372.

Asame

Elmosolyodom a kölykön, s gyengéden cirógatva karját kezdek el mesélni neki csendesen.

- Azt tartja a mondás, hogy a Kung Fu gyakorlása olyan, mint a teafőzés művészete. Akkor van értelme, ha a gyógyulást segíti, vagy ha másokat megkínálhatunk vele. Ha arra használjuk, hogy másokat leforrázzunk, megszűnik művészetnek lenni. A tanítványok mindegyike egy-egy teáscsészéhez hasonlítható, a tea pedig a tudást jelképezi – magyarázom csendesen. - A legelső csésze szép és üres, magába fogadja a teát és megtartja azt. Olyan ez, mint az a diák, aki lelkesen és szeretettel gyakorolja a Kung Fu művészetét, őrzi a rá bízott tudást, és ha arra kerül a sor, segít másokon vagy megvédi saját magát – mosolyodom el. - A második csésze a csorba csésze. Tiszta és ízletes teát tud magába fogadni, de a tea alakja soha nem lesz olyan, mint az ép csésze esetében. Ez ahhoz a tanítványhoz hasonlítható, aki szorgalmas, de testi vagy szellemi fogyatékosság miatt nem érhet el olyan külső eredményeket, mint egy egészséges ember. A rá bízott tudás ettől függetlenül tiszta forrásból való és valós értékeket rejt. A harmadik a félig teli csésze. Ha beleöntjük a teát, annak furcsa íze lesz, így sokáig kell újratölteni ahhoz, hogy tiszta ízt kaphassunk. Ha valakinek előítéletei vannak, vagy más stílust tanult korábban, annak nehezebb egy teljesen új mozgásrendszert és filozófiát elsajátítania. Ez a csésze ezt jelképezi ebben az esetben – árulom el Deonnak. - A negyedik csésze a fejjel lefele fordított csésze. Azt a tanítványt szimbolizálja, akinek megvannak a képességei ahhoz, hogy jó Kung Fu harcos lehessen, de nem figyel, nem szorgalmas, nem érdekli igazán a Kung Fu. Az ötödik csésze alja átlátszó méreggel van bekenve, ezt viszont csak akkor veszed észre, amikor már belekóstoltál. Ahhoz a diákhoz hasonlítható ez a csésze, aki rosszra használja a tudását, vagy épp a többi tanítvány lelkesedését próbálja elvenni. Ezt jelenti az öt csésze meséje – fejezem be csendesen, elmosolyodva. - Egyszer a ninjutsu kapcsán beszéltünk arról, hogy mi teszi a harcművészetet művészetté. A harcművészeti ágaknak általában filozófiai, vallási hátterük van és a technikák csiszolása művészi szintre juttatja el a gyakorlót. Fontos az emberi élet tisztelete és a béke fenntartása. A harci művészetek, ezen belül a Kung Fu elsősorban nem az erőszakot hangsúlyozzák, a cél a saját testi és lelki egyensúly megteremtése. Megtanít a keleti gondolkodást jellemző higgadtságra, valamint a harc mellett az élet problémáinak megoldására – magyarázom Deonnak. - Egy igazi Kung Fus ember nem hajszol érmeket, versenyeredményeket, magával versenyez és nem másokkal, az a célja, hogy saját magához képest mindig jobb legyen és nem az, hogy mindig keressen magánál gyengébbeket, akiket aztán legyőzhet. A küzdősportokkal kapcsolatban beszélhetünk súlycsoportokról, szabályokról, bíróról és fair küzdelemről, amikor viszont az utcán harcra kerül a sor, akkor a "második helyezett" nem ezüstérmet fog kapni, hanem esetleg kórházba kerül, ezért tartják úgy a harcművészek, hogy egy valós harc során nincs igazi győztes. Nem azért tanulják meg a technikákat, hogy bizonygassák a tudásukat, csak akkor alkalmazzák a tanultakat, ha tényleg szükség van rá. Egy utcai támadás során nem lehet időt kérni, nem lehet bedobni a törölközőt és nem feltétlenül egy hasonló súlyú támadóval kerülünk szembe. Ilyen esetekre is késznek kell lenni, ehhez viszont a szabályokat magunk mögött kell hagyni – mondom csendesen. - Ilyenkor csak egy szabály van: hogy nincs szabály.