- Megértem és elfogadom a döntésed – jelentem ki újra. - Nem szándékozom semmilyen formában ujjat húzni Tatsukival, tisztában vagyok vele, hogy az nem kifizetődő sem rövid-, sem hosszútávon, senkinek, és mint mondtam, az élni akarásom nagyobb annál, mintsem megölessem vele magam, vagy bárki mással. Én csak annyit kérek, hogy mostantól legalább annyira tájékoztassatok dolgokról, hogy ne helyben szembesüljek azzal, hogy mekkora baszd meg van – kérem Deont komolyan. - Mint testőrödnek, nekem a te biztonságod az elsődleges. Az alvilági dolgokról nem akarok tudni, és nem akarok belefolyni jobban, mint amennyire muszáj és szükséges – teszem még hozzá. - Azt hiszem, kellően megfizettem a tanulópénzt – mosolyodom el végül. - A hangnem miatt meg nem kell aggódnod, kaptam keményebbet is már a tiednél – árulom el neki. Deonnal tényleg jó lesz együtt dolgozni, ha sikerül elérnünk azt, hogy mindketten megbízzunk a másikban teljesen, s hogy én legyek az első, aki megteszi az ehhez szükséges lépéseket, leülök a fotelba. - A magánéletemet nem is teregetném ki neked – mondom elmosolyodva -, a múltam pedig bármennyire is rám tartozik, jogod van ismerni, mert, ahogy te fogalmaztál, hozzád tartozom, bizalom nélkül pedig úgy érzem, nem fogunk tudni jól együttműködni – mondom komolyan. - Öt éve testőrködöm – kezdek bele végül. Valószínűleg ezt már sejti és ezen nincs mit magyarázni sem nagyon. - Előtte pár évvel kerültem kapcsolatba az alvilággal az egyik gyerekkori barátom révén. Ő már persze benne volt egy ideje, csak remekül titkolta és elhatározta, engem is bevezet abba a világba. Őt a pénz vonzotta, engem taszított a szennye. Persze eleinte jó bulinak tűnt és akadt valaki, aki odafigyelt ránk a háttérből. Mao persze ennél jóval többet akart. Ötszázmillió jen volt a tét aznap éjjel. Mao megfújta a táskát az egyik fickótól, gőzünk sem volt róla, hogy ki ő, majd elmenekültünk, azon a helyen találtunk menedéket, ahova Tatsuki vitt téged – mondom őszintén. - Persze az illető, aki vigyázott ránk, Suki, azonnal értesítette Maot, hogy élete legnagyobb baromságát követte el és azonnal szabaduljon meg a pénztől és táskától, amint csak tud. Késő volt... Én még ugyan el tudtam menekülni, de őt elkapták a fickó kutyái. Messziről figyeltem csak a dolgot... És a szemem láttára végezték ki őt. Mint később megtudtam, az a férfi egy helyi bűnszervezet nagykutyája volt, Kitaro Nishima. Valószínűleg Tatsuki többet tud mondani róla, mint én, ezért nem is nagyon bonyolódnék ebbe bele – folytatom tovább a történetet. - Mélyen hallgattam a dologról utána, meghúztam magam, jó gyerekként éltem mindennapjaimat, akinek semmi köze nincs az alvilághoz, miközben Suki segítségével egyre több infóhoz jutottam Kitaroról. Évek teltek el így, megvártuk, míg lecseng a dolog, míg Kitaro megunja, hogy engem keressen, s mikor biztosnak tűnt a terep, szajhának kiadva magam a közelébe férkőztem... Kitaro emberei azóta is keresik azt a szőke hímribancot, aki végzett a gazdájukkal, s hogy biztosan elkerüljem őket, jelentkeztem testőrnek – fejezem be. - Nekik nem jut eszükbe a város másik végében egy yakuza testőrét keresni, én meg azóta is hallgatok, ahogy Suki is ezt teszi. Akkor Asamét választottam magamnak, hogy szolgáljam, és mindent megtettem azért, hogy bekerülhessek ide – emelem fel széttárva a karjaim. - Ennyi tartozik a múltamhoz, ennyi a kapcsolatom az alvilággal és ennél többet én nem akarok, csak továbbra is megmaradni Ninomiya Shinjinek, aki jó helyen volt jó időben és elég akaratos ahhoz, hogy egy yakuza testőreként szolgálhasson, ameddig csak teheti – fejezem be és rágyújtok egy újabb szálra. Mindent elmondtam Deonnak, amit akartam, ha valamit nem ért, vagy még tudni akar, belekérdezhet, de ezen már nagyon nincs mit bővítgetni. Akkor kurva nagy mázlim volt, hogy meg tudtam lapulni és egyetlen hang nélkül eltűrni mindent, különben én sem élnék. Nem hagytam magam után nyomot sem, nem kockáztattam meg, hogy lebukjak... Suki pedig szerette annyira Maot, hogy ezt a titkot még a sírba is magával viszi, de nem adja ki senkinek soha azt az infót, hogy én voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése