kritikát, mert a számba töm egy falat ételt. Megjátszott sértődöttséggel rágom össze, majd nyelem azt le, a szemeim azonban érzem, hogy elárulnak. Elárulják, hogy igazából vidám vagyok. Végül rendes választ is kapok, ami egyszerre lep meg és húzza számat mosolyra. Még egy falatot letolok a torkomon, aztán azzal végezve pötyögni kezdek. – Már beszéltünk erről, hogy egy tetoválás számomra túl végleges. Nem tudok magamon semmit elképzelni. Másét szeretem, a sajátomat idővel utálnám, mert az a tudat, hogy nem tudom kicserélni, leszedni, nem tudok tőle sehogy sem megszabadulni, egyszerűen kinyírna – ismerem be. – Elhoztam anyáéktól a laposgépemet, majd megmutatom, csak az idei évben hányféleképpen néztem ki. Folyton változtatok a külsőmön, másmilyenre festem és nyírom a hajam, kétszer ugyanúgy ritkán sikerül felöltözni, meg ilyenek. Emellé sehogy sem fér be egy tetkó. Még az ékszereim mennyisége sem végleges – jelentem ki elvigyorodva. – Lehet, hogy holnap megunom valamelyiket és egyszerűen kiveszem – magyarázom vállat vonva. Ügyesen eltusolom, hogy már tudom, hogy újabbat akarok. Na nem, az őszinte beszéd sokkal jobb. – De amúgy reményeim szerint hamarosan lesz egy újabb – teszem hozzá, mikor befejeztem és elküldtem az sms-t Tatsukinak.


„Macska? Szeretem a macskákat, de inkább élőt szeretnék. Valami szépet. Már megemlítettem anno Asaménak, aztán hagytam érlelni az ötletet. Meg nem is volt aktuális, Fei miatt elég sok hepaj volt. Úgy gondoltam, ha majd lecsillapodnak a dolgok, újra előveszem a témát. Már azt is tudom, hogy menhelyről szeretnék választani egyet. De addig nem, amíg Asame nem akarja.”


Ezután Shinjinek is írok: „Be tudod hozni Asame szobájába a gépemet?”, majd folytatom az evést, mert az első két falat meghozta az étvágyam.