373.

Asame

- Nem beszéltünk össze – árulom el neki mosolyogva. - Azért az nem volt művészet, hogy a Chi Dan Sauról beszéltem neked, mert ti a Chi Saut gyakoroltátok. A többiről tényleg nem tudtam. Azt hiszem, túlságosan összeszoktunk az évek alatt – mosolyodom el. - De térjünk vissza kicsit a Wing Tsunhoz. Meséltem neked már Yip Man nagymesterről, akinek köszönhetően végül a Wing Tsunt elkezdték tanítani, de arról nem, hogyan vált ő nagymesterré – kezdek bele egy újabb történetbe. - Fiatal korában Leung Yee Tai maga is bujkált, csak úgy, mint Ng Mui, így találkozhattak végül, s a férfinak megtetszett a nő által tanított stílus. Leung mestere volt a hat és fél pontos bot használatának, így Nggel együtt dolgozva végül ezen fegyver technikái is bekerültek a Wing Tsunba – kezdem egy rövid leírással arról, hogy Leungnak mi köze van ehhez a harcművészethez. - Idősebb korában Leung Yee Tai továbbadta a művészetet Leung Jannak, egy fatshani gyógynövény-tudósnak. Fatshan, ami több forgalmas útvonal találkozásánál fekszik, közel a Pearl folyóhoz, egy sűrűn lakott város, mozgalmas kereskedelmi központ Guangdong tartományban. Leung Jan orvosként nőtt fel egy jómódú családban, jól nevelt és udvarias úriemberként. Gyógyszertára volt és Fatshan lakosságának árult gyógyászati szolgáltatásokat. Nagyon mély tudással rendelkezett a szakmájában, az üzlete jól ment, hiszen kedvelt volt a páciensei körében. Szabadidejében irodalmat tanulmányozott és meglepően sok harcművészetet is. Számos különböző technikát tanult meg, de messze volt attól, hogy megteljen. Hiábavalóan kereste az ideális rendszert folyamatosan és az ideális oktatót, egészen addig, míg nem találkozott Leung Yee Taijal és a Wing Tsun rendszerével. Leung Jant annyira elcsábította a Kung Fu páratlan stílusa, hogy arra tette fel az életét, hogy mesterré váljon és finomítsa tudását. Hamarosan kiemelkedő lett a megszerzett ismereteivel. Sok Kung Fu harcos hallotta a nevét és eljött, hogy kihívja őt. Leung mindet legyőzte, végül megszerezte a Wing Tsun Kung Fu Királya címet. Következésképp Leung Jan és a Wing Tsun híressé vált Fatshanban. Leung nem akarta hivatásként oktatni a Wing Tsun Kung Fut, de a saját érdeklődése a művészet iránt arra ösztönözte, hogy fogadjon pár tanítványt, közöttük a két fiát, Leung Biket és Leung Tsunt, a legkiemelkedőbb tanítványa azonban Chan Wah Shun volt. Chan egy pénzváltó bódét üzemeltetett és a szomszédságban mindenki úgy hívta: Chan, a pénzváltó – mosolyodom el megint. - Chan elég kevés képzést kapott, de a természet ajándékaként kitartó és elszánt volt. Piaci ember volt, ezért közeli kapcsolatban állt a társadalom alsó rétegével, ahol a harc általános módja volt a viták rendezésének, Channek ezért sok lehetősége volt tanulmányait a gyakorlatban alkalmazni. Gyorsan haladt előre és végül mestere örökébe lépett, mint a Wing Tsun stílus vezetője az akkori időkben. Nemsokára a hírneve messzire szállt és elérte a Qing kormányzat legfelsőbbjeinek füleit. A hivatal meghívta Chant, hogy foglalja el helyét a kormányban a Nyolc Zászló, ahogy a Qing hadsereget hívták, vezető instruktoraként, Chan azonban rövid ideig maradt a pozícióban és visszatért Fatshanba, hogy kövesse saját Kung Fu érdeklődését. Ugyanúgy, ahogy Leung Jan, Chan is a szabadidejében foglalkozott Kung Fu oktatással és nem hivatásszerűen. Kung Fu oktatásának harminchatodik évében Chan tizenhat tanítvánnyal foglalkozott, beleértve a fiát, Chan Yu Mint is. Chan másik kiemelkedő tanítványa Ng Chung So volt, aki minden tudását megszerezte tőle és valójában a mester tanítói karrierjének késői évében asszisztense volt. Chan hetven éves korában fogadta az utolsó és legfiatalabb tanítványát. A fiatal fiút csak tizenhárom éves volt, mikor buzgó csodálója lett Channek és a Wing Tsunnak. Chan három évig tanította a fiút és mikor az tizenhat éves volt, elváltak útjaik. Ugyanebben az évben a fiút a szülei Hong Kongba küldték tanulni. Amikor Chan elfogadta ezt a fiatal fiút, mint tanítványát, nem is álmodhatott róla, hogy a Wing Tsun legyőzhetetlen mestere válik belőle. A neve, mely nagyobb volt, mint bárkié előtte, a harcművészetek körében mindenki számára ismerté vált. Hírnevét nehéz munkával szerte meg szorgalmával és kitartásával. Ez a fiatal fiú pedig nem volt más, mint Yip Man nagymester – zárom le végül ezzel a nagymester történetének ezen szakaszát. - Yip Man, a nyolcadik nagymester az örökösök egyenes vonalában. Gazdag családban nőtt fel, mely hatalmas farmmal rendelkezett és több fatshani tulajdonnal. Azt gondolhatnák róla, hogy elkényeztetett gyerek egy gondoskodó élettel, aki nem bocsátkozik fizikai munkába. Ehelyett, meglepetésként különös érdeklődést mutatott a harc művészete iránt. Fiatal korában, tizenhárom évesen kezdett Wing Tsunt tanulni és Chan Wah Shun mester alatt három évig gyakorolta tudását. Chan halálakor Yip Man Hong Kongba ment iskolába. Ahogy a végzet hozta, Yip összefutott Leung Bikkel Hong Kongban. Leung Bik Leung Jan idősebb fia volt és Kung Fu testvére Chan Wah Shunnak, Yip mesterének. Leung úgy találta, hogy Yip birtokolja a szükséges kvalitásokat, temperamentumot és attitűdöt, és őszintén felajánlotta, hogy Yip tanítója lesz és elmondta, hogy az apjától, Leung Jantól tanult. Yip évekig követte Leung Biket és megtanulta a Wing Tsun Kung Fu minden titkát. Mégis, Yip nem volt megelégedve az eddigi szerzeményével. Huszonnégy éves korában visszatért Fatshanba. Sok időt töltött ott gyakorlással Kung Fu testvérével, Ng Chung Soval, valamint Ng tanítványaival, és a legmagasabb fokig finomította szakértelmét. Sok történet és anekdota kering Yip Man fatshani tetteiről. Azt mondják, egyszer egy villanás alatt kilökte a tárat egy gonosz katona rá irányított pisztolyából; hogy egy söprőrúgással eltört egy karnyi vastag keresztfákkal ellátott tolóajtót; hogy számos párbajban vett részt és minden esetben legyőzte az ellenfelét kevesebb, mint semmi idő alatt, stb... Páratlan fatshani hírneve ellenére Yip Man senkinek sem tanította meg tudását, még a saját fiának sem. A második világháború alatt, amikor Kína nagy területe japán katonai ellenőrzés alatt volt, tönkretették családja gazdag farmját és az élet számára nehézzé vált. Később a japánok megjelentek Fatshanban és Yip neve hamarosan eljutott a japán parancsnok fülébe, aki meghívta, hogy foglalja el az instruktori posztot a japán katonák számára. A saját országa iránt érzett hazafias érzelmektől indíttatva és a megszállók iránt érzett gyűlölete miatt visszautasította a meghívást. A háború után Yip letelepedett családjával Hong Kongban. Büszkesége és szokatlan temperamentuma miatt, melyhez a tény is csatlakozott, hogy gazdag családból származott, nehéz volt számára egy elfogadható állást találni, és hamarosan a családja szegénységben élt. 1949-ben, egy közeli barát közbenjárásának köszönhetően meghívást kapott, hogy tartson Kung Fu órákat a Hong Kongi Éttermi Dolgozók Egyesülete tagjainak. Először az egyesület tagjai nem fordítottak nagy figyelmet Yip Mannek és nem is adtak nagy tiszteletet annak, amit tanított, mivel a Wing Tsun Kung Fu, szemben más Kung Fu stílusokkal nem volt túl magávalragadó első nézésre. Yip Man, ahogy a saját mestere, nem kívánt dicsekedni tudásával, a nyilvános közszereplések elkerüléséről nem is beszélve, ezért is igaz, hogy a Wing Tsun nem volt túl ismert akkortájt. Az egyesületben eltöltött két év instruktori munkaszolgálat után, ahol csak pár tanítványa volt, megalapította a saját gimnáziumát és elkezdett más tanítványokat fogadni, mint az éttermi dolgozók. Több korai tanítványa, aki követte a következő két évben, segített neki a gimnázium vezetésében. Így történt, hogy a Wing Tsun Kung Fu felhívta a Kung Fu rajongók figyelmét. Később, amikor több és több tanítvány jött hozzá, el kellett költöztetnie a gimnáziumot egy nagyobb helyre. Yip Man hírneve és a gyakorlati Wing Tsun Kung Fuja messzire szállt, és egyre növekvő számú követő csodálatát vívta ki, különösen Hong Kong rendőrségéét – magyarázom komolyan. - Mellesleg a mai napig rengeteg rendvédelmi szerv oktatja a Wing Tsunt, mint önvédelmi harcművészetet a diákjainak, ez azóta sem változott. - Innentől kezdve pedig, ahogy azt már meséltem neked, a Wing Tsun egyre népszerűbb lett az első iskola megnyitását követően, Yip Man nagymester pedig visszavonult a tanítástól.