Ahogy megcsókolom, letörlöm arcáról a nevetéstől odakerült könnyeket, de Deon még mindig nem bírja abbahagyni teljesen a nevetést. Megmosolyogtat ezzel. Szeretem, mikor nevet. Persze az, hogy Aki a másik kezemet a mellkasomhoz kötötte, roppantul zavar most, már többször is ösztönösen mozdultam volna. Pont ezért kaptam, hogy még véletlenül se tegyem, így csak fél kézzel húzom Deont magamhoz és nyomok puszit fejére. Még mindig nevet, ami nagyon is tetszik, de tényleg ideje lenne lassan levegőt is vennie, ha nem akar itt megfulladni. Mindenképpen szép halál a röhögőgörcs, de azért jobb' szeretném, ha nem halna bele a nevetésbe.
- Akkor most próbálj meg mély levegőt venni – emelem meg fejét állánál fogva és teljes komolysággal nézek szemébe. - Lassan beszív, kifúj... - mondom neki csendesen, remélhetőleg, hogy ezzel inkább kilábal a dologból, mint megint belekezdene. De nem is Deon lenne, ha ez sikerülne, mit is vártam tulajdonképpen...? Magas labdát szőnyeg alatt... mert kábé annyit ért a dolog. A kölyök megint elvörösödik és könnyeit kezdi el törölgetni, ráadásul levegőt se kap megint rendesen. Próbálkozik mondani is valamit, de egyelőre semmi sikerrel. Arrébb csúszom az ágyon és úgy terelgetem fél kézzel Deont, hogy nekem háttal legyen. - Deon, vegyél levegőt, légyszíves! - szólok rá most már komolyabban, és igyekszem egy egyenes tartásba rendezni őt. Deon még mindig újra és újra elröhögi magát, de próbálkozik lecsillapodni. Figyelem őt. Egyik kezével eltakarja arcát, míg másikkal a pohárért nyúl. Segítek neki elvenni azt és inni is pár kortyot. Bele-beleröhög a pohárba, de kezd lenyugodni, s mire végez a pohár vízzel, már teljesen megnyugszik, de még mindig vörös teljesen. Elveszem tőle a poharat és visszarakom az éjjeliszekrényre, majd puszit nyomok tarkójára. - Jobban vagy? - kérdezem meg tőle csendesen, miközben kezemmel végigmasszírozok nyakán. - Hajtsd le a fejed – kérem őt kedvesen, s mikor ez megtörténik, folytatom tovább a masszírozást.
- Nem voltam rosszul – motyogja még mindig elvörösödve teljesen. Komolyan hihetetlen néha.
- Csak levegőt felejtettél el venni – jelentem ki magam felé fordítva kicsit, abbahagyva masszírozását. - Csibe, most miért vagy zavarba, ha szabad megkérdeznem?
- Ja, az megesik - motyogja igyekezve lazára venni a figurát, de mikor magam felé fordítom, lesüti a szemét. - Volt már röhögőgörcsöd? Tök kínos, hogy szeretnéd és nem bírod abbahagyni a röhögést.
- Szóval levegőt venni is meg kell tanítsalak – jelentem ki. - Nem, nem volt, viszont szeretem, mikor nevetsz, egye fene, kiegyezek azzal is, hogy majdnem megfulladsz közben, de azt a továbbiakban orvosoljuk majd. Nem hiszem, hogy ezt szégyellni kéne, akkor sem, ha nem bírod abbahagyni – osztom meg vele a saját véleményemet, mire tenyereibe temeti az arcát.
- Te tök hülye vagy - jelenti ki csendesen. - Egyébként most őszintén... - veszi el kezeit, majd közel hajol hozzám. - Mély levegő! Be. Ki - próbálja utánozni azt, amit csináltam vele. - Szerinted ez mennyire vicces? - kérdezi meg kuncogva és játékos puszit nyom a számra.
- Csak épp annyira, amennyire igyekeztél megfulladni mellettem – mondom komolyan. - Mellesleg gőzöm sincs – árulom el neki -, de látom, bejött a dolog, még ha nem is azt a hatást váltotta ki, amit akartam.
- Be - árulja el vigyorogva. - Ilyenkor még ez is vicces – mondja és szemléltető példának felemeli a kezét és megmozgatja a kisujját. - Elég, ha vizet adsz inni - teszi hozzá azért. Rendben van, akkor legközelebb csak vizet nyomok a kezébe. Tény, hogy röhögőgörcsöt kapott tinihez még nem volt szerencsém.
- Értem, szóval ilyenkor a csibék a kukacon is elröhögik magukat – vágok elgondolkodó fejet, ő pedig szinte ledermed mellettem. Szemei kikerekednek, szemöldöke felkúszik frufruja alá és ajkai megfeszülnek, ahogy összeszorítja őket. - Most mi van? - kérdezem tőle őszintén. - Anya mesélt mindig a szomorú kukacról – mutatom a kisujjamat úgy, ahogy ő tette, mire Deon fejbe csapja magát. Hát leesett neki. Mosolyogva, fél szemmel figyel. -, aki mindigis szeretett volna csodás pillangó lenni. A társai persze kicsúfolták a kukacot, aki lemaradt a társaitól, így az bánatában felmászott a fára – mutogatom is, miközben mesélek. - Ott begubózott – szorítom ökölbe kezemet. - Hosszú napok teltek el, s a végén csodálatos pillangó lett belőle – mosolyodom el. Sajnos a pillangóhoz már kéne a másik kezem is. De Deon megteszi helyettem, összerakja két tenyerét és hüvelykjeit egyben tartva kinyitogatja őket, ezzel mutatva az elszálló lepkét. - A mondás is úgy tartja, hogy az a cseresznyefa virág, mely utoljára nyílik ki, az lesz mind közül a legerősebb – mondom csendesen -, és az a rózsa pedig, amelyik a viharban nyílik, a legritkább és legszebb valamennyi közül. - Látom rajta, hogy nem értette az utolsó két mondatomat, de nem is bánom, elvigyorodik és szája elé kapja mindkét kezét. Ismét elvörösödik. - Mi a baj? - kérdezem tőle, miközben elveszem kezeit szája elől.
- Semmi - válaszol kuncogva.
- Bolond vagy, csibe – mosolygom, de nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek rá. - Megint valami perverz jutott eszedbe az elején, mi? Te mocsok kis dög – nyomok csókot ajkaira.
- Te vagy a hibás - közli csendesen. - Mert te vagy perverz - teszi hozzá a magyarázatként még ezt is motyogva.
- Igen? - kérdezem tőle őszinte kíváncsisággal. - Miért is vagyok perverz?
- Mert nem vagy az? - kérdez vissza csípőből.
- Miért, az vagyok?
- Mert nem vagy az? - ismétli meg a kérdést most már szenvtelen vigyorral.
- Nem érzem magam annak – felelem őszintén. - Úgy gondolod, az vagyok? - kérdezek vissza újra én is. Játszhatjuk még ezt egy darabig, én ráérek. Deon vállat von, de azért lapít.
- Nem rossz értelemben – motyogja. Nem rossz értelemben? Kezd érdekessé válni ez a dolog és kezd egyre kíváncsibbá tenni a kölyök ezekkel a válaszokkal.
- Akkor mégis milyen értelemben vagyok perverz? - faggatom őt tovább. Hosszan hallgat, megvonja a száját, aztán végül felsóhajt.
- Nem szeretek ilyesmiről beszélgetni - vallja be.
- Miért nem? - kérdezem meg tőle csendesen, mert érdekel a dolog. Ugyan tanulni hívtam ide, de arra is sort kerítünk, ha mégsem tudom rábírni erre a beszélgetésre. Erőltetni ezt nem fogom, tiszteletben tartom a dolgot, ahogy tiszteletben tartottam mindigis azokat a kéréseket, amik számára fontosak voltak, mint például az orvosával való konzultáció.
- Hülyén érzem magam tőle - válaszol őszintén.
- Mi az, ami zavar benne? Amitől hülyén érzed magad tőle?
- Nem tudom... az egész. Sosem beszélgettem ilyesmiről senkivel... aki meg mégis előkapta a témát, szívatott vele.
- És sosem akartál beszélgetni ilyenről? Olyannal, aki nem bánt vele, nem nevet ki miatta?
- Nem hiányzott túlságosan - ismeri be csendesen, leszegett fejjel. - Próbáltam róla beszélni nemrég, de... nem megy.
- Rendben van – nyúlok álla alá, ezzel lezárva a témát és megcsókolom őt, Deon pedig hozzám bújik, így magamhoz ölelem. Nem akarom bántani, majd ha úgy érzi, szeretne mégis beszélni róla és képes rá, akkor biztos vagyok benne, hogy szólni fog, ahogy végül mégis elmondta, mi az, amivel betalált nála Lux. - Mit tanultatok Akihitoval ma? - kérdezek rá végül, ezzel témát váltva. Onnan szeretném folytatni a tanítását, ahol ők abbahagyták.
- Ööö... várjál – kér csendesen, majd masszírozni kezdi az orrnyerge felett a homlokát. - Repülő ujjak... éés... és a másik nevét elfelejtettem, de az érintésen alapuló reflexet erősíti.
- Biu Tze és a Chi Sau – mosolyodom el. - Utóbbi mellesleg egy nagyon jó gyakorlat. Gondolom, Akihito beszélt arról, hogy a Chi Saut lehet egy kézzel is gyakorolni, ez a Chi Dan Sau. Ez a bőrreflexeket fejlesztő gyakorlat arra is nagyszerű, hogy azonnal cselekedni tudj, ha az ellenfeled le akarna fogni. Megtanít ösztönből védekezni. A Chi Dan Saut, az egykezes tapadós kezeket gyerekként azonban akár te is tapasztalhattad – árulom el neki. - Ha nem is pontosan azokat a mozdulatokat, de az egész olyan, mint mikor két kisgyerek a kezüket használva kardozni kezdenek – mosolyodom el, és még mindig magamhoz ölelve fogom meg kezemmel jobbkezét és állítom alapkéztartásba, s mellé simítom sajátomat. - A Chi Dan Sau gyakorlásánál a csuklónál érintjük össze a két kezet, és ez végig így is marad, mind a szabad harcnál, mind pedig gyakorlás közben – magyarázom tovább. - Többnyire két alapvédési formát lehet ezzel tökéletesen begyakorolni, a Tan Saut, vagyis kéregető kezet – fordítom kezünket úgy, hogy a tenyerünk felfele mutasson - és a Pak Saut, azaz a toló kezet – tolom most kezünket ellentétes irányba. - Ezzel a két védéssel szokták kezdeni, folyamatosan váltogatva őket – kezdem el csinálni a gyakorlatot, vezetve a kezét, majd megint beállítom alaphelyzetbe. - Mikor ellenfeled van, a támadásától függ, mit tudsz alkalmazni. Ha előre szúr a kezével, elég egy Tan Sau – mutatom is meg -, de kihasználhatod a lendületét is, ráfoghatsz a csuklójára, és ránthatsz rajta. A Pak Saut alkalmazni az első formagyakorlatból vett egyik mozdulat segítségével tudod – engedem el kezét most és megmutatom azt a csuklókörzést, amivel az ellenfél kezét megkerülve máris eltolhatom az övét. Újra Deon kezéhez simítom kezem és most vele együtt, vezetve csinálom meg ezt a gyakorlatot, befejezve a Pak Sauval. - A szabad harcnál már érzékeltetésképpen több technikát is alkalmazhatsz azonban. Ha sikerül elhárítanod ellenfeled támadó kezét, könyökkel folytathatod a védésedből induló támadást. Chi Dan Saunál mindig csak egy kezet használunk azonban, tehát ezzel az eggyel kell okoskodnod a harc közben, ezért egy könyöktámadás nem mindig kivitelezhető. Vegyük csak az elsőt, amit említettem, a Tan Saut. Tan Saus védésnél a kéregető kézből a leggyorsabb visszatámadás az, ha belépve az ellenfél elé egyszerűen csak löksz rajta tenyérrel – magyarázom neki, megint csak mutatva, mire gondolok. Befordítom kezünket Tan Sauba, majd azonnal visszavezetve a mozdulatot lökök előre tenyeremmel, s hagyom, hogy egy kicsit Deon is gyakorolgassa ezeket magától. - A Wing Tsun stílusban három alapvető keleti gondolkodásmód jelenik meg: a buddhizmus, a konfucianizmus és a taoizmus. A buddhisták azt tanítják, hogy semmi sem állandó, csak a változás, és a változáshoz alkalmazkodnunk kell; keményen kell dolgozni önmagunk fejlesztéséért, különben nem juthatunk el végső célunkhoz – magyarázom neki, miközben hagyom, hogy tovább próbálgassa az előbb bemutatott mozdulatokat. - A konfucianizmus a tiszteletre, a fegyelemre, az egyenességre, és a családon belüli hierarchiára tanít meg, a taoizmus pedig a harcművészetekben fellelhető tanításokat a hétköznapi életre vetíti ki: felkínálja a lehetőséget, hogy tisztábban lássuk és értsük meg környezetünket, és a kezünkbe adja a kulcsot a világunk megértéséhez. A buddhizmus az ókori Indiában jött létre, feltehetőleg a kasztrendszer megszilárdulása miatt, hiszen a megkövült kasztrendszerrel szemben Buddha vallási reformja megváltást, üdvösséget és szilárd erkölcsi támaszt ígért. Az emberi tudás alapja az a felismerés, hogy az élet egyenlő a szenvedéssel, melynek okai az élet utáni vágy, az érzékiség és a tudatlanság. Metafizikáján túl a buddhizmus elsősorban erkölcsfilozófiai rendszer. Olyan vallás, amelynek nincsenek sem istenei, sem mitológiája. Öt alapszabálya van: tilos bármilyen élőlényt elpusztítani, más tulajdonát elvenni, más asszonyát elvenni, hazudni és lerészegedni – magyarázom neki csendesen. - A taoizmus az ősi Kína vallásosságának az alapja, az ősök és szellemek kultusza, az ehhez kapcsolódó mágikus és animisztikus szertartások, a világot benépesítő jó és rossz démonok hitéből bontakozott ki. A taoizmus önálló vallásként az időszámításunk előtti hatodik században született meg, mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt, aki e tanokat a Tao Te King című műben foglalta össze. A gondolatrendszer középpontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létező ős oka. Az ember feladata, hogy szemlélődő módon törekedjen a Tao befogadására, megértésére. Ez eredendő passzivitást követel, Lao-ce szerint a helyes cselekvés a "nem cselekvés". E gondolatból bontakozik ki a taoizmus egész mértékletességre, józanságra és lemondásra épülő etikai rendszere – magyarázom el ezt is, majd áttérek a harmadikra. - A konfucianizmus Konfucius nevéhez fűződik, aki az időszámításunk előtt 550 és 480 között élt, és észak-kínai szülőföldjén magas állami, közhivatali méltóságokat viselt. Konfucius tanításának a középpontjában a helyes emberi cselekvések kérdése áll. Fő elve szerint ne tegyél olyat, amit nem akarsz, hogy mások tegyenek veled. A helyes viselkedés vezet el az igazsághoz, az igazság győzelme pedig a társadalom legfontosabb érdeke. A konfucianizmus kiindulópontja a patriarchális társadalom, király és szolga, apa és fiú viszonyában egyaránt az előbbiek bölcs útmutatásai és az utóbbiak engedelmes tettei a mértékadóak. Az emberi bölcsesség forrása a múlt, a régiek tanulmányozása. A konfucianizmus osztja az ősök tiszteletével kapcsolatos, közkeletű kínai nézeteket, s nem idegen tőle a hagyományos mitológia elveinek elfogadása, tudomásulvétele sem. Világképének a középpontjában pedig a Tao áll, mint az állandóság, változatlanság elve – fejezem be végül. - Ez a három gondolkodásmód jelenik meg a Wing Tsunban is. Hogy azonnal példát is tudjak mondani, rögtön az első alkalommal említettem neked a „nem tenni semmit” elvet. Most hallhattad, hogy ez a taoizmus egyik fő mozgatója, de a többit is ugyanígy megtalálhatod majd, ahogy haladunk tovább az edzésekkel – mosolyodom el és összeborzolom haját. - Ismered az öt csésze meséjét? - kérdezem meg tőle. Ezt a mesét nagyon sok harcművészettel foglalkozó iskolában lehet hallani. Deonnal a ninjutsu kapcsán már beszéltünk arról, hogy mi teszi a harcművészetet művészetté, de még folytatni kívánom ezt a témát is.
- Csak épp annyira, amennyire igyekeztél megfulladni mellettem – mondom komolyan. - Mellesleg gőzöm sincs – árulom el neki -, de látom, bejött a dolog, még ha nem is azt a hatást váltotta ki, amit akartam.
- Be - árulja el vigyorogva. - Ilyenkor még ez is vicces – mondja és szemléltető példának felemeli a kezét és megmozgatja a kisujját. - Elég, ha vizet adsz inni - teszi hozzá azért. Rendben van, akkor legközelebb csak vizet nyomok a kezébe. Tény, hogy röhögőgörcsöt kapott tinihez még nem volt szerencsém.
- Értem, szóval ilyenkor a csibék a kukacon is elröhögik magukat – vágok elgondolkodó fejet, ő pedig szinte ledermed mellettem. Szemei kikerekednek, szemöldöke felkúszik frufruja alá és ajkai megfeszülnek, ahogy összeszorítja őket. - Most mi van? - kérdezem tőle őszintén. - Anya mesélt mindig a szomorú kukacról – mutatom a kisujjamat úgy, ahogy ő tette, mire Deon fejbe csapja magát. Hát leesett neki. Mosolyogva, fél szemmel figyel. -, aki mindigis szeretett volna csodás pillangó lenni. A társai persze kicsúfolták a kukacot, aki lemaradt a társaitól, így az bánatában felmászott a fára – mutogatom is, miközben mesélek. - Ott begubózott – szorítom ökölbe kezemet. - Hosszú napok teltek el, s a végén csodálatos pillangó lett belőle – mosolyodom el. Sajnos a pillangóhoz már kéne a másik kezem is. De Deon megteszi helyettem, összerakja két tenyerét és hüvelykjeit egyben tartva kinyitogatja őket, ezzel mutatva az elszálló lepkét. - A mondás is úgy tartja, hogy az a cseresznyefa virág, mely utoljára nyílik ki, az lesz mind közül a legerősebb – mondom csendesen -, és az a rózsa pedig, amelyik a viharban nyílik, a legritkább és legszebb valamennyi közül. - Látom rajta, hogy nem értette az utolsó két mondatomat, de nem is bánom, elvigyorodik és szája elé kapja mindkét kezét. Ismét elvörösödik. - Mi a baj? - kérdezem tőle, miközben elveszem kezeit szája elől.
- Semmi - válaszol kuncogva.
- Bolond vagy, csibe – mosolygom, de nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek rá. - Megint valami perverz jutott eszedbe az elején, mi? Te mocsok kis dög – nyomok csókot ajkaira.
- Te vagy a hibás - közli csendesen. - Mert te vagy perverz - teszi hozzá a magyarázatként még ezt is motyogva.
- Igen? - kérdezem tőle őszinte kíváncsisággal. - Miért is vagyok perverz?
- Mert nem vagy az? - kérdez vissza csípőből.
- Miért, az vagyok?
- Mert nem vagy az? - ismétli meg a kérdést most már szenvtelen vigyorral.
- Nem érzem magam annak – felelem őszintén. - Úgy gondolod, az vagyok? - kérdezek vissza újra én is. Játszhatjuk még ezt egy darabig, én ráérek. Deon vállat von, de azért lapít.
- Nem rossz értelemben – motyogja. Nem rossz értelemben? Kezd érdekessé válni ez a dolog és kezd egyre kíváncsibbá tenni a kölyök ezekkel a válaszokkal.
- Akkor mégis milyen értelemben vagyok perverz? - faggatom őt tovább. Hosszan hallgat, megvonja a száját, aztán végül felsóhajt.
- Nem szeretek ilyesmiről beszélgetni - vallja be.
- Miért nem? - kérdezem meg tőle csendesen, mert érdekel a dolog. Ugyan tanulni hívtam ide, de arra is sort kerítünk, ha mégsem tudom rábírni erre a beszélgetésre. Erőltetni ezt nem fogom, tiszteletben tartom a dolgot, ahogy tiszteletben tartottam mindigis azokat a kéréseket, amik számára fontosak voltak, mint például az orvosával való konzultáció.
- Hülyén érzem magam tőle - válaszol őszintén.
- Mi az, ami zavar benne? Amitől hülyén érzed magad tőle?
- Nem tudom... az egész. Sosem beszélgettem ilyesmiről senkivel... aki meg mégis előkapta a témát, szívatott vele.
- És sosem akartál beszélgetni ilyenről? Olyannal, aki nem bánt vele, nem nevet ki miatta?
- Nem hiányzott túlságosan - ismeri be csendesen, leszegett fejjel. - Próbáltam róla beszélni nemrég, de... nem megy.
- Rendben van – nyúlok álla alá, ezzel lezárva a témát és megcsókolom őt, Deon pedig hozzám bújik, így magamhoz ölelem. Nem akarom bántani, majd ha úgy érzi, szeretne mégis beszélni róla és képes rá, akkor biztos vagyok benne, hogy szólni fog, ahogy végül mégis elmondta, mi az, amivel betalált nála Lux. - Mit tanultatok Akihitoval ma? - kérdezek rá végül, ezzel témát váltva. Onnan szeretném folytatni a tanítását, ahol ők abbahagyták.
- Ööö... várjál – kér csendesen, majd masszírozni kezdi az orrnyerge felett a homlokát. - Repülő ujjak... éés... és a másik nevét elfelejtettem, de az érintésen alapuló reflexet erősíti.
- Biu Tze és a Chi Sau – mosolyodom el. - Utóbbi mellesleg egy nagyon jó gyakorlat. Gondolom, Akihito beszélt arról, hogy a Chi Saut lehet egy kézzel is gyakorolni, ez a Chi Dan Sau. Ez a bőrreflexeket fejlesztő gyakorlat arra is nagyszerű, hogy azonnal cselekedni tudj, ha az ellenfeled le akarna fogni. Megtanít ösztönből védekezni. A Chi Dan Saut, az egykezes tapadós kezeket gyerekként azonban akár te is tapasztalhattad – árulom el neki. - Ha nem is pontosan azokat a mozdulatokat, de az egész olyan, mint mikor két kisgyerek a kezüket használva kardozni kezdenek – mosolyodom el, és még mindig magamhoz ölelve fogom meg kezemmel jobbkezét és állítom alapkéztartásba, s mellé simítom sajátomat. - A Chi Dan Sau gyakorlásánál a csuklónál érintjük össze a két kezet, és ez végig így is marad, mind a szabad harcnál, mind pedig gyakorlás közben – magyarázom tovább. - Többnyire két alapvédési formát lehet ezzel tökéletesen begyakorolni, a Tan Saut, vagyis kéregető kezet – fordítom kezünket úgy, hogy a tenyerünk felfele mutasson - és a Pak Saut, azaz a toló kezet – tolom most kezünket ellentétes irányba. - Ezzel a két védéssel szokták kezdeni, folyamatosan váltogatva őket – kezdem el csinálni a gyakorlatot, vezetve a kezét, majd megint beállítom alaphelyzetbe. - Mikor ellenfeled van, a támadásától függ, mit tudsz alkalmazni. Ha előre szúr a kezével, elég egy Tan Sau – mutatom is meg -, de kihasználhatod a lendületét is, ráfoghatsz a csuklójára, és ránthatsz rajta. A Pak Saut alkalmazni az első formagyakorlatból vett egyik mozdulat segítségével tudod – engedem el kezét most és megmutatom azt a csuklókörzést, amivel az ellenfél kezét megkerülve máris eltolhatom az övét. Újra Deon kezéhez simítom kezem és most vele együtt, vezetve csinálom meg ezt a gyakorlatot, befejezve a Pak Sauval. - A szabad harcnál már érzékeltetésképpen több technikát is alkalmazhatsz azonban. Ha sikerül elhárítanod ellenfeled támadó kezét, könyökkel folytathatod a védésedből induló támadást. Chi Dan Saunál mindig csak egy kezet használunk azonban, tehát ezzel az eggyel kell okoskodnod a harc közben, ezért egy könyöktámadás nem mindig kivitelezhető. Vegyük csak az elsőt, amit említettem, a Tan Saut. Tan Saus védésnél a kéregető kézből a leggyorsabb visszatámadás az, ha belépve az ellenfél elé egyszerűen csak löksz rajta tenyérrel – magyarázom neki, megint csak mutatva, mire gondolok. Befordítom kezünket Tan Sauba, majd azonnal visszavezetve a mozdulatot lökök előre tenyeremmel, s hagyom, hogy egy kicsit Deon is gyakorolgassa ezeket magától. - A Wing Tsun stílusban három alapvető keleti gondolkodásmód jelenik meg: a buddhizmus, a konfucianizmus és a taoizmus. A buddhisták azt tanítják, hogy semmi sem állandó, csak a változás, és a változáshoz alkalmazkodnunk kell; keményen kell dolgozni önmagunk fejlesztéséért, különben nem juthatunk el végső célunkhoz – magyarázom neki, miközben hagyom, hogy tovább próbálgassa az előbb bemutatott mozdulatokat. - A konfucianizmus a tiszteletre, a fegyelemre, az egyenességre, és a családon belüli hierarchiára tanít meg, a taoizmus pedig a harcművészetekben fellelhető tanításokat a hétköznapi életre vetíti ki: felkínálja a lehetőséget, hogy tisztábban lássuk és értsük meg környezetünket, és a kezünkbe adja a kulcsot a világunk megértéséhez. A buddhizmus az ókori Indiában jött létre, feltehetőleg a kasztrendszer megszilárdulása miatt, hiszen a megkövült kasztrendszerrel szemben Buddha vallási reformja megváltást, üdvösséget és szilárd erkölcsi támaszt ígért. Az emberi tudás alapja az a felismerés, hogy az élet egyenlő a szenvedéssel, melynek okai az élet utáni vágy, az érzékiség és a tudatlanság. Metafizikáján túl a buddhizmus elsősorban erkölcsfilozófiai rendszer. Olyan vallás, amelynek nincsenek sem istenei, sem mitológiája. Öt alapszabálya van: tilos bármilyen élőlényt elpusztítani, más tulajdonát elvenni, más asszonyát elvenni, hazudni és lerészegedni – magyarázom neki csendesen. - A taoizmus az ősi Kína vallásosságának az alapja, az ősök és szellemek kultusza, az ehhez kapcsolódó mágikus és animisztikus szertartások, a világot benépesítő jó és rossz démonok hitéből bontakozott ki. A taoizmus önálló vallásként az időszámításunk előtti hatodik században született meg, mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt, aki e tanokat a Tao Te King című műben foglalta össze. A gondolatrendszer középpontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létező ős oka. Az ember feladata, hogy szemlélődő módon törekedjen a Tao befogadására, megértésére. Ez eredendő passzivitást követel, Lao-ce szerint a helyes cselekvés a "nem cselekvés". E gondolatból bontakozik ki a taoizmus egész mértékletességre, józanságra és lemondásra épülő etikai rendszere – magyarázom el ezt is, majd áttérek a harmadikra. - A konfucianizmus Konfucius nevéhez fűződik, aki az időszámításunk előtt 550 és 480 között élt, és észak-kínai szülőföldjén magas állami, közhivatali méltóságokat viselt. Konfucius tanításának a középpontjában a helyes emberi cselekvések kérdése áll. Fő elve szerint ne tegyél olyat, amit nem akarsz, hogy mások tegyenek veled. A helyes viselkedés vezet el az igazsághoz, az igazság győzelme pedig a társadalom legfontosabb érdeke. A konfucianizmus kiindulópontja a patriarchális társadalom, király és szolga, apa és fiú viszonyában egyaránt az előbbiek bölcs útmutatásai és az utóbbiak engedelmes tettei a mértékadóak. Az emberi bölcsesség forrása a múlt, a régiek tanulmányozása. A konfucianizmus osztja az ősök tiszteletével kapcsolatos, közkeletű kínai nézeteket, s nem idegen tőle a hagyományos mitológia elveinek elfogadása, tudomásulvétele sem. Világképének a középpontjában pedig a Tao áll, mint az állandóság, változatlanság elve – fejezem be végül. - Ez a három gondolkodásmód jelenik meg a Wing Tsunban is. Hogy azonnal példát is tudjak mondani, rögtön az első alkalommal említettem neked a „nem tenni semmit” elvet. Most hallhattad, hogy ez a taoizmus egyik fő mozgatója, de a többit is ugyanígy megtalálhatod majd, ahogy haladunk tovább az edzésekkel – mosolyodom el és összeborzolom haját. - Ismered az öt csésze meséjét? - kérdezem meg tőle. Ezt a mesét nagyon sok harcművészettel foglalkozó iskolában lehet hallani. Deonnal a ninjutsu kapcsán már beszéltünk arról, hogy mi teszi a harcművészetet művészetté, de még folytatni kívánom ezt a témát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése