- Igen, emlékszem még rá – mondom kimérten. - Akkor én is mondtam, hogy nem rajongok értük, úgyhogy szerintem kvittek vagyunk – mosolyodom el és rágyújtok abból a cigiből, amit ő hozott, most már citromleves füstszűrő nélkül. Egész kellemes így is, bár tény, hogy a citrom dobott rajta valamit. Megnézem a csomagolását, lehet, áttérek erre, ki tudja, mindenesetre változatosságnak jó. Mikor megemlíti az újabb pirszinget, ismét csak rápillantok. Semmi bajom az ékszereivel, sőt, még tetszenek is, inkább csak azon gondolkodom el, vajon hova tetetné be. Pár perc után végül inkább arra jutok, inkább megkérdezem, mert valószínűleg ezt kitalálni úgysem fogom. - És hova szeretnéd azt az újabbat? - kérdezem tőle őszinte kíváncsisággal, mert tényleg érdekel. Szerintem rájöhetett amúgy is, hogy tetszik rajta az ékszeráradat. Ekkor eszembe jut valami. Arrébb csúszom tőle, az ágy másik oldalára. Éljen a franciaágy. Benyúlok az ottani éjjeliszekrény fiókjába és kiveszek belőle egy ezüstláncot, amin egy egyszerű medál lóg. Még anyámtól kaptam. A medál hátuljába kanjikkal a következő szöveg van belevésve: „A keménységnek becsület nélkül nincs értelme. A becsület minden”. Visszacsúszom mellé és elé lógatom a láncot. - Még anyámtól kaptam – kezdek bele csendesen. - Szeretném, ha a tiéd lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése