365.

Deon

Nem bírom ki, hogy ne hecceljem Shinjit. Ugyan az sms-csatában enyém lett az utolsó szó, de mint írtam neki, szóban akarom lejátszani a végét. Kapok azon az ötleten, amit Asame vetett fel, hiszen ha arról nem szólnak a papírok, a testőröm mazochista-e, akkor nem marad más választásom, mint megkérdezni, hogy újabb ismerettel bővülhessünk vele kapcsolatban. Nem mintha láttam volna az aktáját, de igazából nem is érdekel. Míg hecceljük egymást, bekacsolom a gépemet, aztán kikelek az ágyból, hogy keressek a közelben egy konnektort, mert szegény lapos már elég öreg ahhoz, hogy ne bírja sokáig szuflával. Be fogom hajtani Shinjin azt az ostort. Szerintem ez simán poén. Bár érdekes mutatvány lesz, amikor használom is rajta. Nem igazán vagyok egy szadista alkat, de ez annyira magát kínáló lehetőség, hogy képtelenség kihagyni. Miután bedugtam a dugacsot, visszafészkelem magam a helyemre és az ölembe veszem a gépet. Persze Asame kap a témán, mindjárt perverzkedésbe fordítja át a mi kis ostoros dolgunkat, én pedig belemegyek a játékba. Ügyesen kikerülöm, hogy eláruljam, tetszene-e a szado-mazo, mert igazából nem tudom. Van hajlamom a szadizmusra és a mazochizmusra is, de hogy ezt belevegyítsem a szeretkezéseinkbe... Más világ jönne el ránk, azt hiszem. Mázli, mert Asame figyelmét elkerüli, hogy nem tudta meg, odavagyok-e az ilyen játékokért. De azért sűrűn remélem, hogy miután felgyógyult, nem jut eszébe az ágyhoz kötözni, mert tutira sikítófrászt kapok. És valszeg azt sem fogja élvezni, amikor egy óvatlan pillanatban, mikor már majd azt hiszi, hogy túlléptem a dolgon, felcserélem a kettőnk közti felállást. Elég... bizarr lenne.


A fejmosásom viszont nem felejti el, ezért lesütöm a tekintetemet és nem válaszolok azonnal. Kicsit bővebb fejmosásra számítottam, ám mivel kurtán csesz csak le, sokkal hatásosabb eredményt ér el vele, mint egy litániával. Nem mondom, hogy magamtól nem jutottam el oda, hogy kicsit bánjam, hogy elhallgattam, eltusoltam előle a dolgot, de azért én sem kezdtem önostorozásba. A cél szentesíti az eszközt. Néha. És hazudni például nem hazudtam egy szóval sem, még csak kegyességből sem. Amúgy sem hiszek az utóbbi helyességében sem.


Kellemes ez az új íz, igazán finom. Azt hiszem, megtaláltam a hozzám passzoló cigit. Persze ez nem jelenti azt, hogy leszokom a másoktól való kunyerálásról, mert a változatosság gyönyörködtet.

- Tudod, Asame... - kezdem komolyan, hátradőlve –, én nem akarok mentegetőzni, mert nem érzem úgy, hogy az használna, vagy egyáltalán szükséges lenne. Egyszerűen arról van szó, hogy a makacsságod néha nem a legjobb tulajdonságod és könnyebb volt szépen elhallgatni, hogy milyen nap van, mint megkockáztatni, hogy veszekedni kell veled – folytatom magam elé nézve. – Kicsit sem voltunk benne biztosak, hogy nem találsz majd ki valami olyat, nem szívod fel magad annyi erővel, amivel eljutsz a temetésre. Nem akarom rád testálni, hogy igen, ez a te hibád, magadnak köszönheted, mert ebben mind részt vettünk. Haragudhatsz ránk, de tudod te is, hogy akármiért nem játsszuk be ezt. – Azzal újabbat szívok az eperlevelekkel ízezett, édeskés cigarettámból.

- Ismerem magam - mondja komolyan. Most nem nézem Asamét, az orrom előtt kavargó, fehér cigifüstöt figyelem, de a hangjából ítélve talán egy kicsit mosolyog. Mérget nem vennék rá azért. - És nem haragszom és nem haragudtam. Tudom jól, hogy hiába szívtam volna fel magam annyi erővel - használja ugyanazt a kifejezést, amit én -, amivel el tudtam volna menni, valószínűleg nem bírtam volna végig amúgy sem – vallja be engem átkarolva. Örülök, hogy a büszkesége ellenére is be tudja ezt látni. - Őszintén, még örültem is neki, hogy volt bátorságod ezt meglépni... – Ezen elcsodálkozom és felpillantok rá.

- Ez elég ironikus – jegyzem meg a szám szegletében egy mosolyfélével. – Kérsz? – kínálom közben meg a cigarettámból felé nyújtva a kezemben tartott szálat, Asame pedig, ahogy én szoktam, nem veszi el tőlem, csupán slukkol belőle. – Nem vagyok egy beszari alak. Lehet, hogy nem mindig mérem fel jól a viszonyokat, nem gondolom át teljeskörűen a következményeket és kicsit több mindent teszek kockára a beszólásaimmal és a tetteimmel, mint amiről tudok, vagy mint amit tennék, de azt hamar megtanultam, hogy bizonyos embereket elriaszthatok, míg bizonyos másik embereket meggyőzhetek a vakmerőségemmel. Ha ezt veszem, nem is éri meg számomra másmilyennek lenni – jelentem ki őszintén. – Egyébként ez az egész azért annyira nem volt szándékolt. Te nem kérdezted, mi nem mondtuk. Az is csak utólag jutott eszembe, hogy a mobilodon például láthatod az időt, s már visszaadtam, mikor megfordult a fejemben, hogy át kéne állítani – vallom be elvigyorodva.

- Azt már az első nap is bizonyítottad, hogy nem vagy beszari - mondja őszintén. Hát igen, az már tuti... És azóta még bátrabb lettem. - Mellesleg nem is akarnám, hogy más legyél - jelenti ki komolyan. Az jó, mert én sem akarnék másmilyen lenni. - Ravasz - dicsér meg a végre nem hajtott ötletért. - Megnézhettem volna, ez tény, az meg egy másik, hogy nincs kitéve a kijelzőre - mosolyodik el. Vállat vonok.

- Részletkérdés – jelentem ki könnyedén, majd újabbat kortyolok a cigiből. – Akarod még tudni, mit mondott Lux? – kérdezem meg csendesen, újra a füstgomolygást nézve.

- Ha tényleg el akarod mondani, igen, ha nem tudod, akkor nem kell - mondja komolyan.

- Nem igazán szoktam olyan mézesmadzagot elhúzni az emberek orra előtt, amire nagyon bánnám, ha ráharapnak. Ha húzgálom az oroszlán bajszát, azt is céltudatosan csinálom, csak úgy, mert szeretem hergelni, nem – osztom meg Asaméval.

- Akkor hallgatlak - mondja kimérten, s kicsit helyezkedik az ágyon. Én még beslukkolom az utolsó kortyát a cigarettának, elnyomom a hamutálban, aztán hagyom, hogy magához öleljen.

- Lux azt találta velem közölni, hogy semmi sem változna, ha elfogadnám abbéli ajánlatát, hogy a pártfogásába vesz, mert megkapnék mindent, amit szeretnék, tanulhatnék, és ugyanazt várná el tőlem, mint te, azzal a különbséggel, hogy neki nem lenne annyi tőlem elszólító kötelezettsége, mint neked és nem kéne sem testőr mellém, nem keverednék sötét ügyletekbe, meg nem lenne senki, aki a hátam mögött nevetne rajtam, mert... Hogy is mondta? Mert a testemmel hálálom meg mindazt, amit kapok – mondom el csendesen, megküzdve magammal.

- Remélem, tisztában vagy vele, hogy ez egy baszott nagy faszság – mondja komolyan. - Lux olyan pontot keresett rajtad, ami kellően fájdalmas lehet ahhoz, hogy összezavarjon vele. Védekezni pedig nem fogok. Nem fogom azt hajtogatni, hogy ez nem igaz, mert aki ezt teszi, az elismeri azt, hogy a vádlónak igaza van – folytatja ugyanúgy, majd csókot nyom a fejemre. Keserű mosolyra húzódik a szám, de nem tudok ránézni, inkább csak megejtek pár esetlen simogatást a combján és felsóhajtok.

- Eléggé sikerült beszúrnia egy olyan pontra, amihez sok szál fut – ismerem be. – Nem csak arról van szó, tudom-e, hogy nem azért fekszem le veled, hogy így fejezzem ki a hálámat és te nem azért dugsz meg, mert úgy gondolod, ez neked jár, ha már magadhoz vettél. Nem a szajhád vagyok, ez tiszta sor, nem is kell megmagyarázni, mert nincsenek kétségeim az érzéseinket illetően – mondom ki ezt is, mert úgy érzem, Asaménak tudnia kell, hogy nem félek olyasmitől, hogy színjáték volna a szeretete és szerelme. Látom, érzem, tapasztalom, ... tudom, hogy igazi, hogy valódi, őszinte és igaz. Azt is tudom, hogy nem vagyok megvezetve, elbűvölve, ámítva, hogy nem csapom be magam, mert hiába vagyok kicsit naiv és hiszékeny, attól még nem érzek szerelmet valaki iránt, mert jó hozzám. – Az is kapcsolódik ehhez, hogy én az egyenlőségekben hiszek és ugyan már megkaptam a magam fejmosását emiatt, azért elmondom, mert hozzátartozott a kibukásomhoz. Aztán... ami zavar, hogy esetleg mások beleláthatnak a kapcsolatunkba – folytatom ezzel. – Ugyanakkor utánagondolva nem teljesen tisztáztam magamban még ezt a kérdést, mert ezt is kicsit túlbonyolítom. Az mindenesetre eléggé szíven ütött, hogy valaki, aki elméletileg tisztában van azzal, hogy egy büszke ember vagyok, feltételezi rólam, hogy kurválkodással szerzek meg dolgokat – vallom be őszintén. – És ami meg kiverte a biztosítékot nálam, az az, hogy ilyesmit tőlem Lux elvárna.

- Azért csinálta, hogy pont ezt érje el nálad, hogy ezen aggódj, ezen rágódj, hogy bosszantson, teljesen mindegy, csak ne a „szarok a fejére” állapotban maradj...

- Rá fog cseszni – mondom ki. – Szerinted kinek van tudomása arról, hogy mi milyen kapcsolatban állunk igazából? – kérdezem meg Asamét.

- Maximum Nishidának.


A terv már megvan. Csak merészeljen eljönni hozzám Lux! És hagyja kint a testőrségét, hogy kettesben beszélgethessünk. Garantálom, hogy ugyanazt a kedves játékot eljátszom vele, amit ő velem. Kiforgatom a saját nadrágjából, aztán majd meglátjuk, ki nevet a végén...!