Az utolsó sms-re már nem válaszolok vissza, csak mosolyogva megcsóválom a fejem és végre tényleg felöltözöm. Nem kerítek már nagy feneket annak, hogy a testőrök egyenruháját varázsoljam magamra, így csak belebújok egy fekete nadrágba és felveszem a fekete garbómat. Most éjszakára bőven sok még így is. Áttörlöm a hajamat, majd felkapva a laptopot és a hozzá tartozó töltőt bebújok cipőmbe és elindulok Asame-sama szobája felé. Az ajtóhoz érve kopogok egy rövidet és megvárom, míg engedélyt kapok belépni. Amint ez megtörténik, meg is teszem, s meghajolva leteszem a dohányzóasztalra a laptopot, illetve csak tenném, de Deon kinyújtja a kezét ezzel is jelezve, hogy adjam oda neki. Úri kiszolgálást akar, hát jó... Odaviszem neki a gépet, majd elindulok kifelé elköszönve tőlük.
- Egyébként mennyire vagy mazochista? - kérdezi meg elvigyorodva, mielőtt kiléphetnék az ajtón. Semennyire, bár amint látom, melletted nem lesz ennyire egyszerűen tartható az állítás.
- Nem ostorozom magam minden este bűnbocsánatért esedezve, ha erre voltál kíváncsi, de melletted azt sem merem kijelenteni teljes nyugalommal, hogy nem vagyok az. Félek, ezen állításomat hamar megcáfolnád – mondom komolyan, Deon pedig elröhögi magát. Jól van, jön még kutyára gyorsvonat, ne aggódj.
- Szóval csak minden második este. Oké, ezt megjegyeztem – vigyorog még mindig. Előveszem zsebemből a tollat és a jegyzettömböt, majd Deon ölébe dobom.
- Csak hogy legyen hova jegyzetelni – kacsintok rá, s közben azért Asame-samára pillantok, aki csak figyeli rögtönzött műsorunkat rezzenéstelen arccal. Magamban megmosolygom a dolgot, még szerintem élvezi is ezt az egészet.
- A fejemből nem hagyom el az infókat - mondja vicc nélkül. - Nyugodtan tedd el - adja vissza mindkettőt -, szükséged lesz ezekre, hogy felírd, miért kell ostoroznod magad, hátha te felejtesz el valamit, ami miatt aztán nekem kell megbüntetnem téged - fejti ki ördögi vigyorra húzva a száját. Visszalépek hozzá és zsebre rakom őket.
- Megkönnyítem a dolgod, holnap hozok neked ostort, így le lesz tudva a büntetés és a nem létező mazochizmusom is egyszerre... - indulok el megint kifelé. Asame-samának pihennie kell, nem a mi szópárbajunkat hallgatni, amit szívesen folytatok még órákig, ha Deon így gondolja.
- Rendben - egyezik bele vigyorogva, én pedig meghajolva végül távozom a szobából.
- Egyébként mennyire vagy mazochista? - kérdezi meg elvigyorodva, mielőtt kiléphetnék az ajtón. Semennyire, bár amint látom, melletted nem lesz ennyire egyszerűen tartható az állítás.
- Nem ostorozom magam minden este bűnbocsánatért esedezve, ha erre voltál kíváncsi, de melletted azt sem merem kijelenteni teljes nyugalommal, hogy nem vagyok az. Félek, ezen állításomat hamar megcáfolnád – mondom komolyan, Deon pedig elröhögi magát. Jól van, jön még kutyára gyorsvonat, ne aggódj.
- Szóval csak minden második este. Oké, ezt megjegyeztem – vigyorog még mindig. Előveszem zsebemből a tollat és a jegyzettömböt, majd Deon ölébe dobom.
- Csak hogy legyen hova jegyzetelni – kacsintok rá, s közben azért Asame-samára pillantok, aki csak figyeli rögtönzött műsorunkat rezzenéstelen arccal. Magamban megmosolygom a dolgot, még szerintem élvezi is ezt az egészet.
- A fejemből nem hagyom el az infókat - mondja vicc nélkül. - Nyugodtan tedd el - adja vissza mindkettőt -, szükséged lesz ezekre, hogy felírd, miért kell ostoroznod magad, hátha te felejtesz el valamit, ami miatt aztán nekem kell megbüntetnem téged - fejti ki ördögi vigyorra húzva a száját. Visszalépek hozzá és zsebre rakom őket.
- Megkönnyítem a dolgod, holnap hozok neked ostort, így le lesz tudva a büntetés és a nem létező mazochizmusom is egyszerre... - indulok el megint kifelé. Asame-samának pihennie kell, nem a mi szópárbajunkat hallgatni, amit szívesen folytatok még órákig, ha Deon így gondolja.
- Rendben - egyezik bele vigyorogva, én pedig meghajolva végül távozom a szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése